Posted by Fábián András
>A Pénzcentrumban olvastam, hogy (szó és betűszerinti idézet következik!):
„A Húskereskedők Egyesülete rendkívüli elnökségi ülés összehívását kezdeményezi, elég nagy ugyanis a vész a sertéstartóknál. A közleményt változtatás nélkül közüljük.
A Huskereskedok Egyesületének Elnökeként rendkívüli elnökségi ülés összehívását kezdeményezem. Azok a tagok, akik a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben nem értékelik a sertestartok erőfeszítéseit, sem a kormány hathatós segítséget ebben a válságban, és import husokkal árasztják el az országot, nem lehetnek véleményem szerint az Egyesület tagjai a továbbiakban. A társ érdekképviseleti szerveket-Vagoallat és Hús Terméktanács, Husceh, Husszovetseg- elnökségeit is arra kérjük, hogy e tekintetben vizsgálják felül az illetékes tagjainak ezirányú tevékenysegeit.” (Aláírás nincs.Idézet vége!)
Először azt gondoltam, hogy csak azért tűnik különösnek ez az egész, mert korán reggel van, és a kósza tekintet csak felületesen átfutotta ezt a minden magyar számára fontos információkat hordozó pár sort. Aztán újraolvastam, és rá kellett jönnöm, hogy nem, itt valóban bajok vannak.
Az sincs rendben, hogy a Húskereskedők Egyesületének Elnöke a saját titulusát és egyesületi tevékenységének tárgyszavait sem képes helyesen leírni. Az viszont egyenesen szomorú, hogy ezt az iratot a Pénzcentrum nevű sajtóorgánum szerkesztője „változtatás nélkül közülje”. Első, na jó második ránézésre is látszik, hogy itt a szerzők a rövid és hosszú magánhangzók, valamint a helyesírás tekintetében komoly kihívásokkal küzdenek. Nem egyetlen hibácska, véletlen elütésecske, hanem következetes hibazuhatag ömlik az olvasóra e néhány sorból. Egy elnöki iratból. Persze, persze, mondhatja bárki, Ha Schmitt Pál lehetett a nemzet gojostollaként köztársasági elnök, akkor mit akarunk mi egy huselnökön számonkérni…
Itt azonban az iratelemzést abba is hagyom, mert lelki füleimmel már hallom, ahogy sok diszgráfiás felsikolt: Nyelvnáci!
A nyelvtani hibák javítgatása helyett próbáljunk azonban a közlemény mélyére tekinteni. Azt látjuk, hogy baj van. A baj pedig nagy, mert az elnök úr lényegében megtorlással fenyegetőzik. Korábbi olvasmányaimból tudom, hogy a sertéshús ágazat komoly kihívásokkal küzd, mivel állítólag rendkívüli mértékben megnőtt a vágóállatok takarmányának ára. Emiatt a vásárlók is számottevő húsáremelésre számíthatnak. Ebből meg az következik, hogy csökken a kereslet. A kereslet csökkenése miatt viszont csökken az ágazat bevétele, ami nyilván profitcsökkenést, sőt!- a termelőknek (sertésenként állítólag 6-12 000 Forintos) veszteséget eredményez. A magas áron forgalmazott húsokat a vevők nem szeretik. Enni viszont kell, ezért kényszerűen átpártolnak a még viszonylag elfogadható áron vásárolható csirke farháthoz. Válságban a sertéságazat, válságban a vágóállat-tartás. Megdöbbentő, hogy vannak olyan „tagok, akik a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben nem értékelik a sertestartok erőfeszítéseit, sem a kormány hathatós segítséget ebben a válságban”. Mivel a multiknak (TESCO, Auchan, Spar stb.) kell a választéknövelő sertéshús és egyéb vágóállat, egyesek nyilván külföldről hoznak be olcsó húsokat, és ez még így is kifizetődő a számukra és a nagybani felvásárlók számára.
A kirívó impertinencia szemet szúrt az elnöknek, és lépéseket helyez kilátásba. Nem azt a kézenfekvő megoldást választja, hogy tárgyal a nagybirtokosokkal: termeljenek olcsóbban több takarmányt. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Partnerek ők ebben a buliban, hiszen nekik a drága takarmány hozza az extra nyereséget. Sokkal hatékonyabb megoldásnak tűnik kizárni a hús árának letörésén munkálkodó egyesületi tagokat. Ki kell zárni őket! Ez lesz a leghatékonyabb.
A szerzőnek meg eszébe jut a 2016-os és a 2018-as sertéshús ÁFA-csökkentés, amikor a 27%-os ÁFA egyik napról a másikra 5%-osra csökkent. Volt nagy öröm a vásárlók körében. Emlékezetes, hogy ezekben az években futtatták fel olyan disznóhízlalók termelését, amelyek a Kósa nagyi, Csányi Sándor, vagy éppen Mészáros Lörke érdekeltségébe tartoztak. Boldogan röfögtek a röfik, csúcsra jártak az ugyancsak magánkézbe került nagy vágóhidak. Ámde nem csupán a disznók jártak jól. Más hústermékek ÁFA-ja is csökkent. No meg az állami bevételek összege is, de az senkit nem érdekelt, hiszen a csókosoké, mint említettük szemmel láthatóan is jó nagyot nőtt. Dőlt a sok husi a vevők asztalára. Közben szinte észre sem vettük, hogy az 5%-os ÁFA lassacskán, vagy inkább nagyon is gyorsan elolvadt. Pontosabban az árak visszakúsztak a korábbi, a 27%-os ÁFA idején tapasztalt szintre és tovább. Ma körülbelül 40%-kal kerül többe a hús, mint az 5%-os ÁFA korában. Ez a „huselnök” szerint rendben van.
Az viszont felháborító, hogy néhányan úgy akarjanak piaci előnyre szert tenni, hogy olcsóbb külhoni húsokkal árasztják el az üzleteket. Jegyezzük is itt meg mindjárt, hogy a külhoni hústermelés ezek szerint nem olyan drága, mint a magyar. De ez csak egy mellékszál.
Aki idáig vette a fáradságot, és elolvasta ezt az írást, annak könnyen lehet, hogy – éppúgy, mint a szerzőnek – egy nem is oly régi másik eset jut az eszébe. Filmszerűen lepereg előtte az a történet, amikor Budai Gyula képviselő és volt katonai ügyész bevonult egy TESCO-ba és sajtótájékoztatón követelte, hogy azonnal szüntessék be az olcsó külföldi dinnye árusítását, és helyette árusítsák a drágább magyart. Demonstrálandó, hogy mennyivel finomabb a drága magyar dinnye, mindjárt harapott is az elé kiszeletelt gyümölcsből jókorákat. Csak úgy csurgott a képén kétfelől a lé. A multik értették az üzenetet, megemelték a külföldi dinnye árát arra a szintre, amennyibe a magyar került. Rájuk is rohadt az egész. Közben a felháborodott magyar gazdák teherautószám borították ki a rajtuk maradt termést az üzletek elé, az aszfaltra. Lényegében ez volt a hajdan világhírű, édes, zamatos magyar dinnye halálának igaz története. Idén már leszedni sem volt érdemes, mert azon a termelői áron, amit kértek érte, nem kellett a kutyának sem. Ott rohadt el mind a magyar földeken.
Most aztán várhatjuk, mikor kezdenek megjelenni Budapest utcáin a „Huskerekedok Egyesuletéből” kizárt hústermelők röhögésétől kísért gazdátlan magyar disznókondák. Megjegyzem, én csak a röfiket és a hússzerető magyar embereket sajnálom.