Dante 700

Posted by

Dr. Juhász István

>Dante, a világirodalom egyik legnagyobb alakja 700 éve hunyt el. Főműve, az Isteni színjáték nehéz olvasmány, de ennek ellenére az értő irodalmárok a legmagasztosabb jelzőkkel illetik. Nem véletlenül, hiszen a nyugati kultúrára gyakorolt hatása egyedülálló, az irodalom, a zene, a képzőművészet, a filmművészet egyaránt sokat merített Dante nagyeposzából.
„Incipit Comedia Dantis Alighierii, Florentini natione, non moribus”
„Itt kezdődik a színjáték, írta Dante Alighieri, születésére nézve firenzei, erkölcseit tekintve nem az!”
(Az  Isteni színjáték bevezető sorai)

A Commedia, ahogyan Dante megadta művének címét, egyszerűen színjátékot jelent, Boccaccio illesztette hozzá a Divina, azaz Isteni jelzőt. Az Isteni színjáték (a továbbiakban: Színjáték) műfaját, tartalmát nagyon röviden eposzként, illetve a középkor enciklopédiájaként lehetne meghatározni, de ezek az elnagyolt rövidítések nem igazán képesek kifejezni a mű nagyszerűségét, fennkölt tartalmát, ezzel – a cikk korlátozott terjedelme miatt – meg sem próbálkozhatunk. Könyvtárnyi irodalom foglalkozik ezzel (magyarul is), a mélyebb ismeretek is viszonylag könnyen elérhetőek.

Cikksorozatunk első részében Dante életével, irodalmi tevékenységével foglalkozunk. A további részekben fogjuk a Színjáték pénzzel, vagyonnal kapcsolatos részleteit bemutatni, illetve elemezzük azokat, természetesen most is sok idézettel és illusztrációval. A képek egy része a British Library-ban található kódex miniatúráit mutatja be, ennek felhasználásához a brit nemzeti könyvtár megadta az engedélyt.

Dante első életrajzírója Boccaccio volt, aki Dante halála után mintegy negyven évvel írta meg a nagy költő igen részletes történetét. A leírtak hitelességét sokak kétségbe vonták, viszont ma már egyre több ilyen kétes történet bizonyítást nyer. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy Dante 1616 körül egy-másfél éves tanulmányúton volt Párizsban.

Dante és a három királyság (Domenico di Michelino olajfestménye, 1465, Firenze, Santa Maria del Fiore)

Dante származása

Dante Alighieri (eredetileg Durante Alighieri) Firenzében született 1265. május második felében, és Ravennában halt meg 1321. szeptember 13-áról 14-ére virradó éjszakán. Dante ősi nemesi családból származott, felmenői Rómából költöztek Firenzébe. Apai ükapját, Cacciaguidát (kb. 1091–1148) III. Konrád német király lovaggá ütötte, a második keresztes hadjáratban vesztette életét. Cacciaguida felesége Alighiera Alighieri a Pó völgyéből, a ferrarai Alighieri családból származott, egyik gyermeküket már Alighieri Durantének nevezték. Cacciaguidát megjelenik a Színjátékban is, a Paradicsom 17. énekében, megjósolja Dante jövőjét, hogy száműzik szeretett városából, Firenzéből, de költészete révén fel fog magasztosulni:

„Ahogy Hippolütosz elment Athénból

a gonosz, hazug mostoha miatt,

úgy fogsz Firenzéből távozni te.

Ezt már akarják, ezt már tervezik

ott, ahol Krisztust naponta eladják,

s hamar megoldja, aki kiagyalta. …

El kell hogy hagyjál mindent, ami kedves,

amit szerettél; a száműzetés

így lövi beléd az első nyilát.

Majd megtapasztalod, mily keserű

a mások kenyere, s milyen nehéz,

ha föl s le más lépcsőjét koptatod.

És ami főképp nyomja válladat,

az a buta és rosszmájú csapat lesz,

akikkel együtt csúszol szakadékba,

mert hálátlan és hitszegő dühvel

ellened fordulnak; de nemsokára

az ő arcuk pirul, nem a tiéd.” …

„Az első szállást, első menedéket

a nagy lombard úr nyújtja kegyesen,

kinek létráján ül a szent madár.

Olyan becsben fog téged tartani,

hogy kettőtök közt megfordítva zajlik

a szíves teljesítés és a kérés.” …

„Ez hát, fiam, a megfejtése annak

– szólt később –, amit mondtak teneked:

gonosz csapdák várnak rád nemsokára.

De ne irigyeld szomszédaidat:

a te életed a jövőbe nyúlik,

messzebb, mint az ő bűnük büntetése.”

Elhallgatott az áldott lélek, ezzel

mutatta, hogy a keresztszálakat

a félig kész szövetbe beleszőtte.

Ám én szóltam megint, mint aki vágyik,

kétségek közt lévén, tanácsra attól,

ki jót akar, jól lát és jól szeret:

„Látom, atyám, hogy most rohamra indul

az idő ellenem, olyan csapással,

mely súlyosabb annak, ki készületlen.

Jó lesz vigyáznom: ha kitiltanak

kedvenc helyemről, ki ne tiltsanak

a verseim miatt máshonnan is!

Lent, az örökké keserű világban,

s a hegyen, melynek pompás tetejéről

úrnőm két szeme ide fölemelt,

majd pedig égboltról-égboltra itt

olyat láttam, amit ha elmesélek,

sokaknak keserű pirula lesz.

Viszont ha ódzkodom igazat írni,

félő, hogy nem élek tovább azok közt,

akik e kort majd múltnak nevezik.”

Fölgyúló fénnyel nevetett a kincs,

melyet ott láttam: sziporkázni kezdett,

mint napsugárban színarany tükör,

és így szólt: „Akinek sötét a lelke

a maga vagy a mások szégyenétől,

élesnek fogja érezni szavad.

De távol álljon tőled a hazugság;

amit láttál, azt hirdesd pontosan,

ők meg csak vakarják, ahol rühös!

Mert bár lehet, hogy első kóstolásra

szavad rossz ízű lesz, de

éltető táplálék, ha megemésztik.”

(Paradicsom 17. ének, részletek, Nádasdy Ádám fordítása)

Dante apja firenzei, polgárosult nemesember volt (a nemesi származás már kevesebbet ért Firenzében, mint a városi polgári státusz!), kereskedelemmel foglalkozott, birtokai is voltak Firenze környékén, de pénzkölcsönöket is adott kamatra, s ezekből tartotta el a családját. A kamatra való pénzkölcsönzés viszont bűnös dolog volt az egyházi megítélés szerint (erről a későbbiekben külön is szólunk). Dante édesanyja Durante Scolaro lánya volt, Bellának hívták. Dante még gyermekkorában elvesztette, apja pedig újra megnősült. Dante három testvéréről van tudomásunk.

Gyermekkor, ifjúkor, tanulmányok

Családja jómódú volt, ez lehetővé tette, hogy Dante a legkiválóbb nevelésben, oktatásban részesüljön. A ferenceseknél (más források szerint a dominikánusoknál) tett szert az elemi ismeretekre, tanult meg latinul. A trivium (latin nyelvtan, logika, retorika) és a quadrivium (aritmetika, geometria, asztronómia, zene) területén egyaránt jártasságot szerzett, olyannyira, hogy ezen ismereteknek még a Színjátékban is nyomát találjuk, például a Thalész-tételt is belefoglalta művébe (félkörbe háromszöget írván az mindenképen derékszögü lesz-e? – Paradicsom 13. ének, Babits Mihály fordítása), de csillagászati ismeretei is jó néhány helyen megjelennek. Később tanult Bolognában is, ahol főként retorikai ismereteit bővítette.

Dante apja 1281-83 között meghalt, ezt követően gyámság alá került, egészen huszonöt éves koráig.

Beatrice

Beatricével alig kilenc évesen ismerkedett meg, aki ekkor nyolc éves múlt, és örökre beleszeretett. Ez a szerelem egész életművén nyomot hagyott, a tiszta szerelem, a szépség, a legmagasztosabb tisztaság eszményképévé vált a leány.

Dante első találkozása Beatricével a Ponte Santa Trinita hídnál (Henry Holiday olajfestménye, 1883, Walker Art Gallery, Liverpool)

Beatricét a kor szokásainak megfelelően már fiatalon elkötelezték házassági szerződéssel, egy Simone de Bardi nevű férfinak lett a felesége. Beatricének volt gyermeke is, de igen fiatalon, mindössze huszonnégy éves korában, 1290-ben meghalt. Beatrice halála mélyen megrendítette Dantét, ’Az új élet’ című versciklusát 1292-93 táján állította össze részben korábbi verseiből, de bőségesen kiegészítette azokat magyarázó szövegekkel is. Az eszményített Beatrice lesz a Színjáték harmadik canticájában, a Paradicsomban Dante vezetője, mivel kereszteletlenként Vergilius ide már nem léphetett be.

Dante házassága

Dante 1293 körül vette feleségül Gemma Donatit. Ezt a házasságot is már jóval korábban, 1277-ben elhatározták. A házaspárnak több gyermeke is született, két fiú (Jacopo és Pietro) bizonyosan, de további fiúkat és lányokat is említenek a források. Jacopo pap lett, Pietro bíró. Pietronak ma is élnek leszármazottai Verona mellett, a családnevet is megőrizték.

Dante politikai pályafutása

Rövid ideig katonai szolgálatot is teljesített, részt vett csatában (1289-ben) és várostromban is. Az utóbbit megörökítette a Színjáték Pokol canticájának 21. énekében. Apja halála után anyagi nehézségek sújtották a családot. Dante belépett az orvosok, gyógyszerészek és festők céhébe, ezzel közhivatalt vállalhatott. Hamarosan a firenzei százak tanácsának tagja lett, majd 1300. június 15-étől augusztus 15-éig ő volt Firenze priorja, a legfőbb városi vezetők egyike.

A firenzei pártpolitikában két ellentétes irányzat volt, a guelfek a pápai hatalmat, a ghibellinek a császári hatalmat támogatták. Dante guelf volt. A guelfek két irányzatra szakadtak szét, a radikális fekete guelfekre, illetve a mérsékeltebb fehér guelfekre. Dante az utóbbinak volt egyik vezetője. A hatalmat viszont a fekete guelfek szerezték meg. A pártcsatározások során Dantét korrupcióval vádolták meg, és távollétében 5000 forint pénzbírságra és két év száműzetésre ítélték, javait elkobozták. Az ítéletet, mivel Dante nem jelent meg az idézésre, 1302. március 10-én máglyahalálra változtatták. Danténak menekülnie kellett, és soha többé nem sikerült visszatérnie Firenzébe. Volt ugyan erre próbálkozása, de az sikertelen maradt, sőt eredményeképpen fiaira is kiterjesztették a halálos ítéletet, nekik is menekülniük kellett. Felesége – mivel rokonságban volt a fekete guelfek egyik vezetőjével – nem szenvedett bántalmazást, vagyonát is meg tudta őrizni.

Száműzetésben

Dante már ismert politikus és költő volt, amikor elítélték. A toszkánai városokban szívesen látták vendégül, vagyonos emberek fogadták be házukba, egy-egy ilyen vendéglátás akár évekig is eltartott. Közben Dante sorra írta verses és prózai műveit, tanulmányait. Az utóbbiakból kettő ma is említést érdemel: A nép nyelvén való ékesszólásról (De vulgari eloquentia) illetve Az egyeduralom (De Monarchia) című munkái. A Színjáték megírásához 1306 őszén kezdett hozzá, bár valószínűsíthető, hogy egyes részek akár már száműzetése előtt megszülettek. A Színjátékot 1321 tavaszán fejezte be, és még ugyanezen év őszén maláriában megbetegedett, és Ravennában meghalt. Sírja ma is ott található, a firenzei Santa Croce templomban található síremléke üres, Ravenna nem volt hajlandó visszaadni földi maradványait.

Dante síremléke Ravennában

Dante külső megjelenése, szokásai, jelleme

Boccaccio ezekről részletesen ír a Dante élete című munkájában:

20. DANTE KÜLSŐ MEGJELENÉSE ÉS SZOKÁSAI

Költőnk közepes termetű volt, java korán túl pedig valamennyire hajlottan járt, mindazonáltal léptei méltósággal teljesek és ugyanakkor szelídek is, mindég a legtisztesebb ruha volt rajta, ami komolyságához illett. Arca hosszúkás, orra sas, szeme inkább nagy mint kicsiny, állkapcsa erős, az alsó ajka a felsőtől valamivel előbbre állott; arca színe barna, haja és szakálla sűrű fekete és kondor, tekintete örökké mélabús és tűnődő. … Otthoni dolgaiban és hivatali tevékenységében csodálatos módon rendszerető és hibátlan volt, és mindenkor mindenki másnál inkább udvarias és illemtudó.

Ételben, italban egyaránt mértéktartó, és abban is, hogy csak a megszokott időben táplálkozott és oltotta szomját, és a természetes szükség mértékét soha túl nem lépte; különösebben nem vágyakozott ilyen vagy amolyan étel vagy ital megízlelésére, ami finom volt és ízlett néki, megdicsérte, általánosságban azonban vaskosabb és egyszerűbb ételekből táplálkozott; … Senki nála éberebb nem volt sem tanulmányaiban, sem pedig akármi más tevékenységében, amivel megbízták, és őt buzgalomra sarkallta; úgyhogy családja és felesége többször is fájlalták e dolgot, még mielőtt nem szoktak volt hozzá, de aztán tudomásul vették.

Kérdezetlen ritkán szólott, s akkor is jól megfontolta, mit mond, és ezt oly hangosan adta elő, ami a kérdéses tárgyhoz legjobban illett; mindazonáltal midőn megkérték, hogy szóljon, igen ékesen és bő árnyalatossággal beszélt, a legjobb és legtermészetesebb hanglejtéssel. … Különösképpen kedvét lelte a zenében és az énekben, mikor még fiatal volt, s aki csak az ő idejében a legjobb énekesek és hangszerhez értők közé számíthatta magát, mind barátja volt, társaságukban szívesen időzött; e kedvtelésétől elragadtatva nagyon sok alkalmas dolgot szerkesztett, melyeket e barátainak átadott, hogy tetszetős és mesterre valló muzsikával ékesítsék. …

Megkívánta nagyon a hódolatot és az ünnepeltetést, történetesen talán jobban is, mintsem kiváló egyéniségének és erényességének szüksége lett volna erre. De hát mely élet annyira alázatoskodó, hogy a dicsőség édessége meg ne érintené?

25. DANTE JELLEME

– büszke és lobbanékony természetű volt és méltóságára kényes;
– nagyon önérzetes volt a maga képességeinek megítélésében és megvallásában;
– ez a hatalmas tehetségű ember igen erős és tűrő volt mindennémű balsorsában, csak egyetlen egy dologban volt nagyon is türelmetlen és ingerült, mégpedig mindég, valahányszor csak a pártviszonyokról volt szó.
– E csodatévő költőben a bujaság is igen bő helyet kért magának, s nemcsak fiatalabb éveiben, hanem meglett korában is; e gyarlóságot, mely bár természetes és általános, de szinte néha szükséges rossz is, valójában nemcsak pártolni, de mentegetni sem lehet méltóképpen.

(részletek, Füsi József fordítása)

Jeles férfiak – Dante, Petrarca, Boccaccio (Andrea del Castagno, freskó, 1450, Uffizi Képtár, Firenze)

Dante tehát nem volt bűntelen ember. A megkívánt tekintélytisztelet, lobbanékony természete, bujaságra való hajlama (voltak bőven kapcsolatai a szebbik nemmel) miatt nem juthatott közvetlenül a Paradicsomba, kénytelen volt bűneit a Purgatóriumban vezekléssel feledtetni. Erről egyébként maga is több helyen írt a Színjátékban, például a következő sorokban Beatricének vallja meg kalandjait:

„A világ hamis, rossz örömei
– feleltem zokogva – rossz útra vittek,
mihelyst az arcod elveszett előlem.”(Purgatórium 31. ének, részlet, Nádasdy Ádám fordítása)

A Purgatórium 13. énekében irigysége és önteltsége vezekléséről ír:

„Szememet szintúgy bevarrják a végén
– feleltem – ám csak kis időre, mert nem
irigyen néztem mások sikerét én.
De sokkal inkább reszketi a lelkem
az alantabb észlelt gyötrelmeket,
melyeknek terhét máris kell cipelnem.”(Purgatórium 13. ének, részlet, Baranyi Ferenc fordítása)

Irodalom:

Boccaccio művei – Dante élete (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975)
Dante Alighieri összes művei (Magyar Helikon, Budapest, 1965)
Dante: Isteni színjáték (Nádasdy Ádám fordítása) (Magvető, Budapest, 2020)
Dante Alighieri: Pokol (Baranyi Ferenc fordítása) (Tarandus Kiadó, Győr, 2012)
Dante: Isteni színjáték – Purgatórium (Baranyi Ferenc és Simon Gyula fordításában) (Kossuth Kiadó, Budapest, 2017)
Dante Alighieri: Az új élet (Baranyi Ferenc fordításában) (Hungarovox Kiadó, Budapest, 2013)

https://ado.hu/

 

Címkép: Rafaello így látta