A Trump-örökség: az erőszak fenyeget Amerikában

Posted by

Richard Gross

“Azok, akik lehetetlenné teszik a békés forradalmat, elkerülhetetlenné teszik az erőszakos forradalmat.”
– John F. Kennedy elnök, 1962. március 13.
A republikánusok saját magukat falják fel, most éppen 13 testvérüket rágcsálják, amiért segítettek a demokratáknak elfogadni egy kétpárti tárgyalásokon kidolgozott 1 billió dolláros infrastrukturális törvényt, mert többet törődtek a választóikkal és az országukkal, mint a saját pártjukkal.
Erre a jogszabályra nagy szükség volt, mert az ország útjainak, hídjainak, kikötőinek, alagútjainak és repülőtereinek jelentős javításait évtizedek óta elhanyagolták. Az Ohio és Kentucky közötti híd olyan rossz állapotban van, hogy még a szenátus kisebbségi vezetője, Mitch McConnell is megszavazta a törvényjavaslatot.
Jó, hogy ez a vagány 13 fényt derített a gyávák aljas összeesküvésére, akik szégyentelenül követik a volt elnök gonosz szeszélyeit, aki azt hiszi, vagy úgy tesz, mintha azt hinné, hogy megnyerte a választást. A baj csak az, hogy a republikánusok jelentős részét meggyőzte erről. Néhány képviselőházbelii republikánus megfenyegette a 13-at, amiért megszavazta a törvényjavaslatot, noha nyilvánosan egyetlen ellenvetés sem hangzott el, amikor 19 GOP-s szenátor a demokratákhoz csatlakozva augusztusban elfogadta a jogszabályt.
A 13-at elítélő republikánusok, akik mind hűségesek Trumphoz, követték vezetőjük példáját, aki elítéli és átkozza azokat, akik keresztbe tesznek neki. Itt van, hogy mire gondolok:
“Az öreg varjú [McConnell] sok republikánus szenátort meggyőzött arról, hogy szavazzák meg a törvényjavaslatot, nagyban veszélyeztetve ezzel az újraválasztásunk esélyét, ki kellene állni a tagság elé, és elviselnie a Nagy Republikánus Patrióták gúnyolódását, akik már most is őt szidják” – mondta Trump szombati nyilatkozatában a The Hill című lap szerint.
Marjorie Taylor Greene képviselő (R-Ga.), Trump egyik leglelkesebb támogatója a szavazás előtt azt tweetelte, hogy amelyik republikánus támogatja az infrastrukturális törvényjavaslatot, az “árulója lesz a pártunknak, árulója a szavazóinak és árulója az adományozóinknak”.
A 228-206 arányban elfogadott törvényjavaslatot úgy jellemezte, mint “Joe Biden kommunista hatalomátvétele Amerikában”. Biden kommunista? Ez elmond mindent.
Greene a 13 képviselőházi tag közül 12-nek a telefonszámát tweetelte, s ezzel lehetővé tette a fenyegető hívásokat.
Fred Upton képviselő (R-Mich.), a 13-ak egyike, számos halálos fenyegetés célpontja lett. Az egyikről készült felvételt lejátszotta a CNN-en:
“Te egykibasz***tt  sz*** áruló vagy. Remélem, meghalsz” – mondta a telefonáló. Hozzátette, reméli, hogy az egész családja meghal.
“Sajnálom, hogy ez a jó, kétpárti törvényjavaslat az elmúlt hetekben politikai futballpályává vált” – idézte Fred Uptont a The New York Times. “Országunk nem engedheti meg magának ezt a pártos működésképtelenséget”.
Kevin McCarthy kaliforniai képviselőházi kisebbségi vezető egy szót sem szólt a kollégáit ért fenyegetésekkel szemben, és nem védte meg a 13-ak jogát, hogy úgy szavazzanak, ahogyan akarnak. Talán azért nem akar ellenségeket szerezni, mert attól tart, hogy nem választják meg házelnöknek, ha a republikánusok jövőre visszanyerik az alsóházat.
Nancy Pelosi képviselőházi elnök azt mondta, hogy “a kongresszus tagjai és az Egyesült Államok elnöke elleni erőszakos fenyegetéseket nem szabad eltűrni”. A Public Religion Research Institute felmérése szerint a republikánusok 30 százaléka egyetért azzal a kijelentéssel, hogy “az igazi amerikai hazafiaknak talán erőszakhoz kell folyamodniuk, hogy megmentsék országunkat”. Ez 40 százalékra emelkedik azok körében, akik leginkább bíznak a szélsőjobboldali hírforrásokban, és 32 százalékra azok körében, akik leginkább a Fox Newst nézik. A demokraták körében ez 11 százalék.
“A legbuzgóbb konzervatívok körében” – írja a Times – “a hit, hogy az ország válaszúthoz érkezett, amely fegyveres összecsapást tehet szükségessé, már nem korlátozódik a peremvidékre”.
A politikai erőszak az ország alapítása óta része az országnak – írja a Times, megjegyezve, hogy 1830 és 1860 között “több mint 70 verekedés, párbaj és más erőszakos incidens” történt a kongresszus tagjai között.
A történészek és a demokrácia kutatók arra figyelmeztetnek, hogy “a Republikánus Párt a fenyegetést politikai eszközként használja” – írja a lap.
Omar Wasow, a kaliforniai Claremontban található Pomona College politológusa a múltbeli zavargásokat, például a polgárháború közeledtét, valamint az 1960-as évek háborúellenes és polgárjogi mozgalmait hasonlította össze a jelenlegi politikai viszályokkal.
“Ami szinte minden más eseménytől különbözik, az az, hogy most a politikai rendszerünk legitimitása körül pártpolitikai megosztottság van” – mondta a Timesnak. “A politikai erőszak jóváhagyása a Republikánus Párt elitje részéről számomra különbözik attól, amit az 1960-as években láttunk. Akkor nem voltak olyan politikusok – az elnöktől kezdve -, akik erőszakos ellenállásra szólították fel a polgárokat”.
Jonathan Karl, az ABC vezető washingtoni tudósítója könyvet jelentetett meg “Árulás: A Trump-show utolsó felvonása” címmel. Megjegyzi: Köztársaságunk további fennmaradása részben attól függhet, hogy azok, akik Trump hazugságait támogatták, és azok, akik hallgattak, hajlandóak lesznek-e elismerni, hogy tévedtek.
Jó ötlet. De addig, amig ezt elismerik, kérem olvasóimat, ne tartsák vissza a lélegzetüket.

A szerző újságíró Baltimore-ból