Elfojtott vágyak – egy Semjén Zsolt vers elemzése

Posted by

Perintfalvi Rita 

>SEMJÉN ZSOLTNAK ÜZENEM: Nincsen fájdalmasabb dolog a vágyak elfojtásánál! — Verselemzés szabadon egy nem éppen NER kompatibilis teológusnő tollából
„Jézus, értem vérző Arcod
Rúzsként kenem szét arcomon,
Dicsőséged dicsőségem részeként
Önmagamra aggatom.
Igent mondhatok-e Rád
Míg magamra nem mondok nemet?
A talánok közt így tördelem
Én skizofrén életemet.
(Semjén Zsolt: Egyenes úton. Barankovics Alapítvány, Budapest, 2008)”
Azt hiszem ezt az elemzést nem írnám meg, ha Semjén Zsolt nem miniszterelnök-helyettes lenne Magyarországon. De mivel az, hát nem bírok ellenállni a kísértésnek. Ez van. Sajnos Semjén lelki magasságaival ellentétben én nem vágyom arra, hogy megtagadjam magam és hogy erővel leküzdjem azt a bizsergető vágyamat, hogy egy jó adag fricskát borítsak az igazhitű kereszténydemokrata NER-teológusok ezen ritka díszpéldányára.
A vers rögtön az elején egy szürreális képpel indul, amelyben Semjén a Mester arcát keni szét a saját arcán, ami engem egy fura tudathasadásos állapotra emlékeztet. Semjén arca összefolyik Jézuséval, mint egy nyolcvanas évekbeli színváltós naptár, amit, ha egy kicsit más szögből néztél, egészen más figurát mutatott. Ez a kép, amit Semjén lát maga előtt, hol az ő arcát, hol pedig Jézusét mutatja, de úgy, hogy a két arc határvonalai összefolynak, egybemosódnak. Néha a Jézus a Semjén, máskor meg a Semjén a Jézus. A kettő arc egy és ugyanaz. Ez számomra egy kiadós istenkomplexusra utal, Semjén nem tudja eldönteni, hogy neki magának vajon milyen köze van az Istenhez. Nem érzékeli azt, hogy hol vannak a határok. Lehet, hogy eljátszik még azzal a merész gondolattal is, hogy határok kettőjük között tulajdonképpen nincsenek is, hiszen Jézus dicsőségét aggatja magára, mégpedig saját dicsősége részeként.
A két arc egybefolyásában van még egy nagyon izgalmas momentum, mégpedig az elkent rúzs képe. Ez a rúzs vérvörös színű, tele van tűzzel, tele van erotikával. De vajon honnan jön? Talán éppen Semjén ajkáról? Amit elken egy akaratlagos mozdulattal vagy talán egyfajta csók szimbólum lenne ez? A szenvedélyben égő ajkakat nem érdekli, ha a rúzs az arcra is kenődik. Csak meg ne lássa senki! Mert akkor lebuktatja a vágyódó szerelmest vagy a tiltott, titkos szerelmet. A kép – mivel szerzője férfi – erősen homoerotikus töltésű. Ezzel persze nem állítom azt, hogy Semjén meleg. Csupán azt, hogy a Mesterhez fűződő vonzalmát homoerotikus hangulatú képekkel festette meg.
Ezután Semjén az önmegtagadásról beszél. Az aszkézis, a tudatos lemondás a saját vágyakról sokáig meghatározó eleme volt a keresztény spiritualitásnak. A test sanyargatása, éheztetése, korbácsolása sokaknak egyfajta gyönyörré is vált. Úgy tűnik mintha az önmagára kimondott nem lenne az alapja a Jézusra kimondott igennek. Vagyis valami fontosat akar megtagadni önmagában. De vajon mit? A középkori felfogás – ami gyakran mind a mai napig jelen van – arra fókuszált, hogy az ember mondjon nemet a bűnre, tagadja meg magát. Semmi mással ne foglalkozzon, csak azzal, hogy a nap 24 órájában ádáz küzdelmet vívjon a saját bűnre hajló természetével.
Ez a bűn persze többnyire a szexuális bűnökre vonatkozott. Hiszen a katolikus szexuálmorál lényegében egészen Ferenc pápáig nem bírt kijönni az emberek hálószobájából. Vajon milyen bűnre gondolhat itt Semjén? Konkrétan melyikre? Mint jelenthet számára ez a „talán” vagy a „skizofrén élet”? A skizofrén élet egyfajta tudathasadásos állapotot jelöl, a gondolatok, illetve érzések és a cselekedetek közötti összhang felborulását jelzi. Amikor téves eszmék, érzéki csalódások keletkeznek és az illető nagyon nem tudja, hogy ő valójában kicsoda.
Vajon mit nem tud Semjén? Vajon mit tagad meg ennyire? Vajon mi az, aminek az elfojtása annyira emésztő, hogy azt érzi ketté hasad a tudata?
Azt gondolom, hogy nincsen semmi, ami az elfojtott vágyaknál jobban rombolná egy ember lelkét. És ezen a ponton érzek részvétet még Semjénnel is. És talán meg sem írtam volna ezt a posztot, ha nem pont ő lenne Magyarország helyettes miniszterelnöke, aki élen jár abban, hogy törvényileg kényszerítsen embereket arra, hogy megtagadják a saját vágyaikat. Ha magának megengedné ezeket, akkor talán nem fáj az sem, hogy mások vannak olyan bátrak, hogy felvállalják a vágyaikat. De ezért ma Magyarországon büntetés jár! Hát nem véletlen!
Címkép: Békési Joe: Vadász és keresztény