Miért fiatalabbak, magasabban képzettek Márki-Zay szavazói?

Posted by
Mikecz Dániel

Hogy létezik választói réteg, amely nem csupán a kormánypártokat, de az ellenzéki pártok, politikusok egy részét is elutasítja, nem magyar specifikum, hanem a kortárs képviseleti demokráciákban is tendenciózusan megjelenő jelenség – mutat rá Mikecz Dániel. A Republikon Intézet vezető kutatója szerint az viszont már magyar, kelet-közép-európai jellegzetesség, hogy a képviseleti demokrácia intézményeivel szembeni ellenérzés párosul az antipolitikai hagyománnyal.
Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelöltsége egyszerre volt meglepő abban a tekintetben, hogy mennyire volt ismert és milyen szervezeti háttere volt az előválasztási kampány kezdetén, ugyanakkor megerősödése és győzelme kapcsolódik a kortárs politika tendenciáihoz. Régiónk tekintetében Ablonczy Bálint foglalta össze a hasonló, kívülálló, elitellenes politikusok megjelenését, ill. rövid ideig tartó felívelését. Nem vitatnám, inkább kiegészíteni szeretném a Válasz Online-on megjelent elemzéseket, azok közül elsősorban Körösényi András és Illés Gábor okfejtését, akik a jelenséget a plebiszciter vezérdemokrácia elmélete felöl közelítették meg. Az alábbi írásban azonban inkább a kereslet, tehát a politikai részvétel szemszögéből kívánom feltárni Márki-Zay Péter előválasztási sikerének okait. Nem állítom, hogy az írásban felvázolt társadalmi, politikai tendenciák kizárólagos magyarázatot adnának a hódmezővásárhelyi polgármester ellenzéki miniszterelnök-jelöltté választásában, de segítenek megérteni a politikusi szerepéhez kapcsolódó jelenséget.

Márki-Zay Pétert előválasztási sikere, politizálási stílusa, szakmai háttere és politikai életútja miatt már az előválasztási kampányban is hasonlították Donald Trumphoz. Az összehasonlítás alapja az elitellenesség és a fősodrú politikához viszonyított kívülállóság. Politikai sikerének kulcsa azonban nem a globalizáció, vagy – ahogy azt a hazai kontextusban használják – a rendszerváltás veszteseinek megszólítása. Sokkal inkább a képviselet válságával van összefüggésben. Ez utóbbi azonban olyan kihívás a képviseleti demokrácia felé, amelynek forrása éppen nem a lecsúszó középosztály, hanem a földrajzilag és társadalmilag is mobilisabb, magasabb státuszú választói csoportok. A képviseleti demokrácia válsága szoros összefüggésben áll a politikai intézmények jelentőségvesztésével, a politikai részvétel egyéniesülésével, a választott döntéshozó szervek kompetenciavesztésével, a nyilvánosság digitális szerkezetváltásával.

A politikatudomány az 1970-es évektől kezdve tartja számon a politikai pártokhoz való kötődés gyengülését, azzal párhuzamosan a pártok választóinak illékonyságát és a politika személyesedését. A politikába nem feltétlenül „beleszületnek” az egyének, tehát nem társadalmi helyzetük határozza meg politikai elköteleződésüket, hanem az valóban az egyéni választás kérdése. Az utóbbi ötven év individualizációs folyamatának a következménye nemcsak a politikai pártok szerepváltozása lett, de általánosságban az intézmények jelentőségének csökkenése a politikai cselekvés megvalósításában. Egyre jellemzőbb, hogy valaki nem valamilyen kollektíva tagjaként vesz részt a politikában – például egy tüntetésen nem szakszervezeti tagként, hallgatóként, pedagógusként –, hanem az általános politikai elégedetlenségét kifejező egyénként. Ugyanakkor

az önálló politikai cselekvésre képes egyének nélkül kiürülnek a hagyományos szervezetek, magukra maradnak a kevesebb kompetenciával rendelkezők.

Ennek a felismerése adja az alapját a társadalmi státuszokon átívelő aktivizmus modelljének (például: A Város Mindenkié). A közösségi média megkönnyíti az egyéni bekapcsolódást, a politikai részvétel megvalósítását, ugyanakkor a közvetítő intézmények hiánya miatt nem alakul ki hosszan tartó elköteleződés egy-egy ügy mellett, ez a rendszer inkább attitűdök, érzékenységek kialakítására alkalmas. Az egyén kompetenciái nemcsak a politikába való önálló belépés, hanem az ítéletalkotás kapcsán is bővülnek. Az iskolázottsági szint bővülése, az önálló információszerzés miatt egyre többen érzik úgy, hogy képesek autonóm véleményt alkotni a politikai folyamatokról. Az említett folyamatok alapvetően a nyilvánosság demokratizálódása, az egyéni politikai képességek gazdagítása irányába mutatnak, ugyanakkor ezek következménye a politikai intézményekkel, politikusokkal, politikai hatalommal szembeni növekvő bizalmatlanság is.

A képviseleti demokráciákban így egyre általánosabbá válnak olyan politikai részvételi formák, amelyek korábban a „nem-konvencionális” formákhoz tartoztak, mint a tüntetés, a direkt politikai akció, a polgári engedetlenség különböző formái. A kortárs állampolgári politikai cselekvésnek a motorja azonban már nem a „részvételi politikai kultúra”, hanem az öntudatosan, érdekei és értékei szerint konfrontálódó, önérvényesítő, azaz „asszertív politikai kultúra” (Dalton-Welzel). Szinte állampolgári kötelességként jelenik meg bizonyos társadalmi csoportokban a tiltakozó politikai cselekvés. Gondoljunk csak az Orbán-kormányok közép- és felsőoktatási intézkedéseit kísérő tüntetési hullámokra, amelyek egy adott korosztály politikai nagykorúvá válásának ceremóniái is voltak egyben. Pierre Rosanvallon értelmezésében azonban a politikai intézményekkel szemben bizalmatlan állampolgári viselkedés segít a választott politikusok állampolgári ellenőrzésében, az ellen-demokrácia így kiegészíti a képviseleti demokráciát. A képviseleti demokrácia intézményeivel szemben azonban nem kizárólag az alacsonyabb jövedelemmel, képzettségi szinttel, státusszal rendelkezők bizalmatlanok, hanem az elégedetlenség mellett a politikai cselekvéshez, az önérdek-érvényesítéshez szükséges egyéni kompetenciákat felsorakoztatni bíró társadalmi csoportok tagjai is. Kutatási eredményeink erősítették meg azokat a feltevéseket, hogy Márki-Zay Péter szavazói fiatalabbak, magasabban képzettek és jellemzően online tájékozódnak, valamint hajlamosabbak középre helyezni magukat a hagyományos bal-jobb skálán.

Hogy létezik választói réteg, amely nem csupán a kormánypártokat, de az ellenzéki pártok, politikusok egy részét is elutasítja, tehát nem magyar specifikum, hanem a kortárs képviseleti demokráciákban is rendre megjelenő jelenség.

Mindemellett magyar, kelet-közép-európai az a jellegzetesség, hogy a képviseleti demokrácia intézményeivel szembeni bizalmatlanság, ellenérzés párosul az antipolitikai hagyománnyal, a civil-politikusi identitással. Ennek gyökere a rendszerváltás időszakában keresendő, amikor az önszerveződésen, autonóm állampolgári interakciókon alapuló civil társadalom kvázi ideológiaként szolgált az állampárttal szemben. A civil, legyen az egyén vagy szervezet, ebben a hagyományban úgy jelenik meg, mint partikuláris érdekektől mentes, a morális maximák alapján cselekvő entitás. A civil tehát képes olyan „üres jelölőként” működni, amely magába tudja sűríteni a politikával szembeni (felső)középosztályi elégedetlenséget, bizalmatlanságot és önkifejezési igényt. Ebben az értelemben a civil identitását hangsúlyozó politikus sajátos módon alkalmazza a populista módszert, amikor szembeállítja civileket és magát az elitekkel, a politikai intézményekkel. Célcsoportját ugyanakkor a fentiek értelmében nem feltétlenül a magára hagyott, további vagy relatív lecsúszástól tartó alsó- és középrétegek, hanem a képviseleti intézményektől és hagyományos politikától a korrupció, a vélt vagy valós szakpolitikai kudarcok és a civil univerzalizmus alapján idegenkedő választók adják.

A politikával szembeni bizalmatlanság azonban nem tűnik el magától, a kihívó civil-politikust is érheti az a meglepetés, hogy másnap már az elithez, a régiekhez sorolja őket az újra, a „változásra” vágyó asszertív közvélemény.

A Válaszonline írása


A Válasz Online külsős szerzők számára indított, előválasztás utáni értékelő sorozatában eddig Tordai CsabaLányi AndrásKörösényi András és Illés GáborKovács Tibor, valamint Papp József írását közölte.


Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs

A Válasz Online szerkesztőségi tulajdonban van, létét „előfizetőinek” köszönheti. Kérjük, csatlakozzon támogatói körünkhöz, cserébe napi tartalomajánlót, klubmeghívót küldünk!

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Részletek >>>

%d bloggers like this: