Posted by Árkus Éva
>Ha élne….
>Ha élne….
hónom alá csapnám a szokásos vörösbort, indulnék felköszönteni. Átölelném, magamba szívnám az illatát, szorításából érezném sosem múló szeretetét. A finom ebéd előtt koccintanánk, kisvártatva pedig már jóllakottan kavargatnánk a méregerős kávét. Ejtőzés közben, gyermeki önzéssel csak az én hangom hallatszana.
Mi lehet fontosabb szerelmi bánataimnál, örömeimnél, munkahelyi gondjaimnál. Lassan ránk sötétedne. Kihasználva a szedelőzködést, gyorsan elmondana pár viccet. Úgy, ahogy senki más nem tudott. Szemérmes homlokpuszija közben arra gondolnék: de jó, hogy van valaki, akire életem végéig számíthatok. Akire mindig számíthatok…
Mi lehet fontosabb szerelmi bánataimnál, örömeimnél, munkahelyi gondjaimnál. Lassan ránk sötétedne. Kihasználva a szedelőzködést, gyorsan elmondana pár viccet. Úgy, ahogy senki más nem tudott. Szemérmes homlokpuszija közben arra gondolnék: de jó, hogy van valaki, akire életem végéig számíthatok. Akire mindig számíthatok…