Érdekes képviseletek

Posted by

Fábián András

>A szakszervezet jó dolog. Olvasmányaimból tudom, hogy azokban az országokban, ahol erős szakszervezetek működtek, a munkások bátran szervezkedtek a munkaadók ellen, és ebben a szakszervezetük végezte a munka dandárját. Nem csak a szájuk járt. A jogi és szakmai képviselet mellett, ha kellett, kemény fellépést is kilátásba helyeztek. Nem riadtak vissza a végső fegyvertől, az ultima rációtól sem. Ha már végképp nem volt miről tárgyalni, akkor következett a sztrájk. Akármeddig. A munkásnak nem volt veszteni valója, csak a munkaadónak. Ha leállt a gyár, nagyon is kézzelfogható közelségbe került a csőd.

A Fidesz már a 2010-es kormányváltás előtt felismerte, hogy a szakszervezeteknek nagyon komoly szerepe van a politikában. Gaskó István és a gördülő sztrájk „intézménye” fémjelzi ezt az időszakot. Igen, ez az a Gaskó, akinek később, már a Fidesz kormány idején, egy szaktársa vágott egy marék aprópénzt a képébe. Addigra azonban a hálás Orbán Viktor támogatásával sikerült jól megszednie magát, majd eltűnt a süllyesztőben. Tudok olyan érdekképviseletről is, ahol a munkaadói jogokat gyakorló vezetők is tagjai a szakszervezetnek. Ezt most mindenkinek a fantáziájára bízom…

A Fidesz pontosan tudta, hogy amikor nincs hatalmon, akkor a szakszervezeteket és az „elégedetlen dolgozók tömegeit” maga előtt tolva vívhat demagóg és populista harcot a regnáló kormány ellen. Amikor viszont hatalomra került, azzal kezdte, hogy korlátozta a munkavállalói jogokat és a sztrájkjogot is. Felhördült a legenyhébb kormányellenes megnyilatkozás hallatán is: Maguk csak ne politizáljanak! Nehogy már a nyúl lövöldözzön a vadászati világkiállításon!

Ma Magyarországon csak úgy lehet sztrájkolni, hogy valójában sehogy sem lehet sztrájkolni. Az érdekképviseletekben – tisztelet a kivételnek – jól fizetett bürokraták ülnek, akik előbb a kormány érdekeit nézik, és csak kb. huszadrangú számukra azok érdeke, akiket képviselniük kellene. A szélsőséges társadalmi megosztottság garantálja, hogy mindig lesz elegendő sztrájktörő és defetista. Már a választott tisztségviselők kiválasztódási folyamatában is csak a diktatúrához lojális illetők kerülhetnek szóba. Ha netán nem is lenne eleinte szervilis az illető, akkor legalább alkuképes legyen. Magyarul megvehető.

Itt és most mégegyszer elnézést kérek azoktól, akik nem ebbe a kategóriába tartoznak, akik keményen szembe helyezkednek a kormánnyal, akik országos sztrájkot szerveznek, amikor kell, és akik … Szóval tőlük kérek bocsánatot. Nincsenek sokan. Nem is engedik őket a döntési szintek közelébe.

Miért állíthatom ezt ilyen határozottan? Például azért, mert a rabszolga-törvény elfogadását követően nem vonultak ki a munkás és alkalmazotti tömegek az utcára és nem zavarták el a kormányt oda, ahova való. Ha volt is egy pár órás tüntetés, azok végén mindig elhangzott az obligát bejelentés: ite missa est! (A misének vége). Menjetek békével. Volt sok olyan ország, ahol nem mentek. Napokig, hetekig, hónapokig tüntettek. Amíg a kormány meg nem bukott.

Emlékszem, régebben, amikor az egészségügyi dolgozókat hívta tüntetésbe az egészségügyben mutatkozó rémisztő helyzet miatt a fekete ruhás nővér, Sándor Mária, a nemzet színe-java füle botját sem mozgatta. „Nem tartozom azok közé, akik nem tudnak visszalépni és nem tudják elismerni – megbuktam. Szégyellem, hogy egy olyan országban kell élnem, ahol az ország vezetése mindent fontosabbnak tart, mint maga az ember! Ezt a csatát bebuktam. Egy év telt el. Feladom!” Ezt mondta aztán a nővér 2016-ban. Kevesen pirultak orvosok, ápolók, nővérek. Nagy ügy – mondták. Úgysem tudunk ellene mit tenni – mondták. A kormány meg röhögött a markába. Most aztán csak állunk és nézünk, mint vak a moziban: a hajdan kiváló, jól felépített magyar egészségügy szétverve, romokban. Legjobb orvosaink, nővérkéink külhonban élnek szomorúan, de jómódban. 31 ezer (31 000 halott) csak a járvány miatt. De jó is, hogy van ez a járvány, mert így aztán nem tudjuk meg azt, hogy hányan haltak meg kórházi ellátatlanság vagy kórházi fertőzés miatt. Most kezdik pedzegetni, hogy hány rákbeteg vált menthetetlenné a szűrővizsgálatok leállítását követően és hányan haltak meg idő előtt elmaradt beavatkozások miatt. A tényadatokat a kormány persze titkosította. A kórházak élén megbízhatóan megpuhított, megfélemlített vezetők uralkodnak. Ők sem fecsegnek. Szigorú, terepruhás magyar honvéd üdvözli ismét a bejárati kapuknál az érkezőt. Az ember szinte fél belépni, mert nem tudhatja biztosan, hogy kijöhet-e még valaha. Közben a bennlévő dolgozók, a még megmaradt orvosok, ápolók és nővérek, erejük végső megfeszítésével igyekeznek megfelelni az embertelen nyomásnak. Tisztelet nekik, hála és köszönet.

Mindeközben szép csendben kiépült az egészségügy új főiránya: a magánegészségügy. Persze csak azoknak a jómódúaknak, aki meg tudják fizetni, vagy hajlandóak felvenni nagyobb összegű bankkölcsönt, mert élni szeretnének még egy kicsit. A magyar tőke legújabb célterülete a magánkórház. Nem is lenne ezzel semmi baj (dehogynem!) ha a magán- és állami egészségbiztosítási rendszer is ennek megfelelően működne. Ámde magánbiztosító nincs, az állami meg nem fizet egy büdös fillért sem a beteg kezelése után. Most szó ne essék az adófizetők pénzéből folyósított sok milliós, milliárdos vissza nem térítendő támogatásokról. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a magánkórházak nem nyújtják-e be a számlát az OEP-nek. A történet ugyanis így lenne kerek. Jó üzlet az egészség. No, nem a betegeknek! A magánkórházaknak. Hála istennek, hogy a 300 forintos vizitdíj nem több manapság, mint egy szörnyű emlék!

Mármost, ha az egészségről meg a szakszervezetekről beszélünk, megemlékeznék a pedagógusok áldozatos harcáról a fizetésemelésért. Emlékszünk még, mintha Gulyás miniszter úr mondta volna: talán ők is kaphatnak egy olyan 10% körüli emelést. A nemzet napszámosai. Pedig Novák miniszter asszony szerint: „A pedagógus-életpálya nem minimálbérhez kötött […] nem érzem azt életszerűnek, hogy változtassunk a jelenlegi logikán alapjaiban.” Tetszik érteni! Nem életszerű, hogy a pedagógusok több fizetést kapjanak. Az emberek egy nagy hányada megelégedett annyival, hogy elropogtatott egy durva káromkodást a fogai között.

A szakszervezet nem hagyta annyiban a dolgot. Sztrájkot helyezett kilátásba. Aztán leültek tárgyalni a kormány egyik képviselőjével, akinek semmiféle felhatalmazása nem volt, ezért felálltak. Nem azt mondták, hogy kérem, 10% emelés – 30%-os áremelés mellett röhejes, nekünk is van gyerekünk, akinek enni kell adni, és ruhában járunk dolgozni, ami szintén drága, meg minden. Nem. Felálltak, és megvárják, míg jön valaki, akinek van valamilyen papírja. Még mindig nem vették észre (?!), hogy ez a kormány semmit nem szeret jobban, mint tárgyalni, tárgyalni, tárgyalni egészen a végtelenségig. Vajon miben reménykednek a szakszervezetek? Hogy Orbán megváltozik? Aligha.

Azt is olvastam, hogy a pedagógusok a soron következő tárgyalás során felszólalnak a kötelező oltás ellen. Mármint az ellen, hogy van, akinek kötelező, van, akinek meg nem. Itt nekem megállt az idő. A Delta variánsnak legjobban kitett, legsérülékenyebb csoport az oltatlan gyerekek tömege. Még Orbán is megmondta: „aki nincs beoltva, az életveszélybe van.” A kormány viszont nem teheti kötelezővé az oltást, mert nem. Valójában azért, mert fél a politikai (!) következményektől, szavazatokat veszíthet, és ettől kezdve már az emberélet, még a gyerekeink élete sem számít. Inkább haljanak meg akárhányan, de a politikai kockázatot nem vállalnak. „A szakszervezet azt követeli a kormánytól, hogy vonják vissza a kötelező oltásról szóló rendelkezést, a közoktatási intézményekben pedig ingyenesen biztosítsák a teszteket a pozitív esetek mielőbbi kimutatására.” (Népszava) És mivel mélységesen mély az emlékezés kútja, itt hánytorgatom fel, hogy volt idő, mikor a pedagógusok azt követelték, hogy őket oltsák be először. És mert jogállamban élünk (Varga Judit), talán nem azzal kéne érvelnie ma egy szakszervezeti vezetőnek, hogy ha nekik nem kötelező, akkor nekünk miért, és akkor nekünk se, hanem sokkal inkább azzal, hogy legyen mindenkinek kötelező az oltás, aki gyerekekkel foglalkozik!

Azoknak, akik még mindig ezt a kormányt istenítik, hadd említem meg, hogy azt is Orbán Viktor mondta, hogy csak az oltás véd a fertőzéstől. A maszkhasználat, a kézmosás, a tömegrendezvények betiltása és más megelőzési formák (amelyeket a szakemberek folyamatosan sürgetnek!) – szerinte nem játszanak. Tehát a teszt sem! Ráadásul a teszt még a megelőzésben sem segít, csak a már pusztító betegséget mutatja ki!