Király Zoltán kinek a köpönyegéből bújt elő?

Posted by

Zöldi László
>Néhány napja írtam egy jegyzetet Ballai József készülő könyvéről, benne a Kecskeméten eltöltött évekről. Jóska kitette a fészbukos üzenőfalára, így jutott el tegnap Király Zoltánhoz. A magyar politika egykori fenegyereke ezt fűzte hármónk közös élményéhez, a helybéli újsághoz: „Én meg 14 évesen írtam meg az első (sport)tudósításomat, amit aztán nagy élvezettel láttam a Petőfi Népében.”

Úgy robbant be az országos nyilvánosságba, hogy egy világbankos kölcsön fejében Kádárék vállalták: az országgyűlési választáson meghonosítják a többes jelölést. Szeged egyik körzetében pártfunkcionáriusi indítottak, a látszat kedvéért vetélytársa lett a Hazafias Népfront jelöltje. Király Zoltán, a szegedi tévé népszerű műsorvezetője úgy elverte a megyei pártbizottság első titkárát, hogy csak na. A nyolcvanas évek végén úgy kapta ismét szárnyára a hír, hogy a parlamentben felszólalt a nagymarosi vízlépcső ellen. Ki is zárták érte az MSZMP-ből.

A rendszerváltás után ő lett a szociáldemokrata párt elnöke. Kísérlete a patinás párt életben tartására nem sikerült. Egyszer talán megírja, hogy miért nem. Az is érdekelne, vajon 1998-ban miért nem választották be Kecskeméten az országgyűlésbe. Talán azért nem, mert gyüttmentnek tekintették? Zoli ugyanis kettővel alattam járt a Katona József Gimnáziumba, és reggelente a vasutas-gyerekek árvaházából indult az iskolába. Ama bizonyos sporttudósítását biztosan olvastam, mert mindent elolvastam a Petőfi Népe sportrovatából. Közölte az atlétikai versenyek eredményeit, köztük az enyéimet is, néha még Tóth Sanyi bácsi, a kitűnő fotóriporter fényképet is készített rólam.

Az újság egyik vezető munkatársa, Hatvani Dániel szociográfiát írt a szülőfalumról, később ő egyengette utamat a sajtóban. Heltai Nándor helytörténész-újságíró még tanított is. Sztrapák Ferenc, a nyolcvanas évekbeli főszerkesztő pedig a helyettesével, Ballai Józseffel a megyei napilap talán legjobb korszakát hozta össze. Igaz, a körülmények is kedveztek nekik, mert éppen akkoriban változott előnyére a magyar sajtó. Az a benyomásom, hogy

Ballai Jóska, Király Zoli és én aligha lettünk volna újságírók a Petőfi Népe nélkül. Olyan városban éltünk, ahol majd’ mindent Katona Józsefről neveztek el. Szinte egyetlen kivétel akadt, a költőről elnevezett újság. Ezzel magyarázható, hogy mindhárman inkább Petőfi köpönyegéből bújtunk elő.

Tíz mondat Király Zoltántól

Inkább ügyeket vállaltam, nem annyira szervezeteket. (Népszabadság, 1990. március 27.)

Nem szeretnék olyan dolgokról újságírónak beszélni, amiket aztán nem látok szívesen nyomtatásban. (Délmagyarország, 1991. január 14.)

Túlsúlyos a kormány, súlytalan az ellenzék. (Képes Extra, 1991. március 15.)

Megválasztásommal 30 milliót nyert az MSZDP, mert nem kellett ennyi pénzt elkölteni, hogy Király Zoltánt megismertesse az országgal. (Vas Népe, 1993. december 1.)

Az igazságérzetem mindig nagyobb volt, mint a karrierigényem. (Népszava, 1994. február 17.)

Nem a gazdagság, hanem a szegénység ellen vagyunk. (Zalai Hírlap, 1994. április 27.)

Közkívánatra nem születhet igazság. (Új Magyarország, 1994. április 29.)

Ha az ember vállalja, hogy háttérbe vonul, nem helyes, ha mégis igyekszik mutogatni magát. (Kisalföld, 1995. november 18.)

A gimiben volt egy politikai kör, írókat, művészeket, tanácselnököket, pártvezetőket hívtam meg. (Mandiner.hu, 2019. szeptember 11.)

Két parlamenti cikluson keresztül a történések alakítója voltam, 1994 óta pedig inkább csak szemlélője. (Index.hu, 2021. március 26.)

Médianapló, 2021. november 2.