A jóslat

Posted by
Előszavak
>OdzeGyörgy
>Tizenhárom éves voltam, mentünk apuval Delhi legforgalmasabb utcáján, a Chandni Chowk-ban. Ez a központi bazár, ezt mondták rá. Sűrű tömeg, rikácsolás, lökdösődés, az utcán főzött ételek szaga, mintha egész Ázsia ott lett volna. Fogtam apu kezét, nem volt bennem félelem. Egy jósnő ült az egyik sarkon, mellette egy galamb egy kalitkában, For one rupee I will tell your future, ez volt előtte egy táblára írva, a sámlija mellett. Egy rúpiát megér, nevetett apa, mögém állt és a térdét kicsit beroggyantva, ahogy szokta, lefényképezett.
-Itt fogod megtalálni életed szerelmét – mondta a jósnő.
Még egy évig voltunk Indiában, úgy jöttem-mentem mindenhová, hogy hátha megtalálom életem szerelmét, így néztem körül az iskolában is, a sportklubban és a külön zeneórákon. Elmentem minden osztálytársam hülye születésnapjára, énekeltem velük a Happy Birthday-t, de minden hiába, nem találtam rá.
Nem sokkal a hazautazásunk előtt megláttam a jósnőt, a Jor Bagh piacon, kedvenc könyvesboltom előtt, akkor már két rúpiáért árulta a jövőt. -Hazudott nekem – mondtam mérgesen.
Felnézett rám, olyan tekintettel, ahogyan csak egy indiai jósnő tud egy öntudatos, éretlen fehér fiúra nézni.
-Legyél türelmes – felelte. – Hosszú még az élet.