Szubjektív gondolatok a “tőkéről”

Posted by

 Béndek Péter

>Az ötven évnyi cocalizmus és a megelőző ezer év pre- és antikapitalista néphite egyelőre kiirthatatlanul ott hagyta nyomát publicistáink túlnyomó részének felfogásán. Eszerint a “tőke” (mint szubjektum) logikája folyamatos konfliktusban van az igazságossággal, az emberséggel, az ember eredendő jóságával, nem beszélve az állatok és a fák jogairól. Mostanában az emberiség túlélésével is. Hadd tegyek ehhez néhány megjegyzést kvázi felvilágosító jelleggel.
1. A “tőke” priméren semmi más, mint egy alapvető emberi ösztön és az ez alapján kiművelt képességek (koncentrált) tárgyiasulása, az arra irányuló képességeké konkrétan, amik az önfenntartásunkat és a biztonságunkat szolgálják. A tőke képességek felhalmozása és koordinációra alkamas közvetítő anyaggá való konvertálása, mert az önfenntartás — néhol absztrakt, kisebb vagy nagyobb sugarú — koordinációt követel emberi közösségekben. A tőke logikája semmi más, mint sok-sok ember hasonló céljának szummája a tárgyiasult eszközben, ami így látszólag önálló életre kell, ami elnyomónak tűnhet egyes emberekkel szemben (jelzem tőketulajdonosokkal szemben is), de csak azért, amiért bármilyen más közvetítő erő — ad absurdum a szeretet, az altruizmus, az egyenlőség meg pláne — is elnyomó lenne, mert ti. közösségi logikát testesít meg, ami lehetetlenné teszi, hogy mindenki saját (autonóm) logikája szabadon érvényesüljön.
2. A tőke az olyan, hogy az ember annál szabadabbnak érezheti magát a birtokában, minél inkább sikerül az autonómiája szolgálatába állítania — ami nem egyenlő azzal, hogy minél több van neki belőle. Sokmilliárdos emberek lehetnek (és vannak), akik boldogtalanok és rabnak érzik magukat. Az egyenlőség nem megoldás a relatív deprivációra, mert a deprivációt nem a tőke hiánya, hanem az autonómia és az értelmes élet tőkeellátottsága (ezek egyensúlytalansága) okozza.
3. Ergo a tőkét általában okolni a szabadsághiányért és a tág értelemben vett deprivációért, a logikáját elnyomónak beállítani a kommumizmust és a cocalizmust (Bad Godesbergig) sújtó alaposan meg nem gondolt gondolat, ami nem mellesleg emberek százmillióinak halálához és nyomorához vezetett eddig is. Ma szerencsére csak posztokig, könyvekig és konferenciákig tart az ereje, mindazonáltal továbbra sem átallja a humanizmus cifra köntösét ölteni magára.
4. Lehet(ne) okosabbnak lenni államként és kormányzásként. (Okosabban adóztatni és újraosztani.) De ennek semmi köze a tőkéhez.
5. Klímaügyek hatványozottan lennének más logikák mellett. (Vö. versenyképtelen, szennyező iparágak és karrierjük: cocalizmusok vs. kapitalizmusok.)
6. A tőke az önfenntartás képességének tárgyiasulásán túl a haladás és a kiválóság, ezek érvényesítésének és terjesztésének fantasztikus, a piac révén leghatékonyabb instrumentuma. Azaz a tőke logikája (autonómiája) az emberi autonómiáknak is messze a legnagyobb teret hagyja (szemben minden más elképzelt alternatív társadalomszervező elvvel) — ide értve, hogy mindenki válhat tőkéssé valamekkora akarattal, tehetséggel, minimális társadalmi fejlettség mellett; in fact, nem tudok olyan publikus helyet, ahol jobban érvényesül(het)ne a szabadság, mint a piacon.
7. A tőketermelésben az önfenntartáson és kiválóságon túl kétségtelenül szerepet kaphat a hatalom akarása. Ez van, ecce homo. (A hatalom akarása = hipertrófizált önvédelem, hacsak nem a gonoszság megnyilvánulása.)

8. Hagyjuk végre abba az értelmetlen bölcsész fecsegést, vagy legalább lássák be az érdekeltek (termelők és fogyasztók), hogy a fecsegők is kiszolgálnak valamilyen piaci szegmenst. Addig vannak, amíg “a tőkét” a saját érdekükben is működtetni tudják.

Címkép: A Borsszem Jankó tőkése: Megmentelek, de, ha nagy leszel, ne vándorolj ki Amerikába