MZP egy joviális dél-karolinai demokrata politikusra emlékeztet, aki időnként vicceset nyilatkozik a CNN-en, amitől a “Squad” behisztizik, és még egy dorgatív cikk is becsúszhat a New York Times-ban. Sem kedve, sem érzéke nincs a politikai korrektséghez, a magamfajta felszisszen a jelzős szerkezetein. Ezzel szemben a melegházasság feltételek nélküli támogatója, hét gyerekkel, buzgó katolikusként (tényleg hívő katolikusnak tűnik, akinek ez az egész sztori nagyon fontos, és mi budapesti liberális értelmiségiek néha elvárjuk a hívő katolikusoktól, hogy szóljanak be az Egyháznak, hát ő nem fog beszólni).
A budapesti liberális értelmiség a rendszerváltás után elhitte, hogy mivel olvasott Bourdieu-t (én nem), Kaposvárra járt le színházba (én sajnos nem, és ezt tényleg sajnálom) és képes megfelelni a nyugati elvárásoknak (erre egy bizonyos Orbán is képes volt), inkább ő mondja meg, hogy merre az arra, ne azok, akik ki sem tudják mondani Bourdieu nevét és nem vágják a hatalmi ágak szétválasztását. Ez egy ideig működött. Valamikor Dobrev Klára férjének és két single malt-nak (budapesti liberális értelmiségiként nagyon remélem, hogy nem blended volt) a 2006-os találkozásakor, illetve a találkozás publikussá válásakor derült ki, hogy bajok vannak. Aztán jött Mr Two Third, aki a saját értelmiségét is kiröhögte, nemhogy a másét.
Karácsony rezignált resignation-je után a budapesti liberális értelmiség hosszú bukása beteljesedett, eddig sem nagyon figyeltek rájuk, ránk, de most már papírjuk van, papírunk van róla. Számomra Esterházy Péter halálával lett vége. Természetesen addig sem éreztem, hogy a budapesti liberális értelmiségnek, röviden “nekünk,” különösebb oka, okunk lenne arra, hogy ennyire széleslátókörűen tartsa, tartsuk el a kisujját, kisujjunk, de akkor lett vége. Attól kezdve maradtunk magunkra. Meg kell tanulnunk önállóan gondolkozni, lényegesen toleránsabbnak lenni (kisebbségben vagyunk édeseim, kurvára kisebbségben), visszavenni a hisztikéből, elfogadni az értékpluralitást, és a végül, némi pozitív felütéssel, fel kellene szabadulnunk végre.
orulunk,vincent.blog.hu