Übü király példája

Posted by
Parászka Boróka
>Elindult egy tiltakozási- és egy szolidaritási hullám Demeter Szilárd névszerint Parti Nagy Lajost illető megjegyzése, valamint a magyar színházi és kulturális életet megbélyegző nyilatkozata miatt.
A szövegeket jegyzők “magyar íróként”, “műfordítóként” “szerkesztőként” teszik közzé állásfoglalásukat és követelik Demeter Szilárd lemondását.
“Erdélyi magyar szerkesztőként, újságíróként” nekem is illik valamit mondani, annál is inkább, mert Demeter erdélyi, és minden ilyen szándékosan provokatív, pozőr, modoros megnyilvánulás az erdélyiekkel szembeni antipátiát táplálja.
Erdélyi magyar tapasztalataim miatt sajnos nem tudok meglepődni. Erdélyben és Romániában már a Ceausescu rendszerben is bevett szokás, elvárás volt, hogy a politikai hatalommal bíró ember nyilatkozzon: kit kedvel, kit nem kedvel. Része volt a politikai rítusoknak. Az az alkotó, akire rákerült a bélyeg, nehéz és mellőzött pályán rostokolt.
A rendszerváltás után a kultúra szintén politikai potentátok kezébe került, vagy maradt, a Ceausescu rezsim hagyományai eltűntek ugyan, de a politikai befolyás, felkentség, bennfentesség, a kultúra politikai célú fel- és kihasználása maradt. Ha nem politikai hatalommal, akkor pénzzel, gazdasági befolyással tette zsebre egy két potentát, amit lehetett a kulturális életben.
Kitörni, függetlenedni ettől lehet ugyan, de rengeteg alkotói energiát emészt fel – keveseknek is sikerült.
A kultúra politikai gyarmatosításában egy közös vonás van: a gyarmatosító, leuraló diskurzus. Lehet egy politikusnak, politikai megbízottnak is lehetnek kulturális preferenciái. Ha vannak kulturális, szakmai érvei. Az hogy “pszichoszomatikus alapon” “gyűlöli” valaki a színházat: az nem érv, legfennebb valami anamnézis-paródia. Önkórisme. Az sem érv, hogy egy műalkotás “szar”. A szar, mint esztétikai fogalom, egyszer vált igazán legitimmé, írt kultúr-, irodalom- és színháztörténetet. Akkor, amikor 1896-ban megjelent a színpadon Alfred Jarry hatalmi mámorban, gőgben pácolt hőse, Übü papa, és az bírt a torkán kijönni: “szahar”. “Szahar és szahar”. Übü szövegeként ez mindent elmond a hatalomról és a hatalom akarásáról. Lehet, hogy Demeter is ezt a karaktert és szövegkönyvet választotta. És ha ez így van, akkor csak gratulálni tudok az őszinteségéhez. Übü akar lenni és az lett. Sikerült!
Erdélyi magyarként mit mondhatnék? Roppantul sajnálom, jól ismerem ezt, és egészen biztosan tudom: nem lesz ennek jó vége.