Betonozás

Posted by
Gellért András
>Telki, éjjel negyed kettő. A Hold éles fénnyel világítja meg a szerény, tehermentes, háromszintes, öt gépkocsi befogadásra alkalmas garázzsal tavaly átadott, liftes, úszómedencés családi házat. Harminc százalékos résztulajdonosa D. Ábel huszonkilenc éves szakjogász, közigazgatási szakember, államapparátusi középvezető, bizonyos körökben rendkívüli módon elismert, látványosan ünnepelt és sokat idézett internetes troll nyugtalanul hánykolódik az ágyában. Többször felsír, olykor álmában beszél. Felesége D-né P.Emőke, szintén középvezető valamilyen közeli kutatóintézetben, a villa harminc százalékos résztulajdonosa (a maradék negyven százalék fele-fele arányban két kiskorú gyermekük, Csenge és Zalánka között oszlik meg), a Nők a Férfias Férfiak és Államfők Segítői Alapítvány megálmodója, létrehozója, maga is nagyra értékelt, viperanyelvű internetes troll, vizet hoz zaklatott lelkiállapotban lévő párjának, akivel már tizenhárom éves kora óta “jegyben járt”, majd tizenöt évvel később egyházi esküvőn örök hűséget fogadott neki.
– Miért gyötröd magad? – kérdezi aggódva, miközben Ábel lázas tekintetéből próbálja kiolvasni a nyilvánvaló választ.
– Tudod, te magad is tudod – suttogja elgyötörten a sokat szenvedő fiatal férfi.
– De hát, te kérted ezt – próbálja nyugtatni Emőke, ám szavai még jobban meggyötrik az amúgy is feszült idegállapotú szakjogászt. – És te tényleg mindent megtettél a rendszerért. A legjobb harcosuk vagy. Voltál.
– Nem tudom, jó döntést hoztam-e.
– Egyikünk sem lát a jövőbe. Ne feledd, számunkra a hit a legfontosabb. És az sosem hagy el minket. Imre és csapata pedig már többször is bizonyított, mindig kiváló munkát végeztek. Nem lesz baj most sem. Fogd meg a kezem, Ábel.
– Mikor látjuk majd egymást? Lehet, hogy soha.
– Egyelőre kilenc évről van csak szó.
– Péter esetében többről.
– Igen, mert őt örökre akarják. De nekünk egyelőre elég kilenc év is. Aztán majd meglátjuk.
– Mi van ha elszúrják? Ha nem sikerül?
– Sikerülni fog, Ábel. De kérlek, aludj, mert reggel korán ott kell lennünk.
– Lesz helyem?
– Imre szerint lesz. Megígérte.
Z.Imre a hazai gigaberuházások örökös tendergyőztese, D.Ábel egykori osztálytársa, golf-és teniszpartnere, sőt, ugyanabban a futsal csapatban rúgják a labdát, pár hónapja kapta meg az évi kétezer milliárd forintnyi állami megrendelést. Az első időszakban terepen volt, hajnaltól késő estig hajtott, mint állat, vagyis ő hajtotta a cég ukrán talpasait, közben jelentett, felmérte, hol lehet elvégezni a munkát, mely épületek alkalmasak erre a célra, majd egyéni kérések alapján előkészítette a különböző helyszíneket. Imre egy diszkrét kávéházi beszélgetés során maga is megsúgta Ábelnek, jól tenné, ha ő is kérvényezné a listára vételt, hiszen így hamar, jóval a választások előtt számára is biztos helyet garantálhatnak. Sőt, azt is kijelölheti, hol legyen ez a hely. Ábel bólintott, majd pár sornyi egyértelmű utasítást írt a szalvétára.
Ábel a minisztérium második emeletén, a folyosó végén lévő, korábban dohányzóként funkcionáló csendes sarokba kérte, közvetlenül a takarítónők öltözője és a takarítóeszközök, vegyi anyagok tárolófülkéje mellé. A falban. Imre szerint ez Ábelhez méltó, kellőképpen átgondolt, okos választás, hiszen ott nem lesz szem előtt, mégis bent marad a minisztériumban. Onnan rohasztja majd az új rendszert. Kitenni nem tudják, hisz azt sem tudják, hogy ott áll a falban. Mindenki kinyalhatja. Imre és csapata percek alatt beépítette Ábelt a szűk fülkébe, légmentesen lezárták, majd a kötőanyag megszilárdulása után máris a következő helyszínre siettek. Ha sikerül tervszerűen dolgozni, tavaszig minden hasznos embert bebetonoznak.