Az egykor lejáratott Dózsa László ma dandártábornok az 1956-os Nemzetőrségnél

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
>Balogh S. Éva
>Itt az ideje egy kis szórakozásnak. Pár napja olvastam, hogy a Vidnyánszky Attila által átalakított és ideologizált Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) éppen most szervezi az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett megemlékezést. Az ünnepség egyik kiemelt eseménye lesz egy beszélgetés Bodrogi Gyula és Dózsa László színészekkel 1956-os emlékeikről.

Bodrogi Gyula, az ismert színész 1956-ban 22 éves volt, és Budapesten járt az SZFE-re. Tudjuk, hogy egyike volt azoknak a diáktüntetőknek, akik a budapesti belvárosi Petőfi Sándor-szobortól az 1848-1849-es szabadságharc hősének, Józef Bem lengyel tábornoknak a tiszteletére emelt emlékműhöz vonultak a Duna budai oldalán. Törőcsik Mari, a magyar színházi legenda történetesen Bodrogi akkori nagy szerelme volt. Mivel Marit édesapja hazavitte a Heves megyei Pély községbe, Bodrogi hamarosan követte őt, és csak akkor jött vissza, amikor a forradalom nagyjából véget ért. Legalábbis ezt mondta a Blikknek 2010. október 23-án.

A másik színész jelenléte a rendezvényen azért is sokkal furcsább, mert Dózsa Lászlót 2016-ban alaposan lejáratták, miután Schmidt Mária, az októberi forradalom 60. évfordulójának szervezője őt választotta a forradalom igazi hőseivé emelt “pesti srácok” arcának. Annak idején írtam egy posztot erről a “megrögzött hazudozóról”, akinek hihetetlen történetei 1956-ról legalább 2005 óta szerepelnek a médiában. Állítólagos tevékenysége 14 éves “szabadságharcosként” központi szerepet játszik önazonosságában. A Wikipedia 2016-os bejegyzésében, amelyet – gyanítom – ő maga írt (és amelyet utólag szerkesztettek, hogy tükrözze sérült hírnevét), “1956-os szabadságharcosnak, színésznek, rendezőnek, érdemes művésznek” nevezte magát, ebben a sorrendben. Schmidt Mária, Orbán Viktor udvari történésze minden hihetetlen történetét elkotyogta. Budapest-szerte felragasztották azt a – Life magazin fotója alapján készült –  festményt, amely egy puskás kisfiút ábrázolt, akit Dózsa Lászlóként (1942-) azonosítottak. Néhány napon belül azonban kiderült, hogy a fotón szereplő fiú nem Dózsa, hanem Pruck Pál (1941-2000).

Akit érdekelnek Dózsa történetének részletei, olvassa el a “Megrögzött hazudozó: Schmidt Mária ünnepelt szabadságharcosa” cikket, amely Dózsa bizarr történeteinek elmesélésén túl tartalmazza Schmidt logikátlan érveit, amelyeket eredeti választása védelmében felhozott. Az a kísérlete, hogy vitathatatlan tényekkel szemben érveljen, sokat elárul ítélőképességének és belátásának hiányáról. Végül, mivel makacsul ragaszkodott az “igazságához”, a Pruck család beperelte őt, és nyert. A nőnek le kellett volna vennie Dózsa nevét, és az igazi “pesti srác” valódi nevét kellett volna elhelyeznie a kétszintes épület egyik oldalát elfoglaló óriásrajzon. A bíró arra is kötelezte, hogy kérjen bocsánatot Pruckéktól. A nő mindkettőt megtagadta. Ahelyett, hogy kijavította volna a feliratot, azt az utasítást adta, hogy meszeljék le a festményt.

A “Történésznek lenni Orbán Magyarországán” című cikkben egy második cikket szenteltem annak az esetnek, amikor a Magyar Nemzeti Könyvtár igazgatója Schmidt Mária utasítására fegyelmi eljárást indított Rainer M. János, az 1956-os Forradalomtörténeti Intézet vezetője és három munkatársa ellen. Azzal vádolták őket, hogy nyilvánosságra hozták véleményüket az októberi forradalom 60. évfordulójának reklámozására használt, bizonyítottan pontatlan plakátokról.

A rezsim szemtelen történelemhamisítása és szégyentelen módszerei lélegzetelállítóak. És Orbán Viktor természetesen lelkes résztvevője ennek a koholmánynak. 2017. október 23-i beszédében “Mansfeld Péterről, Wittner Máriáról, Dózsa Lászlóról, Szabó Jánosról, Pongrátz Gergelyről, Nagy Imréről és Mindszenty Józsefről” mint a forradalom hőseiről beszélt. Nagy Imre és Mindszenty József kivételével, és egy egészen más kategóriába tartozó Dózsa László kivételével a többiek legalább fegyverrel a kézben harcoltak. Dózsa egyszerűen kitalált történeteket a részvételéről.

Hogy teljesebb képet festhessek Dózsáról, azt hiszem, meg kell osztanom egy korábban megjelent, de általam most felfedezett történetet. A szerző Szele Tamás, az egyik kedvenc újságíróm. Megtudta, hogy Dózsa László időközben “a Nemzeti Gárda dandártábornoka” lett.

Szele 2019 elején fedezte fel, hogy létezik egy “1956-os Nemzeti Gárda” nevű szervezet, amelynek tagjai egyenruhát viselhetnek, és akik szeretik magukat altábornagynak nevezni. Egyikük, akit Nezdei Csabának hívnak, és aki “címét és rangját” használva, mindenféle bűncselekményt követett el, börtönbe került. Néhány hónappal később Szele ugyanilyen egyenruhában fedezte fel Dózsa Lászlót.

Az “1956-os Nemzeti Gárda” nem fegyveres testület, de személyi igazolványokat ad ki, és engedélyezi az egyenruha viselését. A jelentkezők nem esnek át semmilyen átvilágítási eljáráson. Csupán minimális éves tagsági díjat fizetnek, amely feljogosítja őket arra, hogy egyenruhát készíttessenek és azt legálisan viselhessék. Kiállítanak számukra egy “nemzeti rendőrségi igazolványt”, jelvényt és rangot, és legálisan felvonulhatnak az egyenruhájukban. Szele azt gyanítja, hogy “egy zsaroló vagy szélhámos számára az ilyen dolgok aranyat érnek….. Láttunk már néhány esetet, amikor szélhámosok az egyenruhából éltek, de hogy önálló civil szervezet legyen – nos, ez már hungarikumnak számít”. Ezek a nemzetőrök Szelét Rejtő Jenő (P. Howard) Piszkos Fred, a kapitány című magyar klasszikusára emlékeztetik, amikor a történet végén Pollino miniszter odamegy Piszkos Fredhez, és azt mondja: “Örülök, uram… Sokat hallottam magáról… Hol kapta vannak a kitüntetéseit? -A Simon Arzt áruházban” – válaszolja Fred.

Egyetértek Szelével abban, hogy ezek az emberek “olyan értelemben nemzetőrök, mint Fülig Jimmy fregatt hadnagy és Piszkos Fred kapitány”. Azt a csoportot akár az Orbán-kormány kedvenc álszabadságharcosának, Dózsa Lászlónak a személyére is szabhatták volna.

2021. október 24.
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.