Keserves és boldog, nevezetes dolgok

Posted by
Gaál Péter
>Most az egyszer, minden finnyogásom ellenére azt kell, hogy írjam, győzött a józan… az “ész” azért erős lenne, de valami mégis győzött, amit akár észnek is lehetne becézni. Nagy valószínűséggel viszont ebben tényleg benne van a “jobboldal”, csak épp nem úgy, ahogy azt a Fidesz akarná. Pont nem úgy. Neki most hatványozottan nehezebb dolga lesz, mert egy MÁSIK EMBERRE kihegyezett kampányt kell teljesen megfordítani.
Keserves dolog lesz ez.
Itt van ez a templombajáró, kifejezetten és rigorózusan katolikus – aki ráadásul nem csak mutatja -, abszolúte heteroszexuális, nett úriember, hogy úgy mondjam, régimódi nevelési elvekkel, ám millió csemetével, és most róla kell bebizonyítani, hogy minimum Mr. Hyde is, és az az igazi, nem dr. Jekyll. Kínkeservvel el is kezdték, hogyaszongya, “a miniszterelnök-jelölti vitából már kiderült, hogy Márki-Zay Péter egyáltalán nem gondolkodik jobboldali programban” (Origo). Ugyan, mi a bánatért gondolkodna jobboldali programban, ha egyszer a BALOLDAL jelöltje?
De “baloldali” programban sem kell gondolkodnia, hanem KÖZÉPUTAS programban, pontosabban ezt kell mondania. És ezt is mondja. Nos, erre az egyvelegre kell(ene) a Fidesznek gombot varrnia, de az már nagyon nyögvenyelős lesz. Ha ez valódi, vérre menő háborúban történne (kicsit – reméljük, csak kicsit – ez is vérre fog menni, lesz itt minden, ami az eszköztárban van, márpedig ott annyi aljasság van, amennyit csak össze lehetett gyűjteni tizenkét, illetve tizenkettő plusz nyolc év alatt, az már húsz, jó számolták), tehát ha ott történne, akkor az ellenséges felderítőknek már az iratégetés vidám füstcsíkjait kellene látniuk, hátra vonuló hadtápot és parancsnokságot, beásott harckocsikkal. És pontosan ezt lehet látni most is, jó, a harckocsikat a többszörösen bebetonozott (ahogy azt Móricka képzeli, hogy az segít, lásd a Maginot-vonaltól és Atlanti faltól az Árpád-vonalig a második világháborút) legfőbb ügyész, számvevőszéki és egyéb potentátok helyettesítik.
Több éve készülnek erre a fiúk, de most pánikszerűen belehúztak.
Pedig minden valószínűség szerint hatalomban fognak maradni, legalábbis a vezénylő tábornok. Hogy aztán milyen tisztogatást csap utána – merthogy fog csapni, efelől kétségük ne legyen, gondoljanak csak ismét a második világháború elei szovjet, illetve a hadiszerencse fordulata utáni német tábornokcserékre, szokás szerint finoman fogalmaztam -, azt nem saccolgatjuk, de hogy senkinek nem biztos a helye, az biztos. Ha már mostanában előhoztuk az istenek alkonyát, lehetne ez hősi vég is. Lehetnének ők einherják, a csatákban elesettek, akiket vár a Megöltek Csarnoka, a Valhöll, avagy Walhalla, amit tündöklő fényű kardok világítanak meg, az egyebeket valkürök, kiválasztott szüzek szolgáltatják. Az elesett hősök Heidrun kecske kiapadhatatlanul áradó mézes tejét ihatják, és Széhrimnir vadkan kifogyhatatlan pecsenyéjét ehetik, melyet Andhrimnir szakács sütöget, az idők végezetéig. Persze van egy másik lehetőség is, a Hél (pokol), mely az Yggdraszil nevű kőrisfa egyik gyökere alatt terül el, kapuinál a Gjöl folyó folyik, egy híddal, amelyet a Modgudr nevű szűz őriz. Hél magas kerítéssel, erős rácsokkal van körülvéve, termeit “nedves szemerkélésnek nevezik”. Úrnője félig kék, félig hússzínű.
Hát ez már nem annyira vonzó, de nemigen lesz válogatás. Az átlagnak azért marad valami, ha más nem, egy cuki sertéstelep, apartman Ibizán, de legalább egy megbízható díler. És persze az omerta, cserébe. Simicska se szerette volna, ha elüti egy autó, Borkai mester is nyelt egy nagyot, kivételesen ő, ha már arra az oldalára került a férfi nemi szervnek, Szájer valahogy fordítva, de a többiek se berzenkedtek.
A generalisszimusz mindenkit hibáztat majd, kivéve azt, akit mindenekelőtt kellene: saját magát. A generalisszimuszok már csak ilyenek, aztán a hideg padlón, ahol szélütötten és magukra hagyatva haldokolnak, már késő. Valójában onnantól késő, hogy a generalisszimuszi címet adományozták maguknak (vagy hagyták, hogy a talpnyalóik adományozzák nekik, egykutya).
És a beásott katonák? A beásott katonák addig maradnak beásva, ameddig az első közülük ki nem mászik feltartott kezekkel. Vagy át nem áll. A mongolok a Szili nagyasszonyhoz hasonlóknak eltörték a gerincét (fejtetőre állították őket, és a sarkukat a tarkójukhoz hajlították), mondván, hogy aki a kánját elárulja, még ha NEKIK árulja is el, az őket is el fogja árulni. Nem jó ilyen emberekkel kereskedni. A talpnyaló is csak talpnyaló. Nem harcos. Csak prédálni tud, azt is csak falkában.
Ezek a rendszerek az elnyomók lázadásai az elnyomottak ellen, hogy Weörestől is orozzunk valamit mára.
Nem írom, hogy elkezdődött, kedves Olvasók. Már régen leírtam, és már évekkel ezelőtt elkezdődött. Ez már nem a kezdet vége lesz, hanem a vég kezdete. A nett úriembernek is meg vannak számlálva a napjai, de azért még előtte… egy kis ungabunga. Hadd menjen. Hogy ki teszi ennek a kártékony giccsparádénak a torkára a kést, végül is… És hát, lássuk be, így stílusos. Az álpolgár parvenük, akik egész eddig a középosztályról és polgárságról papoltak, egyszer életükben találkozhatnak egy igazi polgárral is. Hogy épp az arénában, az pech.
Haj regö rejtem
hová, hová rejtsem…
Hol, volt, hol nem:
kint-e vagy bent?
Régi rege, haj mit jelent,
Urak, asszonyságok?
Ím szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk,
pillás függönye fent:
Hol a színpad:
kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.
Nézzük egymást, nézzük,
regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk
és csodálkozunk,
urak, asszonyságok.
Zene szól, a láng ég.
Kezdődjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd, ha lement,
urak, asszonyságok.
Régi vár, régi már
az mese ki róla jár.
Tik is hallgassátok.
Igen, a Balázs. A méla Béla, és a Kékszakállú. Jól emlékeznek.
Címkép: Walhalla – Max Brückner festménye