Ó sül, ó márgák, ó pémpila ! – egy olvasó levele

Posted by
Orosz Bernát       
>Irodalmunk egyik jeles személyétől származó halandzsanyelv jutott eszembe Béndek Péter “Szubjektív gondolatok a tőkéről” című cikkét olvasva. (Újnépszabadság 2021. november 13.) Ezzel párhuzamosan az az érzés lett úrrá rajtam, hogy szakítanom kell azzal az illúziómmal, hogy viszonylag értelmes vagyok valamint töviről-hegyire beszélem és értem a magyar nyelvet. 
 
A fárasztóan dagályos filozófusi madárnyelvből kihámozhatóan felsejlik a tőke apologetikája, amely-feltételezem-egyben a kapitalizmus melletti védőbeszéd is, mivel a tőke csak a kapitalista termelési rendben tudott azzá válni, amivé lett ötszáz éves történelme során: “….a tőke (mint szubjektum) logikája folyamatos konfliktusban van az igazságossággal, az emberséggel. Mostanában az emberiség túlélésével is”-idézve, a szerző által ledorongolt  szűk látókörű, boka magasságban gondolkodó pre-és antikapitalista néphitet.  
 
Általam ismeretlen okból a szerző a cikkben mindvégig hallgat a tőke és a kapitalizmus egymáshoz tartozásáról. Tőke természetesen korábban is volt, például a feudalizmusban is létezett, azonban egyszegmensű volt,  kereskedelmi jellegű, mert a középkorban hiányoztak azok a speciális feltételek, amelyek emberek tömegét kényszerítette volna munkaerejük bérbeadására. 
 
Az írás 3. pontjában fogalmaz a legérthetőbben Béndek Péter, amikor arról ír, hogy a tőke “logikáját” elnyomónak beállítani, a “kommunizmus és a cocalizmus ….alaposan meg nem gondolt gondolata… ami emberek százmillióinak halálához és nyomorához vezetett eddig is”. Nem akarok számháborúba kezdeni, de a 16. században meginduló gyarmatosítás, majd a 19. században kiteljesedő  világhódító imperializmus, továbbá a “modernizálónak” beállított kolonializálás  vértől tocsogó mindennapi gyakorlatának és az elképesztő számú áldozatának felidézése mindenképp szükséges, hogy árnyékolja a szerző egyoldalú beállítását valamint  tompítsa a tőke dicshimnusza hallatán keletkezett rossz érzést. 
 
Végül, de nem utolsó sorban van egy rossz hírem a szerző számára. A világon eddig sehol nem volt vagy van “cocalizmus” (hogy stílszerű legyek), kommunizmus meg pláne.
Az európai szocialista országokban 1989 előtt  államkapitalista alapokon álló, bürokratikus pártállamok működtek, ahol volt egy (pártburzsoáziából, állami, katonai és gazdasági elitbürokráciából álló) “vörös arisztokrácia”, illetve egy névleg uralkodó “munkásosztály”, valamint a besorolás nélküli, gyanakvással figyelt parasztság, és értelmiség. Az előbbiek alapján létező osztályviszonyokról lehet beszélni. A korlátozott magántulajdont (már ahol lehetett, mert Magyarországon igen, Romániában nem)  leszámítva  a nemzeti vagyon tényleges működtetője, vagyis az azt fizikailag uraló  birtokosa az állam , illetve áttételesen, a párt, valamint az utóbbitól függő prebendális jellegű  klientúra  volt,  velük szemben a tulajdon nélküliek széles tömegét (munkásosztály és szövetségesei) látjuk magunk előtt. A termelőerők gazdasági kizsákmányolása (értéktöbblet-termelés, a profit elsajátítása stb.) Nyugat-Európához hasonlóan  történt, azzal a különbséggel, hogy a keleti blokkban korlátozott emberi és politikai szabadságjogok voltak, lényegesen alacsonyabb életnívó mellett. (Ez utóbbi körülményt részben ellensúlyozta a szociális és egészségügyi háló kiépítése, az ingyenes oktatás bevezetése, a kultúra támogatása, a mesterségesen alacsonyan tartott árak, az általános foglakoztatás rendszere.)
A szerző   azon javaslatával, hogy “hagyjuk végre abba az értelmetlen bölcsész fecsegést” mélyen egyet értek, szerintem ezt a gondolatát saját magának is  meg kellene fogadnia.
Címkép: A Borsszem Jankó tőkése: Megmentelek, de, ha nagy leszel, ne vándorolj ki Amerikába