Kornai János (1928-2021) emlékére

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata

Balogh S. Éva

94 éves korában elhunyt Kornai János, a világhírű közgazdász. Halála számomra személyes veszteség, mert volt szerencsém találkozni vele, és az elmúlt tíz évben rendszeresen leveleztünk. A levelezést ő kezdeményezte, 2011. január 8-án küldött nekem e-mailt, egy nappal azután, hogy megjelentettem “Kornai János leltára a magyar politikáról és gazdaságról” című írásomat. A bejegyzésem indíttatása egy hosszabb írás volt, amelyet előző nap közölt a Népszabadságban “Számvetés” címmel. Különösen megérintette, hogy a találkozásunkról írtam, amelyre tisztán emlékezett. Néhány évvel később, amikor egy szemesztert a Princeton Egyetemen töltött, felhívott telefonon, és megkérdezte, hogy vendégül tudnám-e látni egyik fiát, ami lehetőséget adna a fiatalembernek, hogy belekóstoljon a Yale egyetemi életébe.

Leveléből megtudtam, hogy ő és felesége rendszeres olvasói a Hungarian Spectrumnak. Természetesen rendkívül örültem és büszke voltam, hogy érdemesnek találta a bejegyzéseimet követni. Ezután rendszeres hozzászólója volt a blognak, én pedig több dszeretettel dedikált könyvének boldog címzettje lettem, .

Azért teszem közzé újra a 2011-es bejegyzésemet, mert Kornai cikke, amely hét hónappal a második Orbán-kormány megalakulása után íródott, még most, egy évtizeddel később is gyöngyszem. Az elmúlt tíz évben politológusok és politikai filozófusok tucatjai játszották a “minek nevezzelek” játékot (Petőfi Sándor egyik szerelmes versének sorát használva), hogy megpróbáljanak megfelelő címkét találni az Orbán Viktor által teremtett borzalomra. Ez a legtöbb esetben időpocsékolás volt. Elég lett volna elolvasni Kornaitól a “Taking Stockot” (Számvetést).

Mivel 2011-es cikkemben összefoglaltam Kornai pályafutásának csúcspontjait, ma a kínai gazdaságnak a központi tervezésről a kapitalizmusra való átállásában játszott szerepére koncentrálok. 1985-ben a kínai kormány meghívta Kornait és feleségét egy hosszabb látogatásra. Ott tartózkodásuk alatt még Zhao Ziyang miniszterelnöknél is volt audienciája. Híres könyvét, A hiány gazdaságtanát lefordították kínaira, és kötelező tankönyvvé vált a fiatal leendő közgazdászok számára.

2017-ben a The New York Timesban “The Little-Known Role of Western Economists in Building a Post-Mao China” címmel jelent meg egy hosszabb interjú, amelyből megtudhattuk, hogy Kornai milyen meghatározó hatással volt a kínai gazdaság átalakulására. A kínaiak olyan közgazdászok agyát akarták igénybe venni, akik jártasak a hozzájuk hasonló parancsgazdaságokban, ezért több kelet-európai embert is meghívtak: a cseh Ota Šik, a lengyel Włodzimierz Brus és Kornai János. Pogátsa Zoltán magyar közgazdász cikke szerint e három közül kétségtelenül Kornai volt a legbefolyásosabb, aki később nagyon megbánta szerepét a kínai gazdasági átmenetben a nyolcvanas évek közepe után. Lásd az NPR-nek 2019 augusztusában adott interjúját “A közgazdász megbánta a kínai gazdaság kapitalistábbá tételére irányuló nyomást” címmel.

Ezzel az interjúval egy időben jelent meg az Élet és Irodalomban “Frankenstein erkölcsi felelőssége” című cikke, amelyben arról írt, hogy “egy félelmetes múltú, kommunista rezsim jelenlegi megtestesülése, előbb-utóbb a világ hegemón uralkodójává válik. Ijesztő kilátás. Vajon nem mi is felelősek vagyunk-e ezért a rémálomért; azok a nyugati értelmiségiek, akik nem csupán együttérző szemmel nézték Kína átalakulását, hanem saját cselekedeteikkel is hozzájárultak a változásokhoz?”. A cikk végén felidézte George Kennan Szovjetunióval kapcsolatos feltartóztatási politikáját, amely szerint “Eddig és ne tovább! Vagy pontosabban: nem tovább idáig! Ami megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni. De itt meg kell állnunk, és sokkal alaposabban el kell gondolkodnunk azon, hogy tovább játsszuk-e Frankenstein szerepét”. Kornai János a végsőkig aktív volt, és örülök, hogy tanúja lehetett a demokratikus ellenzék közelmúltbeli politikai ébredésének, és láthatta a hosszú sorokat, amelyekben a jobb Magyarországért gyülekeznek a szavazatok leadására.

2021. október 19.

KORNAI JÁNOS SZÁMVETÉSE A MAGYAR POLITIKÁRÓL ÉS GAZDASÁGRÓL
(2011-es cikkem a Spectrumban)

Tegnap a Népszabadságban egy hosszú cikk, szinte akadémiai értekezés jelent meg betétlapként. Nem csak a mondanivalója miatt keltett nagy feltűnést, hanem azért is, mert ki mondta. A szerző Kornai János, a nemzetközileg talán legelismertebb és legismertebb magyar közgazdász volt. A terjedelmes írás, Kornai szokásához híven, pontosan nyolc számozott pont és egy összefoglaló alá van rendezve. A címe: “Számvetés”. Eredetileg angol nyelvű összefoglalót akartam adni a cikkről, de időközben rájöttem, hogy valószínűleg Kornai és a Népszabadság is annyira fontosnak találta a cikket, hogy angolul is megjelentette. Az angol nyelvű változat valószínűleg Kornai sajátja, mert 1986 és 2002 között a Harvard Egyetemen tanított, ahol 1992-ben az Allie S. Freed közgazdaságtudományi professzorrá nevezték ki. Bár Kornai a napokban ünnepli nyolcvanharmadik születésnapját, még mindig aktív. Miután visszatért Magyarországra, a Collegium Budapest, Institute for Advanced Study állandó ösztöndíjasa lett. Emellett a Soros György által létrehozott Közép-európai Egyetem kiemelt kutatóprofesszora.

Kornai egyik érdekessége, hogy soha nem kapott formális közgazdasági képzést. Életrajzából úgy tűnik, hogy filozófiát tanult a Budapesti Egyetemen, de csak két évig. Fiatalemberként, aki éppen átélte a holokauszt traumáját, amelyben több rokona, köztük az apja is meghalt, újságíró lett, és a kommunista párt lapjának, a Szabad Népnek dolgozott.

Kornai azonban intelligens fickó volt, akit elég hamar kirúgtak, mert nem volt kommunista meggyőződése. Ez 1955-ben történt. Bár 1958-tól kezdve mindenféle külföldi meghívásokat kapott, 1963-ig nem kapott útlevelet. Kornai talán a legismertebb magyar közgazdász, de 2002-es hazatéréséig soha nem taníthatott. A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársaként dolgozott. 1976-ban levelező, 1982-ben pedig rendes tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Nagyon ajánlom Kornai önéletrajzát, A gondolat erejével: Rendhagyó önéletrajz (Budapest, 2005), amely két évvel később angolul is megjelent (By Force of Thought).

Kornai talán legnagyobb hatású munkája az 1980-ban megjelent A hiány gazdaságtana című könyv, amelyben amellett érvelt, hogy a krónikus hiányok nem a tervezők hibáinak, hanem rendszerszintű hibáknak az eredményei. Azóta számos kritikus könyvet publikált a szocialista rendszer közgazdaságtanáról, majd később a posztszocialista országok gazdaságáról: A szocialista rendszer: The Political Economy of Communism, The Road to a Free Economy, Highway and Byways, Struggle and Hope és Welfare in Transition.

Abban a kiváltságban volt részem, hogy Kornai Jánossal találkozhattam, amikor végzős hallgató voltam a Yale Egyetemen, ahol előadást tartott. Miután körbevezettem az egyetemen, kifejezte azt a vágyát, hogy újra átnézzük az előadás jegyzeteit. Meghívtam őt a Long Island Soundon lévő kis házba, amelyet három diáktársammal közösen használtam. Kornai ragaszkodik a részletekhez, és biztos akart lenni abban, hogy minden mondanivalója tökéletes angolsággal hangzik el. Nekem kellett volna a “szótárnak” lennem. De volt egy kis probléma. Abban az időben az általános egyensúlyelméleten dolgozott, nagyon sajátos szókinccsel. Én nemcsak a magyar kifejezéseket nem ismertem, hanem szinte semmit sem tudtam a témáról. Egyik nyelven sem. Így aztán semmiféle segítséget nem jelentettem neki. Ennek ellenére kiváló előadást tartott.

Lássuk tehát, mit mond Kornai János az elmúlt nyolc hónap örvénylő eseményeiről. “Vegyünk egy mély lélegzetet, és gondoljuk át, hogy mi is történt valójában.” Ami ezután következik, az nem szép.

(1) Mindenekelőtt: “az 1989-1990 és 2010 nyara közötti időszakban Magyarország demokrácia volt. Ma már nem az – politikai formációja ma autokrácia”. E bevezető mondatok után pontról pontra elemzi, hogy milyen alapon teszi ezt az állítást.

(2) “Az új médiaszabályozás, azaz a médiahatóság és a médiatörvény újraszervezése a központosítás olyan szintjét hozza létre a közmédia és a politikai kommunikáció világában, amely csak a kommunista diktatúrák propagandagépezetéhez hasonlítható.”

(3) “A Fidesz törvényes és érvényes módon jutott hatalomra….. De folytatnunk kell a mondatot: ha a hatályos törvény az útjukba áll, akkor megváltoztatják a törvényt.”

(4) Kornai meg van győződve arról, hogy a kapitalizmust az Orbán-kormány nem fogja tönkretenni, mert egyrészt “robusztus és kemény rendszer”, másrészt az Orbán-rezsim “több szálon kötődik [a kapitalizmushoz], élvezi néhány nagyvállalkozó oligarcha és sok kisvállalkozó támogatását”. Ugyanakkor gyakran beavatkozik a gazdaságba. “Folyamatosan homokot szórnak a gépezetébe”. Kornai szerint “az elmúlt nyolc hónap gazdaságpolitikája csökkentette a magyar kapitalizmus hatékonyságát, gyengítette erejét, elrontotta fejlődési esélyeit”.

(5) “A kapitalista rendszer kiépítésének alapja a magántulajdon….. [de] ami a közelmúltban a magánnyugdíjpénztárakkal történt, súlyosan veszélyezteti a magántulajdon kormány általi tiszteletben tartásába vetett bizalmat”.”

(6) A gazdasági kritika a leghosszabb, és részletes ismertetést igényelne, amire itt nincs helyünk. Az azonban világos, hogy Kornai nincs túl jó véleménnyel Matolcsy György közgazdaságtanáról. Szerinte “sem a vezető politikusok bejelentéseiből, sem a 2011-es állami költségvetésből nem fejthető ki koherens gazdaságpolitika. A gyakorlati szabályozások nem alapos szakmai viták, a rövid és hosszú távú hatások alapos mérlegelése, az alternatív megoldások összehasonlítása után kerülnek bevezetésre. A gazdaságpolitika kialakításában sajnálatosan alacsony szintű szakmaiság terjedt el. Következetes és intellektuálisan szigorúan elemezhető, koherens terv nélkül arra szorítkozom, hogy néhány homályban maradt kérdést felvetjek, és néhány félrevezető állítást megcáfoljak.”

(7) Kornai itt a vagyon újraelosztását tárgyalja. A Fidesz azt ígérte, hogy nem lesz megszorító program. “De ez csak játék a szavakkal, ügyesen kihasználva a megszorítás fogalmi homályosságát. Egyszerűsítsük le: a kormány eddigi döntései és már bejelentett tervei valójában az emberek egy részének konkrét veszteséget okoznak a jelenlegi és a jövőbeni reálfogyasztásban, csökkentik vagyonuk és megtakarításaik értékét, növelik adósságukat”.” Szerinte az új adórendszerben sokkal több vesztes lesz, mint nyertes.

(8) Kornai utolsó témája a “bizalom”. Nem a választók kormány iránti bizalma, hanem az, hogy “mennyire bízik az üzleti élet az államban”, és úgy véli, hogy “hosszú távon az üzleti élet bizalmának gyengülése lassítani fogja a növekedést”.

Érdemes idézni az összefoglaló legfontosabb részeit: “Ami a politikai szférában történt, azt könnyű összefoglalni. A demokrácia több fontos alapintézménye tönkrement, Magyarország autokráciává vált. A magyar politikai rendszer azzal fenyeget, hogy Putyin uralmához hasonlóvá válik. A változások iránya egyértelmű: a változások … elég mélyrehatóak ahhoz, hogy visszafordíthatatlanok (vagy optimistábban: majdnem visszafordíthatatlanok) legyenek, és garantálják (vagy optimistábban: majdnem garantálják) a hatalmat megragadó csoport hosszú távú uralmát.”

A rezsim gazdaságpolitikáját nehezebb leírni: “Ami a gazdasági szférában történt, azt nem olyan könnyű összefoglalóan jellemezni, mert tele van ellentmondásos akciókkal, követhetetlen szabályozásokkal, folytathatatlan tendenciákkal. Az új szabályok nem követnek egyértelmű tendenciát. Remélhetjük, hogy a kapitalizmus elég erős rendszer ahhoz, hogy túléljen még egy rossz gazdaságpolitikát is. Ez igaz, de a gyengeségeiért fizetendő ár meglehetősen magas”.

Kornai utolsó mondata: “Minden okunk megvan arra, hogy aggódjunk az ország jövője miatt”.

2011. január 8.