Nem lesz háború, mert Tajvan ütőkártyája felér egy atombombával 

Posted by
 Székely Ferenc

Egy váratlan bejelentés, ami nem érthető kristálytisztán

Október 22-én Joe Biden amerikai elnök igennel felelt arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok megvédi-e Tajvant egy esetleges kínai agresszió esetén. Az elnök azt mondta, hogy „erre kötelezettségünk áll fenn”, ami viszont csak részben és legfeljebb áttételesen igaz. Ilyen kötelezettség nem létezik, és nem világos az sem, hogy az elnök mit ért a ‘védelem’ fogalma alatt. Szó szerinti véve ez közvetlen katonai beavatkozást jelentene, ami teljes szakítás volna az USA eddigi Tajvan-politikájával, és amit a Fehér Ház máris hevesen tagad, Peking viszont azonnal haragra gerjedt. Tajvan 1999-ben dolgozta ki azt a javaslatát, hogy a két állam egyenlő joggal tartsa meg szuverenitását és kölcsönösen biztosítsák a békés együttélést és prosperitást. A terv megalkotásában Caj Jing-ven jelenlegi elnök is részt vett, de a teóriát a népi Kína már akkor mereven elutasította, mivel az nem fér össze az „Egy Kína” elvével. Ez az álláspontja azóta tovább szilárdult.

Peking és Tajpej között a 2000-es években még léteztek találkozók és egyeztetések, sőt mindkét kormány felállított egy-egy hivatalt a párbeszéd intézésére. Ezt bármikor fel lehet újítani, ha adódik egy új és kölcsönös igény. Ennek egyelőre semmilyen jele nincs egyik oldalról sem, de – mint látni fogjuk – varázsütésre lehet ebben akár gyökeres változás is. Az állandósult feszültség arra is bátorítja Pekinget, hogy vegye célba a függetlenséget hirdető tajvani politikusokat és pénzügyi támogatóikat. Ezeket a személyeket és cégeket már egy éve listázzák, miután Mike Pompeo korábbi amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy Tajvan „nem is volt Kína része”. Ez a pongyola megfogalmazás váltotta ki a feketelista gondolatát, azzal a céllal, hogy távolabb ültesse egymástól Washingtont és a keményvonalas tajvani függetlenségpártiakat.
A katonai veszélyektől eltekintve a szigetország gazdasági helyzete reményteli. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1990 óta egyenes vonalban emelkedik, és 2022-re 32 ezerre fog növekedni lakosonként. Az egyre képzettebb fiatal munkaerő az ipari szektorokba áramlik, ezért már megesik az a ‘szégyen’, hogy marhahúsból, csirkéből, sőt rizsből és szójából is behozatalra szorulnak (USA, Kanada). A tajvani elnöknő folyamatos üzenetei eltökéltséget mutatnak abban, hogy a jelen status quo fenntartásának és megszilárdításának a híve, és nem kíván elmozdulni semmilyen más megoldás felé. Nem óhajt Hongkong-típusú, vagy ‘egy ország-két állam’, sem ‘két ország, egy állam’-féle megoldásokat. Egyben elutasítja a hazai szélsőségeseket is, akik szerint a Kína feletti teljes szuverenitás jog szerint inkább Tajvant illetné meg, mivel a Kínai Népköztársaság 1949-ben illegitim módon jött létre, elűzve a nemzetközileg elismert Kuomintang-vezetést. Ez az eszme ma már a népmesék világába sorolható, de azért létezik.

Eközben Kína továbbra is ragaszkodik az egyállami (bekebelező) elvhez, és ezt az elmúlt hónapokban katonai erődemonstrációkkal is alátámasztotta. Amíg a Kínai Népköztársaság fennáll, ebben a felfogásban aligha lesz mély változás. Az ázsiai óriásnak viszont számolnia kell azzal, hogy a hidegháború befejezése óta (1988-91) az Egyesült Államok 19 ezermilliárd dollárt szánt fegyverkezésre, ami hatszorosa a kínai ráfordításoknak, és annyi, amennyit a világ többi része fegyverekre összesen elköltött. Katonai vezető szerepét a hiperszonikus fegyverzettel végzett legújabb kísérletei is alátámasztják. Az ötödik generációs lopakodó vadászgépek terén pedig legalább egy évtizeddel jár Kína előtt, ezek nélkül viszont egy komplex légiháború megnyerhetetlen.

Mégis, több szakértő is úgy véli az USA-ban, például Philip Davidson tengernagy, az indiai–csendes-óceáni térség egykori főparancsnoka, hogy a következő hat évben a kínai katonai kapacitások kikényszeríthetik a status quo megváltozását Kelet-Ázsiában. Ugyanakkor az amerikai katonai és titkosszolgálati elemzők jelenleg nem látják egy közvetlen konfliktus veszélyét. Nézetüket osztja Chen Ming-tong, a tajvani Nemzeti Biztonsági Hivatal tábornoka is, aki szerint egy direkt háború kockázata alacsony. A túlmilitarizálás veszélye valós. Az Egyesült Államok magatartása, hogy gyakran keres első válaszként katonai megoldást, túltömi a körzetet fegyverzettel, puskaporos hordóvá teszi. Ezért nagyon óvatosnak kell lenni a kontingens (zárt) eseményekkel, vagyis a kisebb méretű konfliktusokkal, melyek bár önmagukban nem túl veszélyesek, de rossz kezelés, pánik vagy hanyagság esetén elharapózhatnak.

Ilyen volt az október 8-i eset, amikor a USS Connecticut nukleáris tengeralattjáró merülés közben ‘ismeretlen objektummal’ ütközött a Dél-kínai-tengeren. Amerikai közlés szerint a reaktort nem érte kár, de 11 matróz megsérült. Tan Ke-fei kínai katonai szóvivő azonnali vizsgálatot követelt, és figyelmeztetett a túl sűrű mélyvízi forgalom kockázataira, hiszen egy nukleáris baleset a térség egészét veszélyeztetné. Ez igaz is. Az ilyen esetek könnyen vezethetnek félreértésekhez és hirtelenül hozott rossz döntésekhez, ami senkinek sem érdeke. Ilyen kellemetlen ügy volt nyáron, amikor a USS Benfold rakétaromboló tévedt vitatott vizekre, és Blinken amerikai külügyminiszter kissé túlreagálva mondta, hogy Kína jelenti a legfőbb veszélyt a szabad hajózásra a körzetben, de kifelejtette a képből Észak-Koreát.

Ahn Young-joon/AP
Észak-koreai tengeralattjáró rakétát lő kiAhn Young-joon/AP

Pedig nem ártana fél szemmel a térségben ólálkodó észak-koreai egységekre is figyelni, melyek száma immár meghaladja a hetvenet, ami több, mint a kínai. Szintén aggasztó Phenjan újabb nukleáris kalandorsága, a tengeralattjáróról kilőtt és Japán felé célzott két rakéta. Kim Dzsongun észak-koreai elnök azt állítja, hogy neki nincs baja egyik térségbeli állammal sem, viszont az Egyesült Államokat továbbra is ellenségének tekinti, így tehát vele is kalkulálni kell. Noha Kína maga is gazdasági zavarokkal küzd, ez messze nem jelenti katonai törekvéseinek gyöngülését. A tajvani kérdés ‘újragondolása’ szélesre tárta a katonai opció ajtaját, és a Népi Felszabadítási Hadseregbe ömleni kezdtek a fejlesztési források. Hszi Csin-ping elnök hivatalba lépése óta, vagyis alig egy évtized alatt az ország katonai költségvetése megduplázódott, és idén meghaladja a 250 milliárd dollárt. Ugyanezen idő alatt az amerikai katonai büdzsé csökkent (-7%), az orosz pedig stagnál (+0,5-1,5%).

A leghegyesebb lándzsa

A kínai katonai erőforrások leosztása azt mutatja, hogy Tajvan ügye megelőzi az ország más szempontjait. Ennek jele az olyan tengeralattjárók gyártási üteme, amiket hosszabb távon erre a térségre érdemes fejleszteni, globális célokra viszont értelmetlen. A flotta főszereplője a Yuan osztályú tengeralattjáró (39A), amiről azt mondja Laval Goldstein, az amerikai Haditengerészeti Főiskola professzora, hogy ez lesz „a leghegyesebb lándzsa” Kína tengeri arzenáljában. Értve ezalatt, hogy a hagyományos meghajtású támadó egységek piranha-szerű raja alkalmasabb eszköz abban a szigetekkel szabdalt és szűk térségben, mint a nagy óceánokra szánt nukleáris járművek.

Ezt támasztja alá az az adat, hogy a dízelhajtású kínai tengeralattjárók száma 2005 óta 51-ről 63-ra nőtt, míg a nukleáris üzeműekből összesen 3 új épült.

AP
Tengeralattjáró szimulációs játék általános iskolásoknak egy pekingi katonai farmon APAP

Az USA-Tajvan duónak most már patikamérlegen kell adagolnia a katonai együttműködésre utaló műveleteket. Az amerikai haditengerészet különleges alakulata tavaly egyhónapos kiképzést tartott Tajvanon, amit a kínai fél oly haraggal fogadott, hogy a felek kénytelenek voltak letagadni, de már elkéstek vele. Kínának tűrnie kell az amerikai fegyverszállításokat, például a Patriot légvédelmi rendszert (PAC-3), miközben a sziget légterében tucatjával dübörögnek át a kínai vadászgépek, amiket elvileg ezekkel a fegyverekkel lehetne lelőni. Nem is beszélve arról, hogy a népi Kína évente kétezer bombázó őrjáratot köröztet a szoros fölött.

A Pentagon nemrég arról is tárgyalt Tajvannal, hogy felgyorsítják további 66 darab F16-os vadászgép szállítását, amit még a Trump-kormány hagyott jóvá. A teljesítés eredetileg 10 év lenne, de Tajvan reméli, hogy a szállítási idő rövidíthető, kivált az utóbbi provokációk fényében. A népi Kínát aggasztja az AUKUS katonai fejlesztési terv kihívása is, ami kétségtelenül nukleáris gyűrűt von déli tengeri körzete köré. Peking haraggal fogadta Tony Abbott volt ausztrál miniszterelnök kijelentését is – aki Boris Johnson brit kormányfő világkereskedelmi tanácsadója –, hogy Kína hatalmasat bukhat, ha Tajvan bekebelezését erőlteti.

Érezve, hogy relatív ereje tetőzött, a népessége elöregedik, a gazdasága lassul és pénzügyei akadoznak, teljesen lehetséges, hogy Peking nagyon hamar katasztrofális helyzetbe kerül – Tony Abbott, Ausztrália miniszterelnöke 2013-15 között .Newsweek, 2021 szeptember 10.

Kína ausztráliai nagykövetsége azonnal visszavágott. Bukott és szánalmas politikusnak minősítette Abbottot, majd úgy folytatta, hogy „legutóbbi megvetendő és őrült tajvani fellépése leleplezte förtelmes Kína-ellenes vonásait. Ezzel csak tovább rongálja önmagát.” Ez az oldalvágás persze nem Abbottnak, hanem inkább Britanniának és az USA-nak szólt.

Mennyire erős Tajvan katonailag?

Nem túlzottan az, és független státuszának megőrzése továbbra is az Egyesült Államokon áll vagy bukik. A törvény arra kötelezi az amerikai kormányokat, hogy biztosítsák a sziget számára a védekezéshez szükséges eszközöket, és ez Joe Biden elnököt is köti. A vonatkozó szabálykönyv szerint „az Egyesült Államok akkora mennyiségben bocsát rendelkezésre Tajvannak eszközöket és szolgáltatásokat, amennyire szüksége van a kellő önvédelmi képesség fenntartásához”. Erre a megfogalmazásra nehéz gombot varrni, de lényegében arra kötelezi az USA-t, hogy fegyverezze fel Tajvant, viszont ne tegye képessé csapásmérésre a szárazfölddel szemben, és ne jelenthessen fenyegetést Kína számára.

Arra ott vannak ők. De nem árt vigyázniuk, mert a katonai index szerint a százas skálán Kína 82, az USA pedig csak 74 pontot ér a tengeri hadviselésben.

A sziget nem rendelkezik csapásmérő kapacitásokkal, vagyis nem tud támadást indítani Kína ellen. A szárazföldi erő létszáma mindössze 130 ezer fő, aminek jó részét a környék szigetvilágába telepítik. A fegyverzet védelmi és harcászati jellegű: légelhárítás, helikopterek, páncélosok és tüzérség. Tajvan jövőre 15 milliárd dollárt fog költeni katonai célokra, vagyis annyit, mint Spanyolország, ami nem falrengető és eltörpül a kínai büdzsé árnyékában. A költés a nemzeti jövedelem 2%-át teszi ki, vagyis a NATO normáját, de az elnökasszony szeretné háromra emelni.

Caj védelmi doktrínája az ‘utolsó emberig harcolunk’ jelszóban foglalható össze, ami azt jelenti, hogy invázió esetén az agresszor szívós és elhúzódó szárazföldi harcra és gerillaműveletekre számíthat, nagyon súlyos emberveszteségekkel.

A kínai oldalon felsorakoztatott PCL-191 rakétaegységek akár holnap megsemmisíthetnék Tajvan sok stratégiai célpontját, de a szigetet ezzel még nem foglalnák el. Még nehezebb volna a megfelelő létszámú gyalogság (legalább 600 ezer bakancs) átjuttatása a szoroson, amit az első órákban Tajvan saját légiereje megtizedelne. A sziget száznál több F16-os vadászgépének, levegő-föld rakétáinak és cirkálórakétáinak hálóján a csapatszállító hajók java fennakadna. Légideszant bevetése esetén a szállítógépeket még a szoros fölött lelőnék.

Ám még ha a partraszállás részben sikeres is, addigra odaérnek a japán Okinawáról és a Fülöp-szigetekről indított légi egységek. Amerikai katonaság direkt bevetéséről csak a legvégső esetben lehet szó, mert az már a nukleáris konfliktus Rubiconja lenne.

A maradék védelmi feladatot ezért a tajvani szárazföldi hadseregnek kellene elvégeznie. Ezért is követelik tajvani tábornokok a kötelező katonai szolgálati idő növelését. Ez jelenleg mindössze négy hónap, ami ötöde a dél-koreainak, noha Tajvan kitettsége jóval nagyobb. A generálisok arra figyelmeztetnek, hogy a szűk kiképzési idő még a korszerű fegyverzetek megértésére sem elegendő, nemhogy a használatukra. Sürgetik azt is, hogy – izraeli és szingapúri mintára – vonják be a felkészülésbe a tartalékosokat is.

Mindezek mellett Tajvan kiemelt figyelmet fordít a digitális háborúzásra is, mivel havonta 20-40 millió kibertámadást észlel kínai részről. A védekezés életbevágó, mert a sziget kritikus rendszerei, így a víz-, gáz- áramszolgáltatás és a közlekedés magas fokon digitalizált, ezért sebezhető is. Caj elnök májusban el is rendelte egy digitális biztonsági minisztérium felállítását, aminek belpolitikai oka is volt. Mégpedig az, hogy az elemzések szerint Kína koncentráltan támadja a tajvani politikai rendszert a közösségi médiában, hogy megfélemlítse és elbizonytalanítsa a szigetlakókat saját kormányzatukkal szemben, és ebben nem is teljesen sikertelen.
És mit mond az USA? Erről a cikk második részében van szó.

A teljes cikk itt olvasható

Címkép: : Tajvani katonák felvonulása a Nemzeti Napon, 2021. október 10.Chiang Ying-ying/AP