Posted by Fábián András
>Mielőtt a sok angolul tudó felkapná a fejét és rám förmedne (Magyarországon nem mindenki tud angolul, hanem mindenki jobban tud angolul!), hogy a deep state nem „mély álom”, hanem mély állam, gyorsan szólok, hogy a cím nem fordítás, hanem a lehetséges sötét jövő rövid és tömör leírása.
Ami viszont a „deep state” lényegét illeti, Sándor Lénárd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Tanulmányok Kutató Központjának kutatója definícióját használnám. A szerző ezt írja: „A „deep state” jelensége Donald Trump elnök beiktatása óta áll a tengerentúli közéleti viták középpontjában. Bár valóban csak az elmúlt évtizedek során nevezték nevén, mégsem újkeletű jelenségről van szó. Amerika történelmében számos ponton kitapintható a különféle érdekcsoportok olyan hálózatának jelenléte, amelyek az alkotmányos intézményektől függetlenedve a közpolitika demokratikus alakításának manipulálására és aláásására törekedtek. A „deep state” azonban nem csak amerikai sajátosság, a globalizálódó világban pedig saját maga is „transznacionálissá” vált, és jelenléte a nemzetközi szervezetekben is érzékelhető.”
Ugyancsak tőle tudjuk, hogy a gazdasági érdekszféráktól függetlenül is létezett egyfajta láthatatlan hatalmi központ. Annak azonban akkor még a demokratikus döntéshozatal, a „public state”, a köz államának támogatása volt a feladata. A „demokratikus mély államot” a katonai, titkosszolgálati, hírszerzési, vagy csak az általános bürokráciába ágyazódott – érdekcsoportok hálózatával azonosították. A kanadai Peter Dale Scott szerint, míg a „public state” demokratikus elvek mentén szerveződik, és ennek megfelelően elszámoltatható a lakosság előtt, addig a „deep state” immunis a közvéleményre. Jó esetben éppen a közpolitika demokratikus alakításának támogatása, rossz esetben viszont annak akadályozása a cél. Utóbbi esetben teszi ezt azért, hogy a saját önös/önző/kizárólagos/kirekesztő érdekeit minél hatékonyabban érvényesíteni tudja.
A probléma tehát akkor kezdődik, amikor a demokratikus államgépezet mellett, ám attól függetlenül (!) kialakul egy titkos hatalmi centrum, amelynek célja elsősorban a piaci-politikai viszonyok befolyásolása. Ez a láthatatlan szervezet kész arra is, hogy amennyiben a demokratikus államgépezet működésében a saját számára hátrányos jeleket érzékel, korlátozza, szabotálja, akár jogellenes módon megakadályozza a saját számára kedvezőtlennek ítélt tényezők (szabályozók, jogszabályok, intézkedések) érvényesülését. Ennek legdurvább megnyilvánulását Magyarországon 2006-ban, az USA-ban pedig 2021. január 6-án láthattuk, amikor Donald Trump hívei megrohamozták a Capitoliumot. Mindkét esetben valóságos puccskísérletnek lehettünk tanúi ezekben az órákban, napokban. A „deep state” szembeszegült a demokratikus állam választóinak akaratával azért, hogy létrehozza illetve konzerválja saját hatalmát. Ismert azonban, hogy az USA-ban az FBI, a hadsereg és a Nemzeti Gárda eredményesen lépett fel a feltüzelt rendbontókkal szemben, míg kicsiny hazánkban még mindig hősként ünneplik a 2006-os utcai garázdákat, akiket a háttérből a Fidesz aktivistái mozgattak és pénzeltek.
Magyarországon ma ugyan mindenki számára világos, hogy az „Alaptörvény”-ként emlegetett Fideszes pártalkotmány tiltja a kizárólagos hatalomra való törekvést, ezt azonban Orbán Viktorra és a Fideszre nézve momentán senki nem veszi komolyan. A diktátor a parlamenti képviselőket és a döntéshozatal egyéb szintjeire kinevezetteket egyaránt a hűségük alapján választotta ki. Vállt vállnak vetve, önnön túlélésükért is küzdve segítik tehát a diktátort a hatalmának megőrzéséért folytatott harcában.
A túlélésért folytatott Orbáni harc fő csapásának iránya a magyar „deep state” módszeres kiépítése és felkészítése egy nem kívánatos kormányváltás esetére. Ezt a célt szolgálják a kilenc évtől élethossziglan kinevezett és bebetonozott bírák, ügyészek, médiafelügyelők. Erre alakulnak az egyetemi, közintézményi alapítványok. Ezért folyik az állami feladatok és az állami vagyon nagy részének kiszervezése örök időkre kinevezett kuratóriumokba. No, és természetesen ezért vásárolják ki iszonyatos mennyiségű állami hitelekből, szállják meg bizalmi emberek a stratégiai jelentőségű üzemeket, erőműveket, energiaszolgáltatókat, vállalatokat, bankokat és közintézményeket is.
A vállalkozások élén olyan ismerős neveket találunk, mint az Orbán-stróman Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Csányi Sándor, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Szíjj László, Paár Attila (Tiborcz István Orbán-vő üzlettársa), Vida József és Nyerges Zsolt. Hogy csak a legismertebbeket említsük. A politikai, államigazgatási döntéshozatali centrumokban jól ismert Fidesz-káderek ülnek. Polt főügyész élethosszig tartó 2/3-os törvényi védelmét éppen a napokban szavazza meg a 133 bátor képviselő, a választási manipulációknak köszönhető parlamenti 2/3.
Napokon, talán órákon belül győzelmi hírként repítik majd világgá a hírt, hogy az eddig „idegen kézen” lévő Liszt Ferenc (leánykori nevén Ferihegyi) reptér újra magyar kézbe került. Mindegy, hogy mennyibe fáj ez, pénz nem számít. Majd hitelből kifizeti a kormány, pontosabban a magyar adófizető lakosság. Elbújtatva a brutális adóemeléseket benzin, élelmiszer, laká, építőanyag árában. Nincs szükség új adónemekre, el lehet azokat az állami bevételeket bújtatni a meglévő ÁFA, jövedéki adó stb. sunyi növelésével is.
Az említett példákból az derül ki, hogy a magyar „deep state” már kiépült. Kormányváltás esetén – nincs kétségem felőle – működésbe is lép. Láthattuk, hogy 2010 előtt hogyan épült be a Fidesz és Orbán a szakszervezetekbe, hogyan szította az elégedetlenséget a munkavállalók (és munkaadók) köreiben. Hogyan ígérgettek minden szépet és jót a gördülő sztrájkok résztvevőinek, akik a Fidesz hatalomra kerülése után visszakézből megkapták a sztrájktörvényt és a rabszolgatörvényt. A fuvarozók adóvisszatérítési rendszere például a folyamatos és brutális üzemanyag-áremelések mellett is biztosítja a közutak átjárhatóságát. Nem kell sztrájktól tartani.
A most kiépült magyar „deep state” nem a nehezen kezelhető munkavállalókra épít. Elég lesz kiadni a jelszót a tulajdonosoknak, és nem lesz gáz, víz, villany az országban. Leállnak a stratégiai üzemek, az autógyárak beszállítói és a magánfuvarozók is. Nem lesz áru a boltokban, kiürülnek a vendéglők, mert nem lesz miből főzni. Nem indulnak és nem érkeznek repülőgépek, megszűnik a nemzetközi utas- és áruszállítás, megáll az idegenforgalom. Államcsőd. Az oligarcháknak nincs okuk aggódni, van elég pénzük, hogy átvészeljék azt a kritikus időszakot mallorcai nyaralóikban. Csak azt a kis időt kell kivárni, amíg az elégedetlen tömegek elzavarják az új kormányt, és újra a helyébe lehet ültetni azt a rongyos régit.
Ha tehát a dolgok mélyére nézünk ezek a jól nyomonkövethető előkészületek a még meg sem választott új kormány megdöntését készítik elő. Amerikában a Capitolium ostromában résztvevők perei mostanában kezdődtek meg. Vagyis – bár nálunk természetesen nem az amerikai jogrend van érvénybe – az efféle cselekmények, amennyiben bekövetkeznek (efelől percnyi kétségem sincs) büntetőjogi következményeket kell, hogy maguk után vonjanak. Abban azonban már nem vagyok bizonyos, hogy itthon a bebetonozott főügyész, a főbírók és az alkotmánybíráknak nevezett szolganép beleállna a public state védelmébe. Éppen ellenkezőleg. Tartok tőle, hogy ugyanez lenne a helyzet a rendőrséggel és a hadsereggel is. Ott is a diktátorhoz és nem a nemzethez hű káderek ülnek már a megfelelő karosszékekben.
Ne tessék ezeket a dolgokat félvállról venni, sem pedig szem elől téveszteni. Fel kell készülni a várható fejleményekre jóelőre. Különben a mély állam valóban egy hosszú és mély álmot garantál majd a demokratikus, jogállami, köztársaságpárti eszméknek és az ezeket képviselő demokratáknak. Mivel a kialakuló deep state gondoskodott arról is, hogy a nemzetközi kapcsolataink mélypontra kerüljenek, azt is látnunk kell, hogy egy krízishelyzetben magunkon kívül lényegében senki másra nem számíthatunk.