Össze- és szétkovácsolás

Posted by
 Szele Tamás

>Sűrűn tele lehet írva Orbán Viktor határidőnaplója, de most az egyszer azt mondom: legyen is, mert amit most művel, különösen a tegnapi nyilatkozata fényében, az nem árt az Európai Uniónak, hanem egyenesen használ, még ha ő ezt nem is így szeretné. Ez a mostani az „én csak egy kávét kérek” helyzete, dőljünk hátra és szemléljük a showt, mert érdemes.  Persze önmagában az, hogy a politikailag szalonképtelen Marine le Pen Budapestre látogatott egy kis tereferére a magyar kormányfővel, még nem ünnepelni való dolog, sőt, ellenkezőleg: ha valaki azt kérdi, „ide már mindenkit beengednek?” annak van némi igazsága. Nem is kevés, de ha a folyamatokat összefüggéseikben szemléljük, többet árt ez a látogatás az európai szuverenista jobboldalnak, mint használ, szóval tessék csak, tessék, gyermekeknek és katonáknak féláron! De igazából miért jött ide Marine le Pen?

Nem biztos, hogy egyetértek a Süddeutsche Zeitunggal, ami azt írta (a Népszava alapján), hogy: „Sorba kell állni Orbánnál, miközben a politikus Európa nagy részén immár minden, csak nem kedvelt tárgyalópartner, a nacionalista jobboldal képviselői viszont áhítoznak arra, hogy a társaságában mutatkozzanak. Most már Le Pen is szépen beállt a tömegbe, miután időpontot szerzett a tárgyalásra, illetve a fényképeszkedésre. Az esemény egyben illusztrálja, hogy Magyarország még tovább radikalizálódik.”
Tisztelet-becsület a kiváló és patinás német lapnak, de szerintem most az egyszer tévednek. Nem azért jött ide a hölgy, mert annyira akart volna jönni, inkább gondolnám, hogy azért, mert annyira hívták. Lássuk Orbán Viktor nyilatkozatát, amit a tárgyalásaik után tett (és ami most kivételesen hozzáférhető teljes terjedelmében, szó szerint a miniszterelnök honlapján). Ez egy nemzetközi sajtótájékoztatón hangzott el, és nyugodtan tekinthetjük a megbeszélés rezüméjének, összefogalásának. „Én is tisztelettel köszöntöm Önöket. Marine Le Pen asszonyt pedig megkülönböztetett tisztelettel. Franciaország egy nagy állam és nagy nemzet. Egy vezető politikus ebből az országból, ha ellátogat hozzánk, mindig megtiszteltetés a számunkra. Köszönjük szépen, Elnök asszony, hogy meglátogatott bennünket!” Hát, amennyire vezető politikusról beszélünk egyáltalán… a kakas is úr a maga szemétdombján, csak Marine le Pen szemétdombja nem egész Franciaország.

„Tartozom egy második köszönettel is. Magyarországot az elmúlt években többször is próbálták keresztre feszíteni az Európai Parlamentben, és voltak olyan képviselők és pártok az Európai Parlamentben, akik kiálltak mellettünk, és voltak, akik nem. Olyanok is voltak, akik elárultak, de ez egy jókedvű sajtótájékoztató, erről most ne beszéljünk. És bár én életemben Le Pen asszonnyal soha nem beszéltem, különösen nem beszéltem vele soha semmilyen magyar ügyről, minden egyes alkalommal, amikor az Európai Parlamentben megtámadták Magyarországot, és ezek a támadások igazságtalanok voltak, akkor Le Pen asszony személyesen is és a pártja is mindig kiállt Magyarország mellett. Úgyhogy mint a magyar kormány vezetője Magyarország nevében is köszönetet kell mondjak Marine Le Pen asszonynak azért a kiállásért és támogatásért, amit nem a magyar kormányzópárt, hanem egész Magyarország és minden magyar ember mellett tett. Köszönjük szépen, Elnök asszony!”

Ez a bekezdés viszont fontos, meg megmutatja, mit akar jelenteni a „szuverenista szövetség” a valóságban: kritikátlan támogatást. Tehát azt, hogy mindig és mindenben kiálljanak egymásért a szuverenista jobboldali politikusok a megfelelő fórumokon – így az Európai Parlamentben is – és ez arra az esetre is vonatkozik, ha valamiért nem értenek egyet a szövetségesükkel. Ezek szerint a mai uniós politikában vannak szövetségek, melyek elvekre alapulnak, és vannak olyanok is, melyek az elvtelenségre. Hanem szerencséje Orbán Viktornak, hogy kormányfő és nem karikaturista a Népszavánál, mert a keresztre feszítés-hasonlatért úgy feljelentené a bátor Vejkey Imre, a KDNP frakcióvezető-helyettese, amint azt Pápai Gábor kollégával meg is tette – vigyázzon, miniszterelnök uram, kellemetlenek az ilyen perek és árgus szemmel figyelnek a KDNP-sek!
„Ezek után szeretnék beszámolni Önöknek a mai tárgyalásról. Először is áttekintettük az Európai Unió helyzetét.” Én meg Spárga macska társaságában egy kávé mellett áttekintettem a Kínai Népköztársaságét, és azt mondtam, hogy ejnye-bejnye. Mindez a Kínai Népköztársaságot annyira sem zavarja, mint Orbán és le Pen áttekintése az Uniót. Nézelődjünk csak nyugodtan, az említett hatalmakat nem izgatja különösebben. „Megállapítottuk, hogy nagy kihívások előtt állunk, az unió versenyképessége csökken a világgazdaságban, és az uniónak nincs kellő politikai befolyása és ereje a nemzetközi térben. Nem tudta megoldani az unióra nehezedő migrációs nyomást, ez egy élő seb, folyamatos tehertétel és kihívás a számunkra, és most nem tudunk megküzdeni az unió szintjén az energiaárak elszabadulásával sem.” Itt álljunk meg, ugyanis míg a bevándorlás, mint probléma hit kérdése – mármint az, mennyire hiszi azt súlyosnak valaki – az energiaárak nagyon is reális, konkrét, sőt, számszaki problémát jelentenek. És hát nem kis részben Unión kívüli tényezők felelősök érte, mint például a Gazprom. Tekintsük ugyanis például a Moldovai Köztársaság esetét. Ott nem túl rég egy Európai Unió-párti, nyugatos kormány győzött a választásokon, Maia Sandu vezetésével, mire fel ahogy közeleg a tél és érkeznek a kemény hidegek, a Gazprom leállította a gáz szállítását, arra hivatkozva, hogy Chișinău százmillió dolláros tartozást halmozott fel náluk. Ami igaz, de tavaly ilyenkor is majdnem ugyanennyire igaz volt, csak akkor Moszkva-barát volt a kormány. Hajlandóak feloldani a zárlatot, sőt, akkor nem az eddigi, lejárt gázszerződésbe foglalt ár dupláját kérik az új szállítmányokért, hanem hirtelen baráti lesz a díjszabás – de ennek „pénzügyi és nem pénzügyi feltételei” vannak. A pénzügyiek érthetőek ki kel fizetni az eddigi tartozást, de milyenek a nem pénzügyiek? Mint az Index írja:„Az Európai Unió még évtizedekig ki lesz szolgáltatva az orosz gáznak. Ezzel vélhetően Brüsszelben és Berlinben is tisztában vannak, úgy is, hogy több uniós tagállam tiltakozása ellenére is megépült a Németországot Oroszországgal közvetlenül összekötő Északi Áramlat 2 gázvezeték, amely 100 százalékban a Gazprom tulajdonában van.
Az uniónak nincs egyéb opciója arra, hogy mérsékelje a gazdasági ügyletnek álcázott orosz geopolitikai nyomást, mint hogy saját trösztellenes (monopóliumellenes) szabályait rákényszeríti a gázvállalatra. Az EU-s gázdirektíva kimondja: kizárólag ugyanaz a társaság nem használhatja a saját csővezetékét arra, hogy a maga termelte gázt szállítsa és értékesítse is rajta, liberalizálni kell a vezeték kapacitását, helyet biztosítva a piaci vetélytársaknak. (…) A Moldovával való tárgyalásokon a gazprom azt akarja elérni: Chișinău halassza el az említett EU-s direktívának a saját jogrendjébe történő emelését, azaz továbbra is Moszkva játékszabályai szerint játsszon.”

Ja, vagy úgy. It’s all about the business and power, ez is a pénzről és hatalomról szól, tehát erősen nehéz volna bármit is tenni az Unió részéről a gázárak ügyében, míg azokat Moszkva diktálja. Ezt felhánytorgatni, ráadásul Moszkva nagy barátja, Orbán Viktor részéről minimum demagógia.

„Megállapítottuk, hogy egész Európában a hagyományos pártstruktúrák átalakuló félben vannak, a jelentős európai országokban történt választások is ezt mutatják az elmúlt hónapok során. Ellenezzük, hogy bármifajta európai szuperállam jöjjön létre, és ezért mi magunk is alkalmazkodni akarunk a változó pártstruktúrákhoz, és ebben a változásban együtt akarunk működni egymással.” A hagyományos pártpolitika az egész világon válságban van, köszönhetően a hagyományos pártpolitikusoknak, de itt már közelít a mi emberünk ahhoz, amit titkon szeretne: a következő bekezdésben a jogállamisági eljárást hasonlítja a Brezsnyev-doktrínához, ami nem is enyhe túlzás, mert az előbbihez nem tartozik páncélos hadseregek bevetése. Meg nem is annexiókról szól, hanem a jogállamiság betartásáról mindenhol Európában. Most egyébként Lengyelország valóban olyan ellentmondásos állapotot kezd teremteni, hogy nemzetközi jogász legyen a talpán, aki fel tudja oldani az ellentétet az uniós és a lengyel jog között. „Mondjuk úgy, hogy a szuverenistáknak a tábora egy megkerülhetetlen erővé vált az európai politikában, és mi is nemzetállamokra épülő Európát szeretnénk látni.
És végül beszéltünk az együttműködés kérdéséről. Itt az a véleményünk, hogy ma az, ami az európai baloldaltól jobbra áll, nevezzük jobboldalnak, mindenképpen megújulásra szorul. És ez a megújulás csak úgy mehet végbe, hogyha szövetségeket kötünk egymással. Bennünket ez a gondolat érdekel, mert mi is agglegények lettünk, újra. Európai politikai agglegények.”

És mondjuk úgy, hogy a lócitrom is nehezen megkerülhető, ha az út közepén van. Érdekes dolog ez a politikai agglegénység, főleg Marine le Pen társaságában, aki – a hasonlatot tovább fejlesztve – politikai aggszűz lett, ugyanis a 2017-es botránya óta még a korábbi szövetségesei is hátat fordítottak neki. Hogy miféle botrány volt ez? Afféle, hogy kiderült: a Nemzeti Front több tízmillió eurót kapott kampánycélokra Moszkvától. Nem csak kiderült, be is bizonyosodott.
Itt jutunk el oda, amivel kezdtem: Orbán Viktor legfőbb külpolitikai törekvése – már jó ideje! – egy „szuverenista Európa”, a „nemzetek Európája” kialakítása, vagyis ő igazából nem kilépni akar az Unióból, hanem lenyúlni azt, jelentéktelen szövetséggé silányítani, nagy, sőt, maximális autonómiával felruházott nemzetállamok között. Ebben hű társa Jaroslaw Kaczynski, de – a mostani környülállások szerint nem biztos, hogy az is marad, lévén, hogy Kaczynski pártja, a PiS elvi alapon nem áll szóba Marine le Pen pártjával a moszkvai támogatások miatt, még közös frakcióba sem hajlandóak ülni az Európai Parlamentben.

És a többi szuverenista? Nos, tegnap Orbán azt mondta Salviniről, miszerint: „És végezetül kitértünk arra is, hogy Olaszországban Salvini barátunk éppen egy rendkívül igazságtalan eljárás alatt áll. Magyarországon sosem rejtettük véka alá, hogy Salvini úr a mi hősünk, aki belügyminiszterként bebizonyította, hogy még a tengeren is meg lehet állítani a migrációt, és az a meggyőződésünk, hogy az ilyen emberek az európai politikában, mint Salvini elnök úr elismerést és tiszteletet érdemelnének, és nem pedig azt, hogy jogi eljárásokat indítanak vele szemben, úgyhogy szolidárisak vagyunk Salvini elnök úrral.” Igen ám, de Olaszországban Salvini népszerűsége csökken, az olasz szélsőjobboldalon most a Fratelli d’Italia elnöke, Giorgia Meloni van felfutóban, akivel – ha még emlékszünk – Orbán Viktor augusztus 28án tárgyalt Rómában. Meglehet, direkt miatta ment oda, a katolikus törvényhozók 12. alkalommal megrendezett éves találkozója csak ürügy volt, már csak azért is, mert a magyar kormányfő köztudottan református.

Akkor lássuk csak, hogyan kovácsolja Orbán Viktor az uniós szuverenista tömböt? Hű szövetségese Kaczynski, erre fel annak ellenségével, Marine le Pennel tárgyal szövetségről. Hőse Salvini, de közben a vele vetélkedő Giorgia Melonival szűri össze a levet.
Van egy olyan érzésem, hogy ha a magyar kormányfőre bízzák, nem lesz ebből uniós szuverenista erő, ugyanis nem össze kovácsolja, hanem szét. Hogy Kaczynski és Salvini árulásnak fogja tekinteni, amiket művel, az biztos, és ezért mondom: nem lesz ebből szövetség. Ezek a bizánci módszerek nem fognak működni, tüzet akar összeházasítani vízzel, ebből csak széthúzás lesz. Hála az Égnek.
Akkor most dőljünk hátra és kérjük azt a kávét.