Hont András és az önkéntesek

Posted by
Swan Edgár
>Az aktivisták, az aláírásgyűjtők, a szavazatszámlálók, majd az éles választáson a további aktivisták és a szavazás tisztaságára vigyázó önkéntesek azok, akik még a diktatúra és Hont András között állnak. Ők végzik el azt a munkát, amit valakinek el kell végeznie, magától ugyanis semmi nem működik, még a szél sem. Ők hisznek valamiben, de nem arra várnak, hogy valaki majdcsak csinál valamit, hanem ők csinálnak valamit. Hont András ötszáz, honoráriumért írt cikke sem ér el annyit, amennyit egy jól lesajnált önkéntes képes megtenni azért, hogy jó irányba mozduljanak a dolgok. Ezek az emberek nem azok, akik elmagányosodtak ebben a digitális világban, hanem ők éppen azok, akik ki mernek lépni a buborékból az esőre és csinálják azt, amiben hisznek.
Hont Andrást védi a maga kis buboréka, védi a törvény és védi a munkáltató és annak ügyvédje. Vele legfeljebb annyi történhet, hogy csúnyákat ír róla valaki más, ezen megsértődik és egy darabig – természetesen nyilvánosan, hiszen az emeli az olvasottságot, de legalábbis a kattintásszámot – jól odamondogatnak egymásnak. Hont András – vagy bárki más – sziporkázóan szellemes írásai szart sem változtatnak semmin. Azok az önkéntesek változtatnak és azok, akik nem sajnálják az időt és a fáradságot azért, hogy megmozduljanak, csináljanak valamit, újságot nyomtassanak és elvigyék oda, ahová csak a pártlapok jutnak el, szavazatot gyűjtsenek vagy számláljanak, tüntessenek, elmenjenek szavazni.
A változás lehetősége bennük van, nem bennünk, akik a klaviatúrát ütögetjük és diadalmasan körülnézünk: lám, milyen bátor voltam ma is, mennyit tettem a demokráciáért. Lófaszt. Azok az emberek ott kint az utcákon és tereken, ők a bátrak. Ők vállalják a verbális agressziót, de akár a fizikai agressziót is. Ők tesznek valamit a demokráciáért. Tisztelet illeti őket, nem gúny. Semmiképpen nem gúny.