Szjarhej Amjalcsuk: Költő és fejlesztőmérnök

Posted by

Belarusz irodalom sorozat

Bárász Péter
>Öt éve ismerjük egymást, annyi a közös vagy közeli bennünk, hogy gyakorlatilag azonnal barátokká is váltunk. Úgy emlékszem, fb-messengeren jelentkezett be, oroszul persze, hogy szeretne velem beszélni. Nem fogadok el édességet idegentől: először meg szoktam nézni, hogy ki az, aki keres. Ha a fészbuk segítségével vette fel a kapcsolatot, hát ott. A háttérképének egyik fele a mi Mátyás királyunk egyik legismertebb portréja volt!! Először csak ezt vettem észre, már majdnem el is kezdtem válaszolni, amikor megláttam az avatar-fényképén, hogy hiszen látásból ismerem a „Мова нанова” – azóta már betiltott – belarusz nyelvtanfolyamról!!!! Én nem sokkal korábban kezdtem módszeresen belaruszul tanulni, eleinte Minszkben egy három hetes intenzív kurzuson, amit aztán ebben a „szakkörben” folytattam, ő inkább kíváncsiságból járt oda, ahol belarusz nyelven lehetett beszélgetni. A tanfolyamon készült fényképek közt találtam egy olyat, ami dokumentálja, hogy egymás mellett ültünk egy hete, írtam hozzá pár sort belaruszul – akkor még bizonyára nem kevés hibát ejtve. Magyar embert keresett, így kerültem az érdeklődési körébe – Mátyás királyról akart beszélgetni. Ezzel kezdődött…

Az, hogy Szjarhej Amjalcsuknak (Сяргей Амяльчук, 1957.) kohász-szakmérnöki diplomája van és egy sor eredeti gondolata gyakorlati jellegű, műszaki, valamint más, többek között történelmi, társadalomtudományi- és természettudományi-filozófiai kérdésekben, elég gyorsan kiderült. Hogy igen érdekes költő – számomra sokkal lassabban. Körülbelül akkor, amikor „utolértem”, szóval amikor engem is felvettek a Belarusz Írók Szövetségébe. Most együtt vagyunk tagjai ennek a bírósági ítélettel – lassan már háromszáz más civil szervezettel együtt – betiltott társaságnak, tesszük dolgunkat és mindketten úgy látjuk, hogy a hatalomnak e szervezetekkel szemben tanúsított magatartása csak emel a tagsági „jogviszonyunk” fényén.

Sem ez a tény, sem a múlt héten a saját versfordításaimról írt posztom nem hozott nekem költői tehetséget. De muszáj megmutatnom néhányat A Föld, amit magaddal viszel című, hetven haikut tartalmazó kötetéből. Nem lesz ugyanaz a műélvezet, nem csupán a fordító botcsinálta mivolta miatt, hanem mert a könyv remekül van illusztrálva (nem utolsósorban Ljavon Valaszjuk breszti költő és festőművész barátom képeivel). Valamit azért kompenzálok belőle, nevezetesen ideteszem a könyv címlapját – igazából ez maga is olyan, mint egy haiku.

 

 

L ásd, itt e kéz:

kifutópályád, te kis

katicabogár.

***

Minek a haiku?

Basót olvasom újra,

s az enyém tör ki.

***

Mást nem tudhatok

már nagybátyámról semmit…

Megjött a szovjet.

***

Telefon gyűjti

be a világ hangjait.

Tárcsázzak vakon?

***

Szomszédom kertje!

Egészen más őnála –

a naplemente.

***

Csak a Nő lehet

az egyetlen Föld, amit

magaddal viszel.

 

Szjarhej barátom születésnapi (négy évvel az infarktusa után írt) fészbuk-bejegyzése.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1199431100578754&set=a.121764435012098. Mint fordító, némileg átdolgoztam, természetesen a szerzővel egyeztetve.

***

A kutatómérnök

Négy éve történt. Második napom az intenzív osztályon.

Össze voltam drótozva, mindenféle, a testemre erősített érzékelőkkel. Félóránként mérték a vérnyomásomat. A monitoron színes grafikonok fűrészfogai. Észreveszem, hogy ha jó sokszor ismétlem magamban ugyanazt a szót újra és újra, akkor a fűrészfogak kiegyenlítődnek.

Hívom a nővérkét és kérdem, mit mutatnak ezek a grafikonok. Azt mondja, hogy a monitoron a szívem működése látható. Erre mondom neki: Most figyeljen, hogy mi lesz ezekkel a vonalakkal! És azt kezdem magamban ismételgetni, hogy „hülye Mása!” (Bocsánat, de nagyon dühös voltam a műtét után az intenzíven.) És a monitoron a cikkcakkok kisimultak. Mása megrémült attól, amit látott, hát elrohant a doktorokért.

Az orvosok futva érkeztek. Megkérdeztem tőlük is, hogy mit monitoroznak azon a monitoron. – Azt, ahogy a maga szíve működik. – Na, akkor most nézzék! És megint egyenes vonalakat csináltam a képernyőre.

Kíváncsian kérdezték, hogyan vagyok erre képes.

Ugyanazt a szót ismétlem el magamban sokszor egymás után.

Lassan és értetlenül kezdtek el visszavonulni.

 

Szóval mégsem a szívműködést mutatja az a monitor, hanem az agyműködést?!

***

A következő részben, ha lesz érdeklődés, elmondom, hogy miért is kereste öt évvel ezelőtt Szjarhej Amjalcsuk velem a kapcsolatot és miért pont Hunyadi Mátyásról akart velem beszélni: van-e köze a mi Mátyásunknak Nyina Macjas belarusz költőnőhöz (Ніна Мацяш, 1943–2008)? (A belarusz nyelvben a lágy t betű c-vé „hasonul” – a jelenséget így is hívják: цеканне, azaz kb. césedés.)

 

https://be.wikipedia.org/wiki/Сяргей_Іванавіч_Амяльчук