Rövid lábjegyzet a magyar előválasztás eredettörténetéhez

Posted by
Keszthelyi András
2012 tavaszán Tóth Zoltán fogalmazza meg elsőként az előválasztás szükségességét, hozzátéve, hogy annak technikai részleteit “csak akkor lesz érdemes kidolgozni, ha az ellenzéki pártok egyáltalán hajlandók gondolkodni efféle együttműködésről.”
2013 nyarán az MSZP és az Együtt-PM tárgyalásai során hangzik el politikus szájából először az előválasztás gondolata. A Bajnai Gordon által prezentált javaslat csomag egy kéthetes előválasztási kampányt is tartalmazott, melynek végén átfogó közvéleménykutatással állapították volna meg a végeredményt. Mesterházy Attila a korabeli sajtóhírek szerint ezt hadüzenetnek tekintette és rálicitált: legyen igazi előválasztás, “hús-vér emberekkel”. De azt is hozzátette, hogy ehhez az MSZP irodáit lehet használni, ami nyilván kevéssé lett volna vonzó helyszín a nem szocialista szavazók számára.
Akkor nem született egyezség az előválasztásról, aztán jött a 2014-es választás, az ismert eredménnyel.
2015-ben a Republikon Intézet, egyebek mellett a 2013-as tárgyalások kudarcára hivatkozva dolgozta ki saját előválasztási javaslatát, melynek több eleme visszaköszön a mostaniban.
Ezt a javaslatot az ellenzék többsége, elsősorban a DK és az MSZP elutálta. Aztán jött a 2018-as választás a mar ismert eredménnyel.
Szerencsére az ellenzéki pártok tanultak, ha lassan is, a kudarcból. 2019-ben előválasztás döntötte el, hogy ki lesz az ellenzék főpolgármester-jelöltje. És így dőlt el az is, hogy ki legyen Ferencváros polgármester-jelöltje. Érdemes megjegyezni, hogy utóbbi kimenetele talán jobban magyarázza a mostani történéseket (Baranyi Krisztina lényegében az összes párt ellenében nyert nagy fölénnyel.)