Hekus Dönci esete Rákosival

Posted by

Zöldi László
>Van egy blog, az Elmúlt Századok, amelynek ismeretlen gazdája a maguk idejében nagy visszhangot kiváltott sajtótémákat dolgoz fel. Október 28-án adta közre A kéjgyilkos álrendőr bűnesetei – Hekus Dönci története 1947 címmel egy Mészáros István nevű fiatalember rémtetteiről szóló bejegyzést.

Az újságírók által Hekus Döncinek elnevezett bandita Horváth Ödön rendőrfőhadnagy nevére gyártott igazolvánnyal tört be idős emberek otthonába. A bíróság halálra ítélte, és a róla szóló cikk ott fejeződik be, ahol az enyém elkezdődik. Mert a sorozatgyilkos még a kivégzése után is kísértette a sajtót. Felidézői közül Rákosi Mátyás (56 éves), a Magyar Kommunista Párt főtitkára, és a koalíciós kormány második embere. Horváth Márton (42) a Szabad Nép című napilap felelős szerkesztője. Betlen Oszkár (39) a kommunista pártlap főmunkatársa, később, 1951 és ’54 között a főszerkesztője. Az ország talán legbefolyásosabb politikusa 1948. március 23-ára sajtóaktívát hívott össze. Elmondta, hogy februárban kormányküldöttséggel járt a Szovjetunióban, és egy moszkvai újságíró azt firtatta, vajon mitől olyan fontos Hekus Dönci, akivel tele volt a magyar sajtó. Rákosi ebből a beszélgetésből vezette le, hogy miért kell megrendszabályozni azt a fránya bulvár újságírást. Az „elburjánzott szenzációhajhászás”-t például e szalagcímmel jellemezte: „Koporsóval együtt rabolták el a halottat”. Ezzel azonban nem fejeződött be a sajtóaktíva. Egymás után szóltak hozzá az elmarasztalt szerkesztőségek vezető munkatársai, és elhatárolódtak lapjuk gyakorlatától.

Másnap, március 24-én a Szabad Nép tudósított persze a történtekről, majd 25-én (b. o.) szignóval kemény hangvételű cikk jelent meg benne. A két betű mögött Betlen Oszkár rejlett. Szerinte az erkölcstelen szenzációval van baj, mert „nincs nagyobb szenzáció, nincs érdekesebb esemény, mint a küzdelem, amelyet a magyar demokrácia folytat az ország szebb jövőjéért, polgárainak szebb életéért”. Csakhogy ez csupán a diagnózis volt. A terápiát március 26-án fogalmazta meg. A hazai újságírás polgári, „nagykörúti” jellegét a szemléletben, a közelítésmódban, a hangnemben és a nyelvezetben vélte fölfedezni. Mindez azzal járt – fejtegette -, hogy az egyszerű emberek kizáródtak a sajtó vérkeringéséből.

A kormányzat papírhiányra hivatkozva több tucat „szenzációhajhász” szerkesztőséget szüntetett meg. Országszerte több száz újságíró került az utcára. Hekus Dönci neve pedig egybekapcsolódott a hatalmon lévőktől független nyilvánosság felszámolásával.

Néhány mondat a Szabad Népből

El kell érnünk a demokrácia negyedik évében, hogy a demokrácia sajtója a tömegnevelés, a nemzetnevelés egyik legfontosabb eszközévé váljék. (Rákosi Mátyás, 1948. március 24.)

A magyar sajtónak ki kell állnia a demokratikus erkölcs védelmében. (Horváth Márton, 1948. március 24.)

A múlt öröksége kísért egyes lapok vastagbetűs címeiben. (Betlen Oszkár, 1948. március 25.)

Az úgynevezett körúti vagy ponyva újságírás eltereli a magyar olvasók figyelmét az ország nagy kérdéseiről. (Betlen Oszkár, 1948. március 25.)

A magyar újságírás nem tudott lépést tartani a magyar demokrácia fejlődésével. (Betlen Oszkár, 1948. március 25.)

A múltban a magyar sajtó jelentős része csak a polgárságnak íródott. (Betlen Oszkár, 1948. március 26.)

Az a feladat, hogy a munkások zömének, a dolgozó parasztság legszélesebb rétegeinek is írjuk lapunkat. (Betlen Oszkár, 1948. március 26.)

Médianapló, 2021. október 30.

Címkép: Hekus Dönci a bíróságon