Az utolsó budai pasa

Posted by
Lana Meséi
>(A török uralom alatt olyan sok pasa uralkodott a budai várban, hogy megszámlálni is sok, talán hatvanan is voltak 1541-től kezdődően. Némelyiket kétszer, illetve háromszor is kinevezték. Fura módon, szinte mindegyikük egy-két évig viselte a megtisztelő címet. Kemény idők voltak ezek a törököknek is, a szultán nem mindig bízott meg alattvalóiban, rendre hazarendelte a pasákat, majd ott megfojtották, kivégezték, vagy csak fura mód álmukban érte őket a halál. Egy biztos, budai pasának lenni soha nem jelentett életbiztosítást.
Az utolsó budai pasa egy kicsit szerencsésebb volt. Abdurahmann, barátainak csak Abdi, már jócskán benne volt a korban mikor kinevezték, a krónikák szerint elmúlt már hetven is. Ő a vár 1686-as ostromában veszítette életét.)
Hol volt, hol nem volt, volt egy fényességes birodalom. Annak az élén maga a még fényesebb tekintetű szultán állt. Nagy volt a birodalom, nem volt könnyű munka az uralkodás. Különösen a helytartók okoztak neki nagy gondot. Időnként raporta rendelte a hatalmas területek felett rendelkező pasákat, hogy meggyőződjön hűségükről. Legutóbb a budai pasa volt soros. Róla az a hír járta, hogy nagy a szája, engedetlen és mitagadás, a keze is enyves. A kihallgatás helyszíne, a szeráj, vagyis a török szultán palotája, és háreme volt.
A szultán csak ült, körötte mesés díszlet, súlyosan omló bársonyfüggönyök, rubinnal és gyémánttal kivert trónszékek, ezüst tálcán teáskanna, gyöngyökkel kirakott kispoharak. A kézzel szőtt selyemszőnyegen kissé fél karjára dőlve pihen a szultán, előtte áll a budai pasa.
Fényességes padisah, hajolt földig a pasa, Allah adjon neked jó egészséget és a családodnak, hogy a világ végezetéig uralkodhass.
Ne hízelegj kutya, mordult a padisah.
Drága jó uram, te már oly régóta vagy a nagy birodalom élén, oly sokat segítetted szerény szolgádat.
Szerény? Tolvaj vagy te a javából, haramia, mondta a szultán és bekapott egy adag mézes diót.
Közben belépett a terembe az egyik szépséges háremhölgy és elkezdte simogatni a szultán nyakát. Ez volt az érzékeny pontja, ilyenkor mindig ellágyult, engedékenyebb lett. A leányzót a pasa fizette le, mondani sem kell.
A pasa nyeregben érezte magát. Fényességes tekintetű, nem tudnád azt megparancsolni, hogy a kamarásaid hagyjanak békén? Folyton a nyakamon lihegnek, számolgatják, mennyit költöttem, s mire. Az a pár zsák arany, amit adtál, semmire nem elég jó uram. Főleg úgy, hogy meg van kötve a kezem. Építsek utakat, iskolát, jó, jó, tudom Budán nincs még török iskola, s nagyon nagy szükség van rá. Jó uram, ki sem látszunk a munkából, a régi kastélyokat, amiket rekviráltunk, fel kell újítani, a fürdőket, s a vár szobáit is rendbe kell enni. Ja és dzsámikat is kellene építeni, de nem adtál hozzá elég embert. Az aranyról nem is beszélek.
Te bitang senkiházi, még kérni mersz bármit is – szólt a szultán -, jelentették nekem, hogy becsaptál, megloptál. A dzsámikra adott pénzt a birodalmon kívüli senkiháziaknak adtad.
Jó uram, ne higgy nekik, a vesztemet akarják, az a pénz megvan, mind a rokonaim őrzik. Nézd a hírmondókat, azt írják, minden a legnagyobb rendben.
Túl sok már a rokon pasa, túl sok a kegyenc, akiket az én tenyeremből akarsz etetni. Vége a türelmemnek.
A pasa hétrét görnyedt és várta az ítéletet. Ám ekkor megjelent a szultán első asszonya és védelmébe vette a budai pasát. Az asszony már nem volt fiatal és az alakja is terebélyes lett az évek alatt, de a szultánra még mindig hatással volt.
Édes uram, ne légy oly kegyetlen, jól jön majd a pasa segítsége, meg a sok hálás rokoné, ha veszélyben lesz a birodalom. Tudod, nagy, ütőképes hadsereget toborzott, jól képzett katonái vannak. S az alattvalók is engedelmesek, hiszen sikerült őket megfélemlíteni.
A szultán mélyen elgondolkozott és finom mozdulattal intett az ajtónál várakozó janicsárnak.
Nem végeztetlek ki, száműzlek a birodalomból. Ülj egy szekérre a pereputtyoddal együtt és menjetek a határainkon kívülre.
No de édes szultánom, kegyelmezz, mindenütt fenik rám a fogukat a pribékek.
A szultán csak mosolygott, miközben a janicsár megfogta a pasa grabancát és kipenderítette a palotából.
Itt a vége, fuss el véle!