Négy ember, egy délután

Posted by

Rózsa Mihály

Persze, hogy rengeteg mindent láttunk egymástól erősen eltérően. Vitatkoztunk is ezekről a kérdésekről. De milyen érdekes! Amikor az ember igyekszik azért arra, hogy ne tapossa le a vitapartnerét, mert hát ugye, ez másról szól, akkor teljesen normálisan lehet érveket-érvekkel ütköztetve beszélgetni. Különösen érdekes volt, hogy a beszélgetés során kiderült, hogy több olyan dolog is van, amiben alapvetően egyet tudunk érteni, amit közös kompromisszumokkal mind el tudnánk fogadni. Mondhatnám azt is, hogy mire a desszerthez eljutottunk, kialakult közöttünk egy közös nemzeti minimum. Ehhez persze fontos volt az is, hogy hajlandóak legyünk meghallgatni és megérteni a másik érveit. És azokat is elfogadva, – már amiben lehet- igyekezni megtalálni, hogy mi az ami mégis közös lehet az eltérések ellenére is. Ebből picit ez enged, másból picit az, abból meg ez is, az is.
Annyira belemelegedtünk ebbe a beszélgetésbe, hogy jó másfél órát még elvoltunk együtt. Aztán nevetve megállapítottuk, hogy mindenkit el kéne zavarni a politikában a picsába és átvesszük mi a helyeiket és akkor lehetne egy olyan ország ez, ahol az eltérő nézetek mellett is békében, jó kedvűen együtt lehet létezni. Változott ettől bármi is a világban, vagy itt a mi kis elbaszott társadalmunkban? Az ég világon semmi. Csak négy élesen mást képviselő ember jól érezte magát a másikak társaságában és szereztünk magunknak egy kellemes délutánt.