A “Bitó-szalon”

Posted by
Lendvai Ildikó
>Meghalt Bitó László.
Megtiszteltetés, hogy talán a barátomnak nevezhetem. Sokunkat -művészeket, gondolkodó értelmiségieket, párbeszédre hajlamos politikusokat – tartott össze, és tartotta meg bennünk sugárzó optimizmusával, valamilyen cselekvési lehetőséget mindig találva, a változás reményét a legpocsékabb időkben is.
Az ú.n. “Bitó-szalont”, vendégszerető otthonát, ahol gyakran gyűlt össze szabadelvű és baloldali vagy konzervatív demokrata társaság, a kormánysajtó az ördög vegykonyhájaként, sötét ellenzéki tervek szülőhelyeként emlegette. Sokkal több hatalmat és sokkal kevesebb jó szándékot, olykor naív hitet feltételezve róla a valóságosnál.
Ami azt illeti, Laci valóban “tervhalmozó” volt. Ötleteinek se szeri, se száma. De abban különbözött mindnyájunktól, hogy neki komoly szándéka és szerencsére eszközei is voltak sok jó terve megvalósításához. Nem milliárdosként, de elismert, rangos kutatóorvosként tért haza az Egyesült Államokból: pénze jó részét fontos ügyek pártolására, mecenatúrára szánta. A független médiában, a művészetben, a civil közösségek, jótékonysági szervezetek között sokan köszönhetik neki megmaradásukat, működésüket.
Istenien lehetett vele vitatkozni. Heller Ágnessel egyszerre csodálatos és szórakoztató vitapartnerei voltak egymásnak: a nagy szeretet és szoros barátság ide vagy oda, teli torokból üvöltöztek egymással, és ennek szemlátomást minden percét élvezték. Én órákig tudtam vele telefonon diskurálni, és persze vitázni is. Sokmindent elsőként ismert fel. Már akkor össze akarta boronálni az ellenzéki együttműködést (akár egyetlen közös pártba is), amikor mi még sikoltva menekültünk az ötlet elől. Elsőként ő hangoztatta itthon azt is, hogy a pandémiában a vírus mutációja lesz a legnagyobb veszély. Persze orvos volt, értett ehhez is, de a vallástörténethez, történelemhez, az emberi pszichéhez, zenéhez is, és ki tudja, még mi mindenhez.
Vagy 20 könyv -regények és esszék-, sok jó barát, még meg nem valósult közéleti remény maradt utána. És a világban sokszázezer gyógyult beteg, akik ugyan a nevét sem tudják, de annak köszönhetik látásukat, hogy az ő kutatásai nyomán fejlődött ki a zöldhályog gyógyításának módja.

Hiába, a legjobban ehhez értett: másokat látni tanítani. Sosem kioktatással: inkább azzal, hogy ő maga milyen kiváncsi, friss szemmel, új meg új szempontokat keresve látta a világot. Utolsó percéig, a levegővétellel küszködve, 87 évesen is.

Címkép: Egy homályos kép a múltból