Az Orbán-kormány kémtörténetei

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
>Balogh S. Éva
>Fedősztori címmel új könyvet írt Dezső András, a hírszerzésre és bűnügyekre szakosodott tehetséges oknyomozó újságíró. Ez a mű két nagy népszerűségnek örvendő könyve után következik. A Maffiózók mackónadrágban 2019-ben, a Magyar kóla-A kokain útja Magyarországon 2020-ban jelent meg. Legújabb könyve a Magyarországon működő magyar és külföldi titkosszolgálatokról szól. Dezső a HVG-ben nemrég megjelent cikkében és a Partizánon, Gulyás Márton YouTube-oldalán megjelent videóinterjúban egészen más megvilágításba helyez néhány régi történetet. Kezdjük egy olyan esettel, amiben ő is érintett.
Talán emlékeznek még az amerikai-magyar kapcsolatok rendkívül feszült időszakára, 2014-re és 2015-re. Az amerikai kormány korrupció vádjával kitiltotta az Orbán-rezsim több magas rangú tisztségviselőjét, köztük a magyar adóhivatal vezetőjét. Egy évvel később, 2016 szeptemberében a 444 hozta nyilvánosságra, hogy egy meg nem nevezett újságírót az Alkotmányvédelmi Hivatal/AH két munkatársa kereste meg, és átadott neki egy magánéletének részleteit elbeszélő dokumentumot, amelyet állításuk szerint nem ők, hanem “valaki más gyűjtött össze rosszindulatú szándékkal”. Felajánlották segítségüket, de csak akkor, ha beleegyezik, hogy rendszeresen találkozik velük, és ha aláír egy bizalmas együttműködési papírt. A férfi ezt visszautasította. Az újságíróvilág joggal háborodott fel. A találkozás azokra az ügynökökre emlékeztette őket, akik a Kádár-rezsim idején személyes adatokat gyűjtöttek egyénekről, hogy azokat zsarolási célokra használják fel.

A meg nem nevezett újságíróról kiderült, hogy Dezső András, aki akkoriban azt a 2014-es korrupciós botrányt vizsgálta, amely miatt az amerikai kormány megtiltotta egyes kormánytisztviselők beutazását az Egyesült Államokba. A botrányról több oknyomozó cikket is írt, amelyeket az Indexen tettek közzé. Az AH szerette volna megtudni, kik voltak a belső forrásai. Cserébe azt mondták neki, hogy elkerülheti “másfajta nehézségeket”. Bátor kiállása megtanította valamire az AH ügynökeit. Panyi Szabolcs a Pegazus-sztoriról nemrég írt cikkében megjegyezte, hogy “több, a nemzetbiztonsági világot jól ismerő [forrásai] szerint egyértelműen ez az oka annak, hogy a magyar szolgálatok azóta már nem mernek ilyen brutális és szovjet módszerekhez folyamodni – legalábbis újságírók esetében”.

Egy másik történet, amelyet a Magyar Spectrum olvasói is ismerhetnek, Siewert András, a Migration Aid igazgatójának története. Egy, az Orbán-kormánnyal összejátszó, máig ismeretlen ügynök felbérelte a Black Cube nevű kétes izraeli magánhírszerző céget, hogy gyanúba keverje őt. (A Black Cube vezérigazgatóját bűnszervezet működtetésével gyanúsították. A cég a Harvey Weinstein-ügybe is belekeveredett). A Black Cube-ot bízták meg azzal, hogy keresse meg Siewert, és hívja meg egy 2017 végén Bécsben tartott zártkörű találkozóra. Ezen a találkozón a Black Cube két alkalmazottja hamis személyazonosságot használva megpróbált nyomást gyakorolni Siewertre, hogy önmagát vádló nyilatkozatokat tegyen. Ő nagyon óvatos volt, de ennek ellenére néhány hangfelvételt továbbítottak, és a kormány bizonyítékként használta fel ellene Bayer Zsolt Magyar Időkben megjelent cikksorozatában.

Akkoriban, 2018 márciusában írtam egy blogbejegyzést “Hogy elkapja Soros Györgyöt Orbán messzire megy – egészen Jeruzsálemig” címmel. Kifejeztem félelmemet, hogy Siewert “nem fog jól kijönni ebből”. Szerencsére tévedtem. Nem tudtam, amit Dezső András Dezső a Partizán-interjúban elárult: hogy bár a Migration Aidet a magyar kormány hangosan elítélte, mint Soros által támogatott szervezetet, valójában Siewertnek szoros kapcsolatai voltak az AH-val. Dezső könyvében elárulja, hogy Siewert 2016 júliusa óta kapcsolatban állt a titkosszolgálattal, amelynek segítségével önkéntesei bejutottak a tranzitzónákba és a befogadóközpontokba. Siewert adta meg azoknak a menekülteknek a nevét, akiket esélyesnek tartottak a menedékjogra, a Migration Aid önkéntesei pedig az illegális határátlépésekről szolgáltattak információkat. Ez a megállapodás 2017 májusáig meglehetősen jól működött, amikor a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal felhívta Siewertet, hogy közölje vele, hogy nem látogathatja tovább a tranzitzónákat. Néhány hónappal később, 2017 decemberében a Migration Aid igazgatója megkapta az első e-mailt a titokzatos, orosz nevű (de mint kiderült, izraeli akcentussal beszélő) férfitól, aki meghívta őt egy bécsi találkozóra. Siewert a magyar titkosszolgálat tudatával tette meg az utat. Ugyanez volt a helyzet akkor is, amikor Siewert február 2-án egy második bécsi útra vállalkozott, sőt, ekkor már az AH ügynökei arra biztatták, hogy legyen elég merész, hogy több információhoz jusson. A Fekete Kocka ügynöke ezúttal egy cég vezérigazgatójaként parádézva egészen nyíltan beszélt arról, hogy a Migration Aid szeretné, ha a cég technológiáját adatgyűjtésre használnák. Siewert, valamint két AH-s férfi arra a következtetésre jutott, hogy Siewertet egy külföldi titkosszolgálat kívánta beszervezni.

Egy hónappal később, 2018. március 19-én jelent meg Bayer Zsolt cikke a Migration Aid találkozójáról, amely azt bizonyítja, hogy a Migration Aid a tranzitzónákhoz való hozzáférését arra használja fel, hogy illegális menekültadatbázist hozzon létre. A Fekete Kocka küldetés célja végre világossá vált, még a magyar titkosszolgálat emberei számára is. Amit eredetileg “egy külföldi ügynökség hírszerzési kísérletének gondoltak, az valójában egy olyan, feltehetően külföldiek által, hírszerzési módszerekkel végrehajtott művelet volt, amely nem másnak, mint a magyar kormány propagandagyárának hasznára vált”. Valóban bizarr helyzet állt elő, amikor a magyar hírszerzés az egyik kapcsolattartóját próbálta megvédeni a magyar kormány egy másik ügynökétől.

2021. október 26.
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.

Címkép: Spies Like Us filmplakát