Márki-Zay és az ellenzéki pártok – egy kényelmetlen szövetség:

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
>Balogh S. Éva
>Ma több olyan véleménycikket is szemügyre veszek, amelyeknek van mondanivalójuk arról a helyzetről, ami a magyar ellenzékben a párt nélküli Márki-Zay Péter meglepő győzelmével kialakult.

Krekó Péter, a Political Capital, egy budapesti agytröszt ügyvezető igazgatója az Euronewsnak tett egy szerencsétlen megjegyzést, amikor Márki-Zayt Donald Trumphoz hasonlította, mint “párton kívüli szereplőt, aki új és meglepő dolgokat mond, aki a semmiből jön és szembemegy a hagyományos politikai logikával”. Ez az összehasonlítás még MZP egyébként kiváló CNN-interjújába is belopta magát, amelyet Christiane Amanpournak adott. Mégis, ahogy Pető Péter, a 24 főszerkesztője helyesen mutatott rá, bár politikailag semmi közös nincs a két férfi között, sikerük alapja a hasonló kulturális tapasztalatokon alapult. Márki-Zay “korrupcióellenes populizmusa és radikalizmusa megteremtette a lázadás lehetőségét a pártelit, a megcsontosodott struktúrák és a régi megosztottság ellen, és új közösségi élményt teremtett”.

Windisch Judit a HVG-től feszültséget jósolt az ellenzék soraiban. “Bár a párt képviselői egyértelműen bejelentették, hogy a győztes mögé állnak, … az elmúlt másfél hét azt sugallja, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű”, különösen, hogy az MZP győzelme utáni első bejelentése az volt, hogy “Ma az ellenzéket is lecseréltük”. Bár azt állította, hogy “a tiszták koalíciója” áll mögötte, nincs könnyű helyzetben, mert a két legerősebb pártnak, a DK-nak és a Jobbiknak fenntartásai lehetnek a programjával kapcsolatban. Az MZP pedig más hozzászólásaiban azt sugallta, hogy a koalíciós pártok valójában nem is annyira tiszták.

A 444 Gazda Albertje, miközben hangsúlyozta, hogy ha ma lenne a választás, Márki-Zay az ellenzéki pártokkal a háta mögött valószínűleg megnyerné a versenyt, a probléma az, hogy a megmérettetésre fél év múlva kerül sor. Szerinte “az [MZP] végeláthatatlan beszédeiben … nagyon könnyű olyan dolgokat mondani – különösen az aktuális emberi jogi kérdésekben -, amelyek elidegeníthetik a heterogén közönség néhány népesebb szubkultúráját”. Ráadásul Márki-Zaynak nem szabad elfelejtenie, hogy bár az előválasztásokon legyőzte az ellenzéki pártok vezéralakjait, a jövőben is a pártok lesznek fölényben. A bizonytalan szavazók mellett azokkal is meg kell majd küzdenie a baloldalon, akik nem rá szavaztak az előválasztáson, sőt azokkal is, “akikkel a Fidesznek meghitt kapcsolata van, és akikre leginkább támaszkodik”. Ez nem kis feladat.

Kerner Zsolt a 24-ben írt egy cikket “Mi lesz azokkal, akik nem akarnak ellenzéket váltani?” címmel. Az MZP győzelmét a politikai elit nagy része és maga az MZP is úgy látja, hogy az ellenzék megváltozott, amelyben egy kívülálló került ki győztesen. Az előválasztás második fordulójában több mint 200 ezer új szavazó jelent meg, de a részvétel csak kevéssel volt magasabb, mint az első fordulóban, ami azt jelenti, hogy csaknem 200 ezer választópolgár otthon maradt. Kerner gyanítja, hogy ezek Karácsony Gergely és Jakab Péter támogatói voltak. Tehát nem a régi ellenzék leváltása történt, hanem a súlypont eltolódása. Kerner megjegyzi, hogy az elmúlt 12 évben a választók és a politikusok is elfelejtették, mit jelent a kompromisszum szó. A kompromisszumkészség művészetének újjáélesztése az egyetlen módja az ellenzék egységének biztosításának, mert az összefogás megbomlása az Orbán-rezsim legyőzésének minden reményének végét jelentheti.

Október 26-án Daniel Hegedus, az Egyesült Államok German Marshall Fundjának Közép-Európáért felelős transzatlanti munkatársa “Magyarország ellenzéke választ egy jokert” címmel írt cikket a Transitions című lapban, amelyben Márki-Zayt “a magyar politika új arcaként írja le, amely mozgósíthatja az elfordult szavazókat, és legyőzheti a Fideszt”. Vagy tönkreteheti az ellenzéki koalíciót”. Hegedüs méltatja a hat párt munkáját, amelyeknek sikerült egy működőképes koalíciót kovácsolniuk, és évek óta először sikerült a médiát is uralniuk szeptember és október folyamán.

Bár az előválasztások sikeresek voltak, “még nem tudni, hogy Márki-Zay áldás vagy átok lesz-e az ellenzék számára”. Pozitívum, hogy “establishment-ellenessége és jobboldali-konzervatív értékrendje” segíthet neki a bizonytalan szavazók mozgósításában, ugyanakkor éket verhet közte és a pártok közé, amelyek támogatása nélkül erőtlen lehet. A kérdés “a “régi ellenzék” elleni gyakori támadásai, az Orbánnal és az ellenzéki pártelitekkel szemben egyaránt kritikus kívülállónak mondott állítása, és ami a legfontosabb, kiszámíthatatlansága és azon törekvése, hogy hatalmi bázist (egy politikai frakciót és potenciálisan egy új pártot) építsen ki magának”.

Hegedüs több lehetőséget is felvázol Márki-Zay országos politikai színpadra lépését követően. Ha népszerűsége tovább emelkedik, akkor a hat ellenzéki párt kárára hatalmi pozíciót akar majd kiépíteni, ami befolyásolhatja a pártvezetőkkel való mindennapi kapcsolattartását. Hegedűs úgy véli, hogy az MZP saját frakcióra vonatkozó igénye “egyenlő azzal a fenyegetéssel, hogy megpróbálja levadászni az ellenzéki jelölteket a 106 egyéni választókerületben, ami a 193 választókerület alig több mint fele”. Ilyen követelésekkel azt a benyomást kelti, hogy jobban érdekli a saját karrierje, mint a Fidesz legyőzése.

Ha az MZP miniszterelnök-jelöltjével az ellenzék támogatottsága emelkedik, akkor minden rendben van. De ha az ellenzék támogatottsága csökken, és Márki-Zay tovább támadja a régi ellenzéki pártokat, akkor “az egyesült Fidesz-ellenes erők összeomolhatnak, vagy elhagyhatják az MZP-t”.

Itt van az egyik korai jele annak, hogy a pártvezetőknek Márki-Zay stílusa nem éppen tetszhet. A kritika Jakab Pétertől, a Jobbik elnökétől érkezett, attól a párttól, amelytől az MZP azt remélte, hogy a legnagyobb támogatója lesz. Jakab kifogásolta, hogy az MZP egyes szám első személyű névmást használt, amikor egyik beszédében azt mondta, hogy “én vagyok az utolsó reményetek”. Jakab visszavágott, hogy amikor ellenzéki egység van, akkor az nem “én”, hanem “mi”. “Nem az van, hogy “én vagyok a megoldás”, hanem az, hogy “mi vagyunk a megoldás”.” Jakab azt is mondta: “Örülök, hogy valaki nem PC és szókimondó, ebben hasonlítunk. Ami megkülönböztet minket, az a kompromisszumkészségünk”. Jakab szerint “ezt még meg kell tanulnia”. Jakab különösen azt kifogásolta, hogy az MZP állandóan az “ellenzék megváltoztatására” hivatkozik, holott az “egység megéléséről” van szó. Márki-Zay Péternek világossá tette, hogy “senki nem váltotta le az ellenzéket”. Igen, “ez az ellenzék megváltozott, de ezt az ellenzéket most már vezetni kell, és ezt az ellenzéket kell dicsérni”.

Annak, aki éveken át méltatlanul egyenlőnek mondta a Fidesz rendszerszintű korrupcióját az állítólag ugyanilyen korrupt MSZP-vel, nehéz lesz követnie Jakab tanácsát.

2021. november 13.
 Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.