Ukrajna és a káosz

Posted by

Szatmári István
>A Partizán „Spartacus” c. előválasztási eredményértékelő különkiadásában 2021. október 21-én /
https://www.youtube.com/watch?v=LYNsMswY6Mc Gulyás Mártonnál több meghívott vendég értékelte az előválasztáson történteket, köztük Tölgyessy Péter, ismert politikai elemző, aki korábban az SZDSZ vezető politikusa volt, később egy ideig a FIDESZ parlamenti képviselője.
Szeretnék ismételten visszatérni a Tölgyessy által a műsorban elmondottakra. Tölgyessy szerint Oroszországgal, Kínával és nyilván Magyarországgal szemben Ukrajnában káosz van, mert ott is, mint az összes környező országban és nyugati demokráciában folyton feltűnnek elitellenes, demagóg vezető-jelöltek, akik azt ígérik, hogy mindent megoldanak, majd pár év múlva eltűnnek, miután sikertelennek bizonyulnak. Ilyen volt például Trump. Most nálunk is, ím, megjelent egy ilyen „jött-ment”, handabanda jelölt Márki-Zay Péter személyében.
Kezdjük Ukrajnával. Jelentem, Ukrajnában nincs káosz. Menetrend szerint közlekednek a vonatok, nyitva tartanak a boltok, az emberek dolgozni járnak, a fiatalok főiskolára, egyetemre, a gyerekek iskolába. Működnek a bíróságok, a hadsereg, a rendőrség, működnek a hatalmi ágak. Működik az egészségügy. A COVID-19 betegség ellen ott is ingyen lehet „oltakozni”, nincs oltóanyag hiány.
Ha van érezhető feszültség a levegőben, az amiatt van, mert Oroszország százezres hadsereget állomásoztat a határon, mellyel bármikor betörhet az országba. Putyin elnök sokszor elmondta, hogy Ukrajnát nem ismeri el független államként és az ukrán népet az orosztól különböző népként, az ukrán nyelv pedig az orosz nyelv nyelvjárása. Nemrég azt is kijelentette, hogy az ukrán vezetőkkel sem most, sem a jövőben sem lehetséges megállapodni.
Ukrajna a kelet-nyugati politikai-világnézeti tektonikus törésvonalon fekszik. A világuralomra törő Szovjetunió csúfos bukása és felbomlása után a jelenleg 42 millió főt számláló, vagyis Lengyelországnál kicsit nagyobb Ukrajna egyik fele szeretett volna minél hamarabb távol kerülni Oroszországtól, a másik az akarta, hogy az ország szoros kooperációs-kulturális kötelékben maradjon a „nagy testvérrel”. Az egyik Lengyelországra mutogatott, annak gyors fejlődésére az európai keretek között, amire Oroszország képtelennek bizonyult, a másik a szovjet múlt foglya maradt, azt hangsúlyozva, hogy az ukránokra nincs szüksége a Nyugatnak, s Kelet-Ukrajna egyébként is úgy orosz, ahogyan van.
Óriási viták voltak az országban, elnökök jöttek és mentek, egyikük ide, másikuk oda húzott, több alkalommal megmozdult az utca, főként a fiatalok követelték a nyugati orientációt, mert látták, merre tart Oroszország: lassan, de biztosan a totális autokráciába, ahol elcsalják a választásokat, halálbrigádot küldenek a rendszer ellenfeleire belföldön és külföldön, minden egy ember véleményétől, világlátásától függ. Csakis ő mondhatja ki az utolsó szót, a bíróságok össze vannak nőve a nyomozóhatósággal, nem függetlenek. Lényegében egyvalamire maradt jogod: emigrálni.
A tüntetések 2014-ben fegyveres harcokhoz vezettek Ukrajnában, el kellett menekülnie az akkori elnöknek, felségjelzés nélküli zöld emberkék zavarták szét a meglepett ukrán hadsereget a Krím-félszigeten, összecsődítették a helyi képviselőket, akik, hogy, hogy nem, a félsziget Oroszországhoz való csatlakozása mellett szavaztak. Ezen kívül betörtek az oroszok Kelet-Ukrajnába, ahol létrehoztak két műköztársaságot, amelyek sem nem Oroszország, sem nem Ukrajna, helyi harctéri parancsnokok uralják őket orosz pénzen, hadi törvénykezés útján. A korábbi orosz-ukrán határ egy részét az oroszok tartják ellenőrzésük alatt.  A 2014-es eseményeket követően a nyugatbarát/oroszbarát arány megváltozott Ukrajnában: ma ez kb. 75/25 %, sőt egyesek szerint 80/20.
Oroszország igyekszik megfojtani a különcködő ukránokat, akik nem hajlandók alávetni magukat a „nagy testvér” útmutatásainak, mint teszi ezt a többi volt szovjet köztársaság a Baltikum kivételével. Oroszország óriási költségen Ukrajnát elkerülő gázvezetékeket épített, az ukránok nehéz tél elé néznek. Csak nyugati barátaik segítségére számíthatnak, amelyek között biztosan nem lesz ott Magyarország, amely igen szoros kapcsolatot épített ki az oligarchikus és autokrata, nyugat- és EU- ellenes orosz vezetéssel.
Tölgyessy szerint nem jó, ha ígérgető, friss emberek jönnek a hatalomba. Ezek szerint jobb, ha az országot erős, tapasztalt profik vezetik stabilitást biztosítva, akik nem ígérnek számonkérhető dolgokat, náluk a belső problémákról nincs is nagyon szó, külföldi ellenséget keresnek – ha nincs, kitalálnak -, amelytől a Nemzetvezető megvédi népét. Ilyenek Putyin, Lukasenka, Hszi, Orbán.
Szerintem a Tölgyessy által állítottak ellenkezője igaz.
Oroszországban rettegve várják Putyin hatalmának előbb-utóbb bekövetkező végét, amikor elkerülhetetlen lesz a nagy bizonytalanság, krízis, ne adj Isten, káosz. Az egyszemélyi hatalom instabillá teszi az országot, elsorvadnak tartópillér intézményei, eluralkodnak az erőszakszervezetek, az emberek egy karizmatikus vezetőtől várják jólétüket, vigyázó szemüket rá vetik, benne bíznak. Mindenki a Nemzetvezetőtől függ, annak van kiszolgáltatva. A Nemzetvezető és barátai mélyen beeszik magukat a hatalomba, mindent megtesznek, hogy ne kelljen feladniuk különleges helyzetüket. Hatalmas állami pénzzel az agyakat uraló propagandagépezetet működtetnek. Az orosz parlamentben nincsenek viták, nincsenek az országban tüntetések, mert nem engedélyezik őket, ha meg mégis kimész az utcára, agyba-főbe vernek, majd leültetnek.
Ukrajna büszke szabad választására, valóságos parlamentáris rendszerére. Demokratikus, szabad országként köszöni szépen, nagyon is stabil, csak hagynák békén.
Lássunk más példákat.
Belaruszban is szerettek volna, ha nem is nyugati országgá válni, de legalább valahogyan megszabadulni az országot maga alá gyűrő 27 éve uralkodó diktátortól. Nem sikerült. Az elnök és az országot elnyomó erőszakszervezetek nem tárgyalnak senkivel, azonnal ütnek, kuss van. Rendőrállam van. Nehogy már egy butuska háziasszony Cihanovszkaja kerüljön hatalomra a tapasztalt államférfi, született vezető, vérprofi Lukasenka helyett!

De nézzük az Izraeli káoszt! A zsidók országuk megalakulása óta már a 18. miniszterelnököt fogyasztják. Jichák Rabint (hivatali idő: 1992-1996) egyszerűen lepuffantották, Ehúd Olmert (hivatali idő: 2006-2009) hatéves börtönbüntetését tölti korrupció miatt, Móse Kacav államfőnnek (hivatali idő: 2000-2007) szexuális botrány miatt kellett lemondania. Benjámin Netanjáhú nemrég bukott miniszterelnököt pedig hosszú ideje üldözi az ügyészség korrupció vádjával. Ilyesmi bezzeg meg nem fordulna egy orosz, belorusz, kínai vagy magyar ügyész fejében! Izrael ettől még bivalyerős minden szempontból, technológiai, katonai, kulturális nagyhatalom, többször legyőzte a nagytekintélyű tapasztalt uralkodókkal, királyokkal, le nem váltható miniszterelnökökkel felvonuló arab államokat.

Dél-Korea is botrányoktól hangos. Pak Kunhje első női elnökasszonyt (hivatali idő 2013-2016) 24 éves börtönbüntetésre ítélték korrupció miatt. Micsoda bűnös egy ország! Micsoda káosz! Igaz, van néhány világcégük, mint pld. a Samsung, LG, Hyundai, stb. Bezzeg Észak-Koreában nincs összevisszaság! Nincs káosz! Rend van, fegyelem, fényes tekintetű Isten-vezető és …éhség. Japán, Ausztrália, Skandinávia… stabil államok szabad sajtóval, valódi, érdemben vitatkozó parlamentekkel, erős ellenzékkel, maradéktalan politikai szabadsággal, önkorlátozó demokráciával és …mindenféle botrányokkal.

Orbán találmánya, az illiberális demokrácia fából vaskarika. Igenis, jöjjenek rendszeresen a friss erők, új szelek, új meglátások. Akkor is, ha ez néha önimádó demagóg semmirekellőket hoz a felszínre, mint Trump. Ahol erős és független az intézményrendszer, ahol működnek az alkotmányos fékek és ellensúlyok, az az ország túllép az esetleges alakokon.