Másnap, hogy Márki-Zay nyert

Posted by

Fábián András
>Amilyen embernek, olyan politikusnak. Vagyis majd meglátjuk. Volt 24 óránk, hogy megemésszük az előválasztás bonyodalmait és végeredményét. Az ellenzék több mint a fele tegnap örvendezett az eredmények hallatán, kevesebb mint a fele pedig különféleképpen, de semmiképp sem elégedetten nyilatkozott. Fegyelmezett demokrataként azonban remélhetőleg elfogadjuk a többség döntését, és a továbbiak során ennek a döntésnek a szem előtt tartásával folytatjuk a közös munkát. Ennek a versengésnek, bár sok kérdőjelet hagyott bennünk, csak győztesei vannak mindenki számára. Már persze csak akkor, ha hiszünk abban, amire törekszünk, a demokratikus jogállam helyreállításában. Mégis azt tanácsolnám a győztesnek, hogy fogalmazzon óvatosabban. Ha nem csak az ellenzék több mint a felét akarja vezetni, hanem minden jóérzésű magyar embert, ne tegyen olyan kijelentéseket, amelyekkel máris sikerült sokakat megbántania.

Az első benyomások alapján néhány apróságra azért mindenképp felhívnám a győztes kampányszervezőinek a figyelmét. Az első és legfontosabb az, hogy nem az Orbán-ellenes ellenzéken belül kell folytatni a harcot. Szó nincs arról, hogy „leváltották az ellenzéket”. Szó nincs arról, hogy csak a rendszerváltást igazán akarók voltak azok, akik a boldog MZP mellett álltak a színpadon. Nem azokat kell legyőzni, akik nem a győztesre szavaztak, hanem a jelenlegi kormányt. Azokat is meg kell tartania a táborban, akik ellene szavaztak, ha az ellenzék vezetőjeként számítania akar a jövőben is a támogatásukra.

A Fidesz-kampány máris szélirányba fordult: Stop Gyurcsány! Stop Márki-Zay. A plakátokon meg is kezdték a főpolgármester képének átragasztását az új, a győztes aktuális ellenségre. Nem volt nekem egy percig sem kétséges, hogy Karácsony Gergely hátralépésével MZP átveszi a helyet Gyurcsány Ferenc jobbján. Tegnap a Parlament és a Fehér Ház e két patás ördög nevétől visszhangzott. Minden Fideszes potentátnak volt egy-két jó szava hozzájuk, azonos végkicsengéssel: Márki-Zay csempészi vissza a hatalomba Gyurcsányt. Megszólalt a Századvég „elemzője”. Megszólalt G. Fodor, a mélynövésű szellemi magaslat. Megszólalt Dömötör és Rétvári mellett Hollik, a hiteles, és Harrach, aki mindenkinél komolyabban veszi saját magát. Egymást túllicitálva ismételték a lényeget, amelyet előző este Kocsis Máté frakcióvezető fogalmazott meg :

„Márki-Zay Péter nem jobboldali, egy jobboldali ember ugyanis egy percig nem működik együtt Gyurcsány Ferenccel azért, hogy visszasegítse a hatalomba. Márpedig a Márki-Zay és Gyurcsány közti paktum a közös kormányzás feltétele. Márki-Zay a miniszterelnök-jelölt, de a DK-nak lesz a legnagyobb frakciója, ők választják majd meg, ők szavaznak – mutatott rá a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője.

Hangsúlyozta: egy jobboldali ember nem vállalkozik egy adó- és rezsiemelős, családtámogatásokat elvonós baloldali program végrehajtására. Márki-Zay Péter nem jobboldali, hanem egy karrier-baloldali, “csak egy újabb karrier-baloldali”.”

Nesze neked jobboldali konzervatív MZP. Színt, politikai hovatartozást ember még ilyen gyorsan nem váltott, ha Orbán Viktort most nem számoljuk. Orbán azonban ezt minden pillanatban saját döntéséből tette, nem plakátragasztók döntöttek a politikai pálfordulásairól. Azt nem tudom, hogy vajon most, hogy ez az ostobácska stoppoló hadművelet Karácsony legyőzésével új irányt vett. Vajon újra kezdik-e az alírók számolását, vagy egyszerűen hozzácsapják majd azt a pár új ívet az eddig összegyűjtött néhány tucat régihez.

Minden esetre egy dolog jól kivehető. A Fidesz és fő korifeusai rettegnek. Az Orbán-Vucsics duó tegnap vasúti pályát épített. Mondhatnánk, Orbán elkezdte szokni a reá váró kemény fizikai munkát. Az erről készült felvételeket látva nem vár rá fényes jövő a krampácsolás területén. Az Oszkárdíj-gyanús rendezésben eljátszott vasútépítés után persze elhangzott egy obligát beszéd is. Elcsépelt, üresen puffogó frázisok: Brüsszel, birodalmi kényszer, migránsok. Bár Brüsszel a fő ellenség, mégis szorgalmazzuk Szerbia mielőbbi felvételét az elnyomott szuverének körébe. Egy utolsókat rúgó, megtört és fáradt harcos végső vergődésének lehettünk tanúi a szerb-magyar „vasutas-csúcson”.

Ne feledjük azt sem, hogy Orbán pár nap alatt elveszítette politikai szövetségeseit. Az elnéző Merkel, a korrupt Babis és Kurz már a partvonalon kívülről követi az eseményeket. A brüsszeli elnyomók ellen szabadságharcát vívó V4-ek erődítményének hajdan ércnél maradandóbb alapjai málladoznak, Orbán egyedül üldögél a kiüresedő szövetség kongó falai között. Ez komoly figyelmeztetés. Lengyelország még kitart, ki tudja meddig. Jönnek a fizetett turisták a magyar diktátort ünnepelni október 23-án.

Az előválasztás sikere, számos hibájával együtt is ijesztő üzenetet hordoz. A miniszterelnök orrát láthatóan megcsapta a közeli bukás penetráns illata. Ha nem így lenne, soha nem nyitotta volna ki a nemzeti bugyellárist, hanem az idei, földeken elrohadt krumplinak keresett volna kiosztásra érdemes közönséget. A csalódott és kiábrándult Fideszesek, némi karrier reményében, már lábujjhegyen elindultak Márki-Zay keble felé, ahol az ígéret szerint ölelés várja őket. A nyugdíjasoknak és a fizetésemelést remélőknek is meg kell tudniuk, hogy nem Orbán Viktornak, hanem az ellenzék eltökélt rendszerváltó szándékának és határozott fellépésének köszönhetik a jó sorsukat, a beígért nagy pénzeket.