A Turul menyasszonya

Posted by
Gellért András
>Nem emlékszem, utoljára mikor kaptam meghívót színházi darab bemutatójára, szakmai jegyről már nem is beszélve, de ha alaposan belegondolok, tizenegy év biztosan eltelt már azóta.
Mindenesetre izgatottan készültem a Turulmadár menyasszonya – Mátka repült a fészekbe, Szent Etelke tanúságtétele című, 794 millió forintból színpadra állított rock-oratórium premierjére, a lenyűgöző belső terekkel rendelkező egykori Zeneakadémia nagytermébe, amely ma már (ez is) a Színházi Trendtársaság Alapítványé.
Hatalmas tömegre, nemzeti viseletbe öltözött vendégseregre számítottam, tekintetemmel a Békevonulás ismert, ikonikus alakjait kerestem, akik minden bizonnyal lélekben maguk is átszellemülten várják Sátoros N. Sándor-Szikrónai Gábor és Zsúros Ágota újabb nemzetegyesítő zenei eposzát, de a ruhatár előtt egyikükkel sem találkoztam. A nagyteremben sem.
A jegyszedők, a híres személy-és vagyonvédelmi cég mosolytalan, kopasz rendezvénybiztosítási szakemberei kísértek be és mutatták meg a székemet. Úgy emlékszem, valamit kérdeztem tőlük, talán azt, hogy az ásványvizemet magamnál tarthatom-e, de szó nélkül kitépték a kezemből, majd egyikük az ujjával is jelezte, hol a helyem. Alighogy kényelembe helyeztem magam, elhalványultak a nézőtér fényei, majd felcsendült a fájdalmasan gyönyörű, szívszaggató kezdőária, a Turul nászdala Etelkéhez. Legnagyobb meglepetésemre egyedül ültem a nézőtéren.
Bevallom, lehet, hogy pár pillanatra elszenderedtem, de úgy rémlik a negyedik felvonás kezdetekor valaki leült a sor legszélére. Mivel sötét volt, és akkor már maga a lakodalmi jelenet zajlott, a nézőtér felett repkedő Turul, a csodálatos színész-óriás Eperkés T. Bendegúz játszotta Turult, szóval Turul a csőrében vitte az esküvőre mátkáját Szent Etelkét, őt Kupási Marietta alakította, talán mondanom sem kell, csodálatosan játszott, mélyen átélve Szent Etelke boldogságát és tanúságtételét, szóval ott házasodtak éppen a magasban, mikor valami gyanús lett nekem. Nem győzöm ismételni, totális sötétség volt a teremben, nem láttam ki ül a sor szélén, csak azt hallottam, hogy az az ismeretlen valaki keservesen nyöszörög a székében. Amikor robbant egy petárda, Turul nászajándéka volt ez Etelkének, a villanófényben végre megláttam a szemüveges alakot. Férfi volt, rendkívül sovány. Megszólítottam.
– Rosszul van, uram?
– Igen, de ne foglalkozzon velem.
– Hívjak orvost?
– Ne….
Ekkor azonban észrevettem, hogy a férfi remegni kezdett, majd arccal előre bukott. A homloka az előtte lévő szék háttámlájához csapódott.
– Uram! Azonnal orvost hívok.
– Ne…nem kell.
– De, megyek, magának segítség kell!
Felálltam és elindultam felé, de mire odaértem, már kiesett a székéből. Fölé hajoltam, ütögetni kezdtem az arcát.
– Uram!! Hall engem? Mit érez?
– Semmit.
– Fáj valamije?
– Semmi sem fáj.
– Ön remeg!
És ekkor valami egészen meglepőt súgott a fülembe.
– Utálok színházba járni. Rosszul leszek tőle.
– Akkor most miért kockáztatott?
– Muszáj volt eljönnöm. Mi adtuk rá a pénzt.
– Azonnal menjen haza, nehogy nagyobb baj legyen! Hívjak taxit?
– Még nem mehetek haza. Dolgom van.
– Hova megy?
– A színészmúzeumba.
– Azt mondta, utálja a színházat.
– Éppen azért megyek oda. De fejezze be a kérdezősködést, mert elvitetem.
Visszaültem a helyemre és végignéztem a Turulmadár menyasszonya – Mátka repült a fészekbe, Szent Etelke tanúságtétele című felejthetetlen darabot. Mind a nyolc felvonást. Szédelegve mentem haza, ahol azonnal az ágyba zuhantam. Másnap délben csengetésre ébredtem. A postás volt az. Meghívót hozott. Este megint színházba megyek.