Halad az euróteve

Posted by
>Matolcsy György jegybankelnök az euró éjjel-nappali bírálójává vált. Sokat vitatkoztam már vele, s több kérdésben egyetértünk, főként abban, hogy a közös valutát elhamarkodottan, szakmailag előkészítetlenül vezették be, és az elmúlt húsz évben mélyen alulteljesített. A napokban a Népszava az elnök egyik Facebook-bejegyzéséről tudósított, miszerint a Covid-válság utáni gazdasági helyreállítás miatt megnövekedett adósság „az utolsó szalmaszál az euró tevéjének hátán”, ami az eurózóna felbomlásához vagy blokkokra való szakadásához vezethet. Kasszandra-jóslat: az elnök véleményét még indokolni sem próbálja. Elég a rossz hírverés?
Az eurókérdésben mindig vészjósló Matolcsy állítja, hogy a jelenlegi Covid-krízis előtt az euróövezet nem kevesebb, mint öt válságon esett át, s mindegyikből meggyengülve került ki. Ha nem is öt, de válságok valóban voltak, de ezekből az euró „előre esve” került ki. Itt van például a legsúlyosabb, az 2009-2012-es „egzisztenciális” válság, amelyből az eurózóna nem gyengébbként, hanem megerősödve került ki az Európai Központi Banknak köszönhetően. Miután Mario Draghi akkori bankelnök 2012-ben kijelentette, hogy „kerül, amibe kerül” az eurót meg kell menteni, több bátor intézkedés történt, amelyek nélkül a közös pénz nagy valószínűséggel tényleg megszűnt volna.
Erősödött a bankunió, az egységes európai bankfelügyelet, a válságkezelési és szanálási rendszer, és már formálódik a közös betétbiztosítás. Működik az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus, amely – egyfajta európai „mini-IMF-ként” – készenléti hitelt folyósít az átmenetileg fizetési nehézségekkel küszködő tagországoknak. Az EKB eszközvásárlási programjai keretében megveszi azon országok állampapírjait, amelyek a szabad pénzpiacon csak magasabb kockázati felárral lennének eladhatóak. Ezek a pénzügyi védőhálók vagy tűzfalak az euróválság előtt nagyrészt hiányoztak, és a fiskális unió tökéletlen pótlékai ugyan, de jó irányban tett intézkedések a kívánatos költségvetési integráció felé, amely nélkül nincs fejlett, távlatilag fenntartható és kölcsönösen előnyös valutaunió.
A szerző a Világbank korábbi vezető szakértője