Szexuális közélet

Posted by
 Szele Tamás

>Ha a tegnapi-mai magyar sajtót átnézné egy nyelvünket jól beszélő földönkívüli, meg lenne győződve arról, hogy minálunk a világon minden a nemiség, pontosabban a nemi identitás körül forog, az emberek úgy szabják-varrják a testüket, mintha télikabát volna, és a kormány ennek próbál gátat szabni, holott erről szó sincs. Politikáról van szó.
Mielőtt az aktuális hírekre térnénk, szögezzünk le néhány alaptételt. Az egyik, hogy a kormány propagandagépezete lehet finkelsteini eredetű, de Finkelstein maga is a Kínai Kommunista Párttól, pontosabban a Nagy Proletár Kulturális Forradalomtól lopta a módszereket, és azokat alkalmazta a nyugati társadalmakban, például a totális negatív kampányt, az egész pályás letámadást a birtokolt sajtó teljes felületén és az állandóan fenntartott harci (Kínában „forradalmi”) helyzetet, szóval láttunk mi már ilyent – legalábbis azok láttak, akik érdeklődnek a huszadik századi kínai történelem iránt. Ékes példa, és némiképp párhuzam lehet a szexualitás mostani átpolitizálására – vagy inkább a politika átszexualizálásáról van szó? – a tavaly nyáron a kormánymédiában lezajlott „szabadkőműves-háború”, amely mintegy hadgyakorlat lehetett a mostani kampányhoz. Mit láttunk?

Egy zárt, kis létszámú, természetéből és alapszabályaiból fakadóan a nyilvánosság előtt kevéssé védekező embercsoportot vádoltak meg az összes szokásos rágalmakkal és néhány szokatlannal is – a támadás hamar széles körűvé vált és olyasmik is elhangzottak, amik nem voltak ismerősök a korábbi konteókból. Jó ideig zajlott, az írásom elején említett marslakó azt hitte volna, minálunk kötényben mászkálnak az emberek az utcán, kalapáccsal, vakolókanállal a kezükben, karddal az oldalukon, aztán egyszer csak elhalt. Egy aktuálisabb, bár azóta elfeledett másik kampány elsodorta. De a próba sikerrel járt: az utca embere, aki korábban nem is hallott az egyébként kis létszámú magyar szabadkőműves testvériségről, tudni vélte, hogy ők minden rossz forrásai. Volt magyar szabadkőműves, aki megszólalt a vitában, vállalva, hogy tagja a testvériségnek: az ő véleményét és válaszait gondosan figyelmen kívül hagyták.

Most is hasonló helyzetet látunk. A kormánypropaganda erős csúsztatásokkal és fogalmak összemosásával célkeresztbe vett egy kis létszámú, jellegéből következően alig vagy egyáltalán nem védekezőképes csoportot, és felelőssé tette őket olyasmikért, amikhez a világon semmi közük. A szexuális másságnak sok formája van, és ezeket a propaganda szándékosan keveri össze, mégis, a leginkább a magyar transzneműeket éri a támadás – akik körülbelül ezren lehetnek ebben a tízmilliós országban. Egy tized ezreléknyien. Az átlagember – a propaganda célközönsége mindig az átlagos vagy átlag alatti képességű állampolgár, nagyon alá lőni nem lehet, mert elhülyülni mindenki képes, megokosodni kevesen – számára a helyzetük különleges, megérthetetlen, nehezen elfogadható (elméleti szempontból, ugyanis a gyakorlatban a legtöbben képesek elfogadni a transzneműeket – egyenként, személyként). Szóval, a célpont kiválasztva, indulhat a háború. Háború ellenfél nélkül, amelynek tegnapi-mai csatáit mutatnám most be.

Kezdjük azzal, hogy – mint a HVG írja – ítélet született tegnap.

„A Fővárosi Törvényszék szerdai, elsőfokú ítélete szerint a kormányközeli Magyar Nemzet – melynek kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. – egy korábbi cikkével megsértette a Labrisz Leszbikus Egyesület jó hírnevét. Ezért a bíróság bocsánatkérésre és egymilliós sérelemdíj megfizetésére kötelezte a lap kiadóját, vagyis a Mediaworksöt – közölte a Helsinki Bizottság. Az ítélet még nem jogerős.

A Helsinki Bizottság közleményében azt írja, Orbán Viktor 2020. október 3-i rádióinterjújában összemosta a pedofíliát és a Labrisz kiadványát. A kormánypárti propagandasajtó ekkor kapcsolt fokozatot, hogy ezt a nyilvánvaló hazugságot igazolja.”

Egymilliós sérelemdíj sajtóperben első fokon igen ritka a magyar joggyakorlatban, viszont a rágalomnak ez a mértéke sem mindennapi. A Fővárosi Törvényszék ítéletében kimondta:

„Sem a Meseország mindenkié c. könyvben, sem a felperes tevékenységében nem merült fel pedofília jelensége.”

Persze fellebbeznek majd, lesz ebből másodfok is, Kúria is. Azonban erre az ítéletre lehetett reakció Demeter Szilárd interjújának egy részlete, melyet a Magyar Nemzetnek adott a Petőfi Rádióról és televízióról:

„Pár évvel ezelőtt számomra elképzelhetetlennek tűnt, hogy alkotmányos védelmet kell adni annak a biológiai ténynek, miszerint az anya nő, az apa férfi. Az ezeréves értékvilágot, amely megtartott bennünket, kikezdték. Persze azért, mert valamit sokszor és hangosan mondanak, még nem válik igazzá, a teremtés rendjének fizikai, biológiai korlátai gátat szabnak a poszthumán kornak. Ha az embert megfosztjuk mindattól, ami emberi, akkor egy nem emberi világ köszön ránk. És ebben nem szeretnék élni.”

Azt már a másik interjúalany, Béli Ádám, a Petőfi rádió és TV csatornaigazgatója mondja, miszerint:

„Alattomos módon hálózzák be a fiatalokat. Aztán olyan érzékenyítő tartalmakkal oltják be őket, ami komolyan megzavarja az érzelemvilágukat. Nem dolgom az értékítélet, de vitákat lehet kezdeményezni. Igyekezni fogunk konstruktív válaszokat és alternatívákat adni az abszurditással szemben. (…) Például az új mixműsorunkban a legmenőbb magyar DJ-k a pultjukkal ellátogatnak akár az apci tengerszemhez vagy a Parlament tetejére, épített és természeti örökségünk bármely pontjára.”

Az említett „alkotmányos védelmet” magam is oktalanságnak találtam, ugyanis a világon semmi szükség nem volt rá, de azt csak helyeselni tudom, hogy a DJ-ket zavarjuk fel pultostól a Parlament tetejére kukorékolni, ez mondhatni valóban méltó válasz lesz az abszurditásra… tudják ezek az emberek egyáltalán, mit beszélnek? Vagy mindegy nekik?

A kormánynak viszont nagy a fájdalma. Mint arról korábban részletesen beszámoltam, a Kúria megtagadta a tervezett „gender-népszavazás” (már az is elmebaj, hogy ilyesmiről népszavazást lehet rendezni) egyik kérdését október 22-én. Az indoklást elemeztem még akkor, most legyen elég annyi, hogy akár igennel, akár nemmel válaszolna a kérdésre a szavazók többsége, az eredmény mindenképpen ellent mondana az Alaptörvénynek, ugyanis a nagy propagandhajrában kiütközött a felelősök ostobasága, ugyanis rosszul fogalmazták meg a kérdést. Mely így szólt (volna):

„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek a nemátalakító kezelések?”

Ennyi erővel úgy is szólhatna, hogy:

Támogatja-e Ön, hogy a nagymamáknak kerekük és áramszedőjük legyen és ők legyenek a 78-as troli?”

Ugyanis az ítélet indoklásán túllépve azt is meg kell említenünk, hogy a kormánypropaganda által emlegetett „kiskorúak nemi átalakító műtétei” Magyarországon soha nem fordultak elő. Maga a transzneműség is egy igen ritka jelenség, mint bemutattam, a lakosság egy tízezred részét érinti, ráadásul épp a Magyar Nemzet közölte augusztus 29-én azt az interjút Böszörményi-Nagy Géza urológussal, a Magyar Orvosi Kamara országos etikai bizottságának elnökével, amelyben határozottan leszögezi a szakember:

„A folyamat jogi szempontból Magyarországon nincs szabályozva, azt az orvostudomány képviselői, a nemzetközi szakemberek által közölt iránymutatások alapján végzik. Az eljárás nehézsége és az esetleges negatív médiamegjelenés, médiavisszhang miatt csak az vállalja az ilyen komplex beavatkozásokat, aki jártas benne.

Böszörményi-Nagy Géza leszögezte: kiskorúakat idehaza biztosan nem műtenek át. Felvetésünkre, hogy azonban a hormonkezeléseket elkezdhetik, számos országban pedig el is kezdik igen fiatal korban, kifejtette: ez a kezelés mindig visszafordítható, míg a műtét már nem.”

Tehát maga a népszavazásra bocsátott kérdés is olyasmire vonatkozik, amire nincs és soha nem is volt példa Magyarországon. Mondom: ha a nagymamának kereke és áramszedője lenne… de nincs és soha nem is volt. Megkockáztatom, hogy nem is lesz.

Azonban a kormány nem nyugodott bele abba, hogy a dolgozata elégtelenre sikerült. Sőt: az Alkotmánybíróságon támadta meg a Kúria döntését. Tekintet nélkül arra, hogy a határozat világosan fogalmaz: „a végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs”, mégis van, mert a kormány tegnap az Alkotmánybíróságra vitte az ügyet. „Contra legem” jogértelmezést emlegetnek – szóval, a házibuli folytatódik.

És pont a transzneműeknek van hozzá a legkevesebb közük. Őket senki sem kérdi, ahogy annak idején nem kérdezte senki a szabadkőműveseket sem. A céltábla ne pofázzon közbe, mikor az urak gyakorolják a céllövészetet.

Ez sem új a kínai történelem ismerője számára. A Nagy Proletár Kulturális Forradalom voltaképpen kampányok sorozatából állt, melyek időnként átfedték egymást, bár nem mindig, az volt a lényege, hogy a polgárnak ne legyen egy perc nyugta sem. Volt kampány a zongorák ellen (dekadens, nyugati hangszer), volt kettős kampány Konfuciusz és Lin Piao marsall, hivatalban lévő honvédelmi miniszter ellen „pi Lin, pi Kung” (Bíráld Lint, bíráld Konfuciuszt!) címmel, volt kampány minden ellen. És egyik kampány áldozatainak sem volt lehetősége vagy alkalma védekezni, sőt, ahhoz sem volt közük, amivel vádolták őket.

Mi több: a Nagy Proletár Kulturális Forradalomnak sem volt köze a proletárokhoz, a kultúrához vagy a forradalomhoz. De nagy volt, az tény.

Nálunk most pontosan ugyanez zajlik, csak a „proletár” szó helyébe írjuk a „nemzetit”, és ne feledjük, hogy a „kultúra” ebben a kifejezésben értelmezhetetlen.

Viszont a politikát sikerült átitatni szexualitással, pusztán annak érdekében, hogy fenntartsák a „harci szellemet”. Mondhatni most szexualizálják meg a közéletet mindenestől. Illetve magyarul ezt másképp mondjuk. Úgy, ahogy gondolni tetszik. Kérdés persze, hogy a közélet fiú-é avagy lány, de amint látom, pártunknak és kormányunknak mindegy.

forgokinpad.blog