Posted by A Hungarian Spectrum ításának magyar változata
Balogh S. Éva
2021 májusában jelent meg Alexandra Föderl-Schmid véleménycikke a Die Süddeutsche Zeitungban „Österreich in Not” (Ausztria bajban) címmel. A szerző, aki osztrák újságíró, egy olyan botrányra összpontosított, amely szerinte példa nélküli az ország közelmúltbeli történetében. Az alkotmánybíróságnak az elnök segítségét kellett kérnie ahhoz, hogy a pénzügyminisztertől megkaphassa azokat a dokumentumokat, amelyeket egy törvényhozási vizsgálóbizottság kért. A parlamenti képviselők az Osztrák Szabadságpárt volt elnöke körüli ibizai botrány háttérvizsgálatán dolgoztak, amely Orbán Viktor barátja, Heinz-Christian Strache bukásához vezetett.
Nem ez volt az első eset, hogy Sebastian Kurz kancellár és harcostársai úgy gondolták, a törvények felett állnak. Végül átadtak számos dokumentumot, de a minisztérium szigorúan titkosnak minősítette azpkat, így az anyagból semmit sem lehetett nyilvánosságra hozni. Nem csoda, hogy pár hónappal később az Euractiv írt egy cikket, amelyben megkérdezte: „Ausztria saját Orbán-pillanata előtt áll?”. A cikk szerint Ausztria „orbánizálódása” az osztrák politikai nyelvben mára bevett kifejezéssé vált.
Az „orbánizáció” kifejezést 2019 májusában találták ki, amikor az Ibizán készült, kiszivárgott videón hallani lehetett, ahogy Strache azt mondja, hogy „Orbánéhoz hasonló médiavilágot akarunk építeni”. Két évvel később a kritikusok azzal vádolták Kurzot, hogy „a tekintélyelvű magyar miniszterelnök, Orbán Viktor mintájára próbálja átépíteni Ausztriát”. Természetesen az osztrák média még mindig előkelőbb helyen áll, mint a magyar, de „vannak olyan fejlemények, amelyek aggodalomra adnak okot”. Az Euractiv rámutatott, hogy Kurz átvette az Orbán-rezsim módszerét, és a kormánypárti médiát kormányhirdetések elhelyezésével finanszírozza. Emellett a Kurz-kormány közpénzből kedvező közvélemény-kutatási adatokat tett közzé. Mindez Kurz október 9-i lemondásához vezetett. Ma az osztrák ügyészség parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését kérte .
Október 11-én Alexander Schallenberg esküdött fel kancellának. Első külföldi látogatását Brüsszelben tette, ahol Ursula von der Leyennel és Charles Michellel találkozott. Schallenberg, aki korábban Brüsszelben dolgozott és az Európa Kollégiumban tanult, brüsszeli útját „hazatérésnek” nevezte, és azt mondta, hogy útja „tudatos jelzés” , hogy megmutassa: Ausztria szorosan együtt akar működni az Európai Unióval. A magyar ellenzék üdvözli a változást, mert a Der Standard szerint Schallenberg Brüsszelben kijelentette, hogy „a jogállamiság nem alku tárgya. Nagyon veszélyes irány, mikor például Lengyelország nem ismeri el az Európai Bíróságot legfőbb hatóságként”. Ezért azt remélik, hogy nem lesz olyan meghitt viszonyban Orbánnal, mint elődje.
Bár kormánypárti kommentátorok igyekeztek bagatellizálni az Orbán-kormány csalódottságát Kurz sajnálatos sorsa miatt, az osztrák fejlemények valószínűleg negatívan befolyásolják majd az Ausztria és Magyarország közötti kapcsolatokat. Kurz minden otthoni baja ellenére még szeptember 20-án is kiállt Lengyelország és Magyarország mellett. A Magyar Nemzet szerint a német Funke médiacsoportnak és az Ouest France francia napilapnak nyilatkozva azt mondta, hogy az uniós jogállamisági vitában Magyarország és Lengyelország méltányosabb bánásmódját szorgalmazta.
Kurz bukása után Kiszelly Zoltán, a Fidesz német és osztrák ügyekért felelős szakértője optimistán azt jósolta, hogy Schallenberg elődjénél gyengébb pozícióban lesz, és Kurz, az ÖVP parlamenti csoportjának vezetője fogja irányítani. A legújabb fejlemények azonban nem biztatóak a volt kancellár jövője szempontjából. Még Kiszelly is elismerte, hogy ha „Sebastian Kurzot elítélik, akkor le kell mondania pártelnöki tisztségéről és vissza kell vonulnia a politikai élettől”.
A Kontra, a Fidesz szélsőjobboldali kiadványa hosszú véleménycikkben elmélkedett arról, hogy „Babiš és Kurz távozásával Orbán elvesztette szövetségeseit a régióban”. Mivel a kormánypárti kiadványok csak olyan híreket közölhetnek, amelyek az Orbán-rezsim számára a lehető legjobb eredményt tükrözik a nemzetközi kapcsolatokban, a Kontra természetesen arra a következtetésre jutott, hogy Csehországban és Ausztriában is minden rendben lesz majd. Mivel a cikk tegnap jelent meg, amikor Babiš sorsa még nem volt teljesen megpecsételve, a szerző azt jósolta, hogy Zeman fel fogja kérni Babišt a kormányalakításra, és ha nem, akkor „a sikeres koalíciós kormányzás esélye nulla”. Ami Ausztriát illeti, a magyar ellenzéknek kevesebb oka van az örömre, mint most, mert igaz ugyan, hogy Kurz megbukott, de „nem nagyon, csak egy kicsit”. Bár lemondott, de „a mesterséges vihar elvonulása után” még jelentős szerepet fog játszani az európai és az osztrák politikában. Sőt, a Fidesznek és Orbán Viktornak sem kell aggódnia, mert „Kurz helyére egy osztrák arisztokrata került a kormányba, aki sokkal, de sokkal kedvezőbben viszonyul Magyarországhoz és a magyar kormányhoz, mint elődje”.
Mára már jóval kevésbé volt optimista Tóth Loretta, a Magyar Nemzet külpolitikai szakértője. „Ha a közeljövőben szociáldemokrata vezetésű kormány alakul Berlinben, ahogy az egyre inkább várható, akkor Ljubljana lesz a legkonzervatívabb vezetésű európai főváros Nyugaton”. Ráadásul „Kurz leáldozó csillaga nagy sebet ejtett a pártcsaládon”. Tóth nem mulasztotta el a Manfred Weber néppárti frakcióvezető újraválasztásáról szóló híreket sem, és úgy jellemezte őt, mint aki „inkább az EPP problémáinak szimbóluma, mint a megújulás kulcsa a frakció jövője szempontjából”. Egyszerűbben fogalmazva: Orbán Viktor esélyei a kereszténydemokrata Európa vezetőjeként elhanyagolhatóak, különösen Sebastian Kurz bukása után.
2021. október 15.
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.