Mátyás és Oszkár avagy a nagylojál

Posted by

    ” Megkönnyeztem a filmet – csak éppen annyira, amennyire egy férfinak méltósággal még lehet. Nézzék meg az Elk*rtukat. Tíz évtől felfelé mindenki. Nincs most senki két óra hét percének sehol jobb helye.

    …. az Elk*rtuk minden, csak nem propagandafilm …. ”  (Kohán Mátyás posztpubertás, Mandiner)

   ” 2006. október 23-án egy magyar veterán beindított egy lánctalpast, és Budapesten lelkes, ám hamar kifulladó támadás indult az idegen befolyás ellen.  “(Pogrányi Lovas Miklós, valódi nevén Lovas Miklós Oszkár örökdoktorandusz, Mandiner) 

Mátyás és Oszkár későn érkezett. A lapokat már kiosztották a megadjáknak,  a havi egymillió nettó még messze van, nagyon sokat kell könnyezni férfiasan, sok kifulladó támadást kell még indítani, és főleg sokat kell még szeretni Orbánt tiszta férfiszerelemmel, hogy kicsit közelebb kerüljön. Hogy mi lesz, ha Jones gazda egyszer már tényleg nem jön vissza?  Mi lesz, ha egyszer a rezsimszolgaság nem lesz karrieropció? Nem gondolnak rá. Ez a nagylojál lényege.
Őszintén hisznek benne, hogy ez örökké fog tartani. Hogy mindig előnyben lesznek veled szemben, aki tehetségesebb vagy náluk, okosabb vagy náluk, de leszarod a politikát, a baloldalt is leszarod, a srévizavét is, mert tényleg érdekel valami, mert reggel azért kelsz fel, hogy írj valamit a füzetbe, mint egy bizonyos öregedő, bácsisodó számtanista valahol a világ végén. Nem nézted meg az Elk*rtukat, nem meneteltél  béke, talán a faji alap sem volt meg igazán, mert azért azt sem árt, csak a kis füzet a firkákkal, a kis tüzethez voltál lojális, nem a Gazdához, és majd te is a világ végén fogod megvenni a kis füzetet, miközben Mátyás és Oszkár a Scruton borbárban várják, hogy megakadjon rajtuk valamelyik fideszes sugardaddy szeme.
Nem biztos, hogy lesz élet a nagylojálon túl. Kis életek talán, szolíd, csendes életek, egyre szolídabbak, egyre csendesebbek, lemerült, kibekkelt életek,  még pár évig talán hagyják a Pintérbélát bomolni, még lesz pár tanszék, ahol nem az számít, hogy mekkorák a férfikönnyek, de én nem adhatok garanciát arra, hogy egyszer vége lesz.
Lehet, hogy ez a kilencvenháromezer négyzetkilométer a Gazdáé lesz, az egyszemélyes nemzeti  tulajdonosi osztályé, aki a Felcsúti Dinamo : Ferencvárosi Pártharcos mérkőzésen issza a pálinkáját az ő nemzeti tulajdonosi gázszerelőjével és nemzeti tulajdonosi vejével, akiknek tulajdonképpen a világon semmi szükségük sincs a Mátyásokra és Oszkárokra, de ha a Csász.Kir.-nak, a Legfőbb Hadúrnak, a Gyepütestvérnek és a Krumplileveses Proletárnagyapónak volt Mátyása és Oszkárja, ha nekik volt nagylojáljuk, akkor nekik is kell. Ez a magyar élet rendje.

orulunkvincent.hu