Féltékeny a tacskó kutyám

Posted by

Parászka Boróka

>(A szavak mocskáról) Volt itt egy lokális csetepaté egy kulturális intézmény és egy kulturális rendezvény körül. Szóvá tettem, hogy botrányos, hogy a kulturális rendezvény plakátján kilenc emberből nyolc férfi. Amióta a sajtóban dolgozom, a nemi méltányosság kérdését mindig szóváteszem. Az az illúzió élt bennem, hogy e körül van már valamiféle konszenzus, s a kirívó aránytalanságok mára mindenkinek kínosak. S egyébként azért is jó felvetni, mert szerencsés esetben ekörül a téma körül (kvóta, nemi egyensúly) nívós viták, beszélgetések alakulhatnak ki.

Most nem ez történt, annak ellenére, hogy humán értelmiségieket érintett a kritika azonnal elszabadultak az indulatok. A kifogásaimra adott válaszok között a következő válaszok szerepeltek:
• kössek inkább zoknit,
• biztos nem tudok főzni
• a családi tacskó kutya is így féltékenykedik, ha megneszeli, hogy új családtag jön
• úgy viselkedem, mint akit otthagytak a buszmegállóban
(utóbbi két megjegyzés akkor is keserű szájízt hagy maga után, ha az igazolhatatlanul meglebegtetett magánéleti vonatkozásokról halvány miniszteri segédfogalma sincs az embernek. )
Klasszikus példái ezek a nők degradálásának, lealacsonyításának, a társadalmi- és érzelmi autonómia kétségbevonásának, a dehumanizálásnak is. És jól jelzik: ahol nincs nemi egyensúly, ahol nem egyértelmű, hogy az esélyegyenlőségről beszélni kell, ott a mélyben ilyen zsigeri, primitív előítéletek vannak. A férfitöbbségű reprezentáció csak hab a tortán, tünet, a mélyben tényleg, őszinte, masszív, a magánélet- és a személyes tér legmélyebb bugyraiig hatoló szexizmus van. Macsóság, mindenféle nagyvonalúság és elegancia híján.
Még van egy szomorú tanulsága van ennek: hogy bízzunk meg azokban (humán értelmiségiekben) akik elvileg szavakból élnek, de nem érzik a mindennapi, a hétköznapi szavak hordalékát, mocskát? Ha ilyen megjegyzések nálunk, az erdélyi magyar “elit” között elhangozhatnak, miért csodálkozunk azon, hogy a buszon, a tömegben az átlagember belemarkol a nőkbe? Pontosan annyi a reflexió, annyi az érzékenység, annyi a szolidaritás – amennyire ezeket a lényegi, fontos vitáinkat boszorkányüldözésbe fojtjuk, és kipellengérezéssel, falkába csaholással pótoljuk.