A visszalépésekről

Posted by
Vajon mennyire mindennapos Nyugaton az, ami az elmúlt héten Magyarországon történt az előválasztáson? 
>Rajnai Gergely
Méltányosság Központ
>A magyar nyilvánosságot egy héten keresztül a két előválasztási forduló közötti egyezkedés, a visszalépések kérdése foglalkoztatta. Többekből meglepetést, néhányakból szinte felháborodást váltott ki, hogy a különböző jelöltek tárgyaltak a két forduló között. Azt pedig pláne értetlenkedve fogadta a közvélemény, hogy végül az első fordulós 2. helyezett Karácsony Gergely lépett vissza, nem a 3. helyezett Márki-Zay Péter. Pedig, ahogy ebben a bejegyzésben bemutatjuk, az előválasztások nyugati gyakorlata alapján egyik sem sokkoló, példátlan fejlemény.

Válasszuk először ketté a problémát! Az, hogya versenyben lévő jelöltek egyezkednek egymással, az egyik visszalép a másik javára, jövőbeli kormányzati pozíciókat ígérvén egymásnak, ahogy Tamás Gáspár Miklós is megírta, a politika normál menetéhez tartozik, az előválasztások pedig, főleg, ha nem csak egy fordulóból állnak, szinte csak erről szólnak.

pexels-pixabay-139392.jpgA második meghökkenés, miszerint a 2. helyen álló jelölt lép vissza egy másik jelölt javára, már valóban meglepőbb lehet, mert ez értelemszerűen nem mindennapos jelenség. Az első két jelölt, de akár a harmadik helyen álló visszalépése is ritkának számít pl. az amerikai elnökjelölti előválasztásokon, amelyek hosszú hónapokig tartanak, és a különböző államok különböző időpontokban szavaznak, így gyakorlatilag nem két, hanem tíznél is több „fordulós” a választás.

Ritka ez a jelenség, de korántsem példátlan, különösen, ha már csak három releváns jelölt marad versenyben (mint a magyar esetben is). 2008-ban például Mitt Romney második helyen állt a Republikánus Párt előválasztási versenyben, mégis viszonylag hamar visszalépett élen álló riválisa, John McCain javára. A két jelölt karaktere és programja jóval közelebb állt egymáshoz, mint a harmadik helyen álló Mike Huckabee-é, ezért a saját politikai oldaluk győzelmének garantálása, és a demokratákkal szembeni „rendes” választásra készülés került a fókuszba, fontosabb lett, minthogy a két hasonló jelölt egymást támadja. Romney fő érve visszalépési beszédében az volt, hogy a demokraták legyőzésére kell koncentrálni, az előválasztás további eszkalálása már nem érdeke a pártnak. Karácsony Gergely is a Fidesz legyőzésének nagyobb esélyét hozta fel visszalépésének egyik okaként.

Példa tehát van a 2. helyezett visszalépésére, és, ha csak a visszalépések okait vizsgáló amerikai kutatásokat vizsgáljuk meg, megállapíthatjuk, hogy nem is annyira meglepő, hogy Márki-Zay Péter maradt állva. 2010-ben pl. három kutató elemezte, hogy mikor és milyen jelöltek léptek vissza az elnökválasztási versenyben. Az egyik megállapításuk, hogy a nem élen álló jelöltek közül először azok lépnek vissza, akiknek komoly pártkötöttsége, erős pártpozíciója van, és akik a pártonkívüliek, vagy csak alacsony tisztségeket viselnek a pártban, azok tovább maradnak versenyben. Ennek oka, hogy a párthoz kevésbé kötődő jelölteknek kevesebb a vesztenivalójuk a versenyben maradással, míg a párt elitjéhez tartozó jelöltek felé sok forrásból érkezhet nyomás a visszalépé s irányába, különösen, ha az őket támogató pártfrakció a visszalépésért cserébe pozíciókat kaphat. Tehát, akik nem csak saját magukat és a személyükre épülő mozgalmat képviselik, hanem egy pártot is, azok nem csak saját győzelmi esélyeiket maximalizálják, hanem a mögöttük álló párt érdekeit is képviselik, ezért hajlamosabbak a megegyezésre, és így a visszalépésre is.

Szintén ennek a kutatásnak a megállapítása, hogy a visszalépéseket nem határozzák meg szignifikáns mértékben a korábbi államokban (fordulókban) elért eredmények. Annál inkább számít az, hogy a jelöltek miként állnak a közvéleménykutatásokban. Tehát nem a múlt, hanem a várható jövő határozza meg a döntést. Természetesen a korábbi eredmények meghatározhatják a kilátásokat, de a visszalépési döntést az utóbbi határozza meg a kutatás szerint.

Mindkét tényező magyarázza, miért Karácsony Gergely lépett vissza. Karácsony pártpolitikus, több pártot is képviselt miniszterelnök-jelöltként, ez alapján könnyebben lép vissza, mint a pártháttér nélkül induló, jelöltségébe minden politikai tőkéjét befektető Márki-Zay. De talán ennél is fontosabb, és az egyezkedések alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a jelöltek nem elsősorban a korábbi – első fordulós – eredményekre, hanem a jövőre – 2. fordulóra és az áprilisi választásra – vonatkozó előrejelzésekre, közvéleménykutatásokra fókuszáltak, ez alapján határozták meg saját értéküket a kampányban. Márpedig Márki-Zay hiába teljesített gyengébben az 1. fordulóban, a közvéleménykutatások egy része őt mutatta esélyesebbnek a jövőben, és a jelöltek magatartását Nyugaton, és ezek szerint Magyarországon is a jövő, nem a múlt határozza meg.

Ez az első magyarországi előválasztás, természetes, hogy a politikusok tanulják ennek a folyamatát, feszegetik a határokat, és próbálkoznak különböző stratégiával. A sok próbálkozás végén magatartásuk azonban mégis beleilleszkedik bizonyos, Nyugaton már ismert és tapasztalt trendekbe.

A választók a kezdeti meghökkenés után elfogadhatják ezeket a fejleményeket, mint a bevett gyakorlatokat, és megszokhatják, hogy az ilyen történések nem a politika különleges, hanem a hétköznapi menetéhez tartoznak.