Kiknek a gondolataira nem számíthatunk mostanában?

Posted by

Zöldi László
>Idestova három évtizede van rovatom. Sokáig volt a hagyományos sajtóban, aztán áthívtak a
digitálisba. Hetente összeállításom lát napvilágot a legütősebbnek, legszellemesebbnek vélt
gondolatokból. A „lefülelt” mondatok nyilván a személyes ízlésemet tükrözik, de talán a kor
hangulatát is kifejezik. Mostanában azt vettem észre, hogy csökkent a válogatás lehetősége.

Egyetértek a kiadóhivatali felfogással, miszerint az értékes tartalomért fizetni kell. A heti
rovat szerkesztőjeként azonban egyre kevésbé számíthatok azokra, akik képesek folyamatosan
jó mondatokkal kecsegtetni. A publicisták között akadnak, akik olyan szerkesztőségekhez
kötődnek, amelyek anyagi szükségből gátat emelnek az olvasók elé. Amennyire lehetséges,
igyekszem is megfizetni az írásaikat, ám a nyugdíjból nem tarthatom el mindazokat a
sajtócégeket, amelyek havonta „csupán” néhány száz forintot kérnek e publicisztikai
szolgáltatásért.

Még jutna is rájuk pénz, de ha utalnám nekik a „csupán” néhány száz forintokat, le kellene
mondani azokról az újságokról, napi- és hetilapokról, folyóiratokról, amelyekre évtizedek óta
fizetek elő. Ezzel magyarázható, hogy ki-kimarad látókörömből Ceglédi Zoltán, Grecsó
Krisztián, Horváth Zoltán, Lakner Zoltán, Révész Sándor, Széky János, Tamás Ervin, Tamás
Gáspár Miklós, Tanács István, Tóta W. Árpád és Váncsa István. Adok a véleményükre, és
kíváncsi volnék a közérzetükre, ha nem kéne tartalékolni a pénzt ama publicistákra, akiknek
szintén kíváncsi vagyok a véleményére, és érdeklődésemet a munkahelyük (állandó közlési
helyük) ingyen elégíti ki.

Tóta W. Árpád a tegnapi publicisztikájában arról elmélkedik, hogy a Fidesz lemondott a
kellemetlen kérdéseket föltevő városi emberekről, és minden energiáját arra összpontosítja,
hogy megszerezze a kevésbé iskolázott, könnyebben átverhető falusi emberek támogatását. A
választási győzelem pedig azon múlik, vajon a kritikus gondolatok eljutnak-e a
választópolgárokhoz, a lehető legtöbbhöz persze. Okfejtésén most nem tűnődhetnék, ha egyik
digitális ismerősöm nem fizetne elő a hvg.hu „csupán” 360 forintos szolgáltatására, és a
cikket nem osztaná meg velem.

De ha hozzám is csak hébe-hóba jutnak el TWA gondolatai, akkor a kevésbé iskolázott,
könnyebben átverhető és a tájékozódásra kevesebb pénzt áldozó választópolgárok hogyan
ismerkedhetnének meg a buborékban tartott véleményformálók gondolataival?

Tíz mondat a véleményről

Az újságírók abból élnek, hogy megosztják véleményüket a többi emberrel. (Vidák Zoltán
szakács, Magyar Sajtó, 2001/5.)

A demokratikus sajtó hatalma egyedül a befolyásában, a véleményformálásban van. (Heller
Ágnes filozófus, Magyar Hírlap, 2001. szeptember 1.)

A véleményemet kiviszem a piacra, és ha megveszik, akkor vagyok. (Farkasházy Tivadar
humorista, publicista, ATV, 2006. április 16.)

Egy jó véleménycikk eleve sérti a méltóságot. (Papp László Tamás publicista, Hírszerző.hu,
2010. június 18.

Akinek nincs véleménye, annak nincs tábora. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, publicista,
ATV, 2014. január 15.)

Magyarországon véleményszabadság van, de sajtószabadság nincs. (Parti Nagy Lajos író,
publicista, FüHü.hu, 2018. március 24.)

Minél sarkosabb valakinek a véleménye, annál nagyobb figyelmet kap. (Horváth Gábor
publicista, ATV, 2018. július 3.)

A Facebook az utolsó fórum, ahol kormánykritikus vélemények egyáltalán megjelenhetnek.
(Szele Tamás publicista, Zónapörkölt.blog, 2021. január 18.)

Sok helyről sokat kell olvasni, hogy saját véleménye lehessen az embernek. (Tanács István
riporter, publicista, Facebook.com, 2021. február 13.)

Ma már nem az eltűnő közpénzek jelentik az igazán nagy bajt, hanem az eltűnő
médiafelületek meg az eltűnő vélemények. (Puzsér Róbert publicista, HírKlikk.hu, 2021.
február 28.)

Médianapló, 2021. november 20.

Címkép: Halász Géza Gif