A Fidesz idei minősítésétől miért tekintett el az ellenzék?

Posted by
 Zöldi László

>Idestova három és fél évtizede kísérem figyelemmel a Fiatal Demokraták Szövetségét. A róla készített dokumentáció körülbelül 200 oldalnyi, és egy oldalon tíz idézet fér el. Maga a dosszié két részből áll. Az elsőben a fideszesek fejtik ki véleményüket a saját pártjukról, túlnyomórészt dicsérő szavakkal. Ha valamilyen okból mégis kilépnek, vagy kizárják őket, akkor viszont a második részben ered meg a nyelvük.

Az a benyomásom, mintha a Fidesz-vezetők az első perctől azt várták volna el a funkciót vállalt tagoktól, hogy a pártjukról szólván takarékoskodjanak az önreflexióval. Mindössze 40 oldalnyi szöveg aránylik a 160-hoz, mintegy 400 fideszes idézet az 1600 nem fideszeshez. Az is feltűnik, hogy az ellenzéki helyzetbe szorult Fideszt kevésbé bírálják a nyilvánosság fórumain, mint a kormányrúdnál helyet foglalót. Figyelemre méltó ellentmondás jellemzi a Fideszről alkotott véleményeket a 2019-es önkormányzati választások óta.

A városokban elért sikerek nyomán óhatatlanul felgyorsult az ellenzéki pártok egységesülése. Ilyenkor azt várná a szemlélő, hogy vérszemet kap az önmagára talált ellenzék, és növeli a nyomást a hatalomba belefásult kormánypárton. Ehelyett előtérbe került az előválasztás intézménye, amelynek résztvevői befelé fordultak, és az együttműködésen belüli feszültségekkel kezdtek foglalkozni. Az idén ott tartunk, hogy az ellenzéki pártok politikusai többet beszéltek egymásról, mint a leváltani szándékozott kormánypártról.

A termés amúgy is visszafogott. Összesen 40 Fidesszel foglalkozó jellemzést jegyeztem föl a sajtó ama részéből, amelynek elvileg az volna a dolga, hogy a kormánypárt tevékenységét fürkéssze. Az első nyolc hónapban arányosan oszlanak el a bíráló megjegyzések, még a korábbi években uborkaszezonnak minősített júliusban és augusztusban is. Szeptembertől azonban összesen hat mértékadó megnyilvánulás látott napvilágot a Fideszről.

Mindebből arra a következtetésre jutottam, hogy az ellenzéki politikusok szívesebben értelmezték a választási szövetségbe tömörült pártok mozgását, mint a Fidesz hatalomgyakorlását. Az ellenzéki publicisták pedig inkább a választási szövetségen belüli feszültségeket feszegették, mintsem hogy a kormánypárt lankadatlan pozíciószerzését vették volna górcső alá. Ezzel a kijelentéssel nem vonom kétségbe az előválasztás kétségtelen erényeit. Csupán azt állítom, hogy több energia ment el a sípolásra, mint a szerelvény haladására.

Tíz mondat a Fideszről

A Fidesz nem egy párt, hanem egyenlő Orbán Viktorral. (Stumpf András újságíró, ATV, 2021. január 13.)

Nettóban mindig a Fidesz nyer. (Gergely Márton újságíró, Partizán, 2021. február 15.)

A Fidesz világát a pálinkafőzés, a kocsma, a futball és a körömpörkölt adja. (Csepeli György szociálpszichológus, ÚjHét.com, 2021. március 9.)

A Fidesz addig lesz, amíg Orbán Viktor aktív a politikában. (Lánczi András filozófus, Mandiner, 2021. március 25.)

Köpönyegforgatók pártja lett a Fidesz. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2021. március 25.)

A Fidesz önmaga állampárti paródiája lett. (Holoda Attila, a második Orbán-kormány energiaügyi helyettes államtitkára, ATV, 2021. április 12.)

A Fidesz olyan, mint a hanyag háziasszony. A piszok csak akkor zavarja, ha más is látja. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Újnépszabadság.com, 2021. május 5.)

A Fidesz politikai termékeket ad el. Legyártja azt, amire éppen szükség van. (Pálinkás József, az első Orbán-kormány oktatási minisztere, az Új Világ Néppárt miniszterelnök-jelöltje, Telex.hu, 2021. június 18.)

Fidesz bárkit zsarol bármivel. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, a Mindenki Magyarországa Mozgalom miniszterelnök-jelöltje, Szabad Európa Rádió, 2021. szeptember 2.)

Orbán állampártja házról házra foglalta el az országot. (Tóta W. Árpád publicista, Facebook.com, 2021. október 17.)

Médianapló, 2021. október 26.