Azoknak is hasznos, akik nem hisznek benne

Posted by

>Hogyan jutottunk idáig? A magyar többségű megyékben a legalacsonyabb Romániában az átoltottság, Ukrajnában a magyar kisebbség által lakott régióban hasonló a helyzet, Magyarországon állni látszik az oltakozási kedv, és naponta csúcsot dönt a fertőzöttek meg a halottak száma Közép-Kelet-Európában.

Mindeközben a hazafiság megköveteli azt a mellkasdöngető honfiérzést, miszerint a környező államokba szorult magyar kisebbség valami más minőséget képvisel a többség kulturálatlansága és elmaradottsága közepette. Nem mondanánk ki kerek perec, hogy mindez összefüggésben lenne a szomszédos országok magyar állampolgársággal rendelkező kisebbségeinek ideszavazási gyakorlatával, de lehet benne valami.

Niels Bohrról szól az az anekdota, mely szerint a Nobel-díjas fizikus meghívta hasonló világnézetű barátait a hétvégi házába, s a vendégek erősen elcsodálkoztak azon, hogy egy lópatkó van az ajtóra szegezve. A fizikus ezt azzal magyarázta, hogy állítólag annak is szerencsét hoz, aki nem hisz benne.

Tegyük félre a gondolatmenet idejére a szélsőséges oltáselleneseket, a világ-összeesküvés hívőket és egyéb örülteket, ők egy elhanyagolható kisebbséget képviselnek minden társadalomban, bár az internet és a facebook világméretű egyesülést kínál számukra, mint egykoron a proletároknak a marxizmus klasszikusai.

Gyanúnk szerint a magyar tájékoztatási gyakorlat valamely mértékben felelős a helyzetért. Mert azt senki nem hiszi, hogy a kormány és az egészségügyi országos szervek nem rendelkeznek adatokkal arról, hogy a beoltottak hány százalékát képezik a kórházba és lélegeztető-gépre kerülteknek, sőt abban is biztosak vagyunk, hogy vakcinánként bontott adatsorok is születtek, csak éppen nem hozzák nyilvánosságra őket. Mendemondákból és a környezetünkben lezajló megbetegedésekből vonunk le következtetéseket. Ezek szerint nem minden vakcina teremt megfelelő védettséget, és a nagyon gyorsan beszerzett keleti oltóanyagok nem termelnek elég ellenanyagot. Ez bizony árnyalja a tavaszi sikertörténetet, amikor is vezetők voltunk átoltottságban világszerte.

És akkor következhetnek az olyan mondatok, amilyenek gyakran elhagyják miniszterelnökünk száját, miszerint: mi magyarok… Nem merjük befejezni, mert az idegenszívűség árnyéka vetül reánk.

Az Új Hét írása