Posted by Frank T. Csongos
>50 évvel ezelőtt fiatal újságíróként csatlakoztam a United Press Internationalhoz Charlestonban (West-Virginia állam). Az egyik első dolog az volt, hogy felhívtam John D. Rockefeller irodáját, abban a reményben, hogy összehozhatok vele egy interjút. Rockefeller akkoriban West Virginia államtitkára volt, a választásokért felelős tisztviselő. Ő se volt idős,mindössze tíz évvel több, mint én. Egy legendás Rockefellerrel akartam találkozni, egy olyan névvel, amelyet a történelemkönyvekből ismertem. „Hívj csak Jaynek” – mondta Rockefeller, és azt javasolta, hogy menjek át hozzá az irodájába ebédelni.
Azt gondoltam: ebédelni, egy Rockefellerrel? Kaviár, homár, finom bor. Elmentem.
Barna zacskóban volt az ebéd. Sonkás szendvics, ha jól emlékszem.
Jay kellemes, talpraesett fickónak bizonyult. Most már nyugdíjas, és még mindig nyugat-virginiai lakos. Az Almost Heavenben (Majdnem Mennyországban) él. Egész életében demokrataként elég jól politizált, végül államának kormányzója, majd amerikai szenátor lett. Jay egy Cadillacben közlekedett, bár megengedhetett volna magának egy egész flotta Mercedest is. A nép emberének tartotta magát. Csak hát egy kicsivel több pénze volt, mint a többieknek.
Címkép: Jay Rockefeller most