Göncz Árpád történetek

Posted by

Orosz József

>Hadd osszam meg pár személyes élményemet “Árpi bácsival” kapcsolatban. Amikor kirúgtak bennünket az Esti Egyenlegből 1993-ban, az Elnök úr, annyit mondott, “Jóskám, van itt nálunk tábori ágy és virsli. Meghúzhatod magad.” Aztán amikor egy filmet forgattam Róla, megmutatta, hogyan szokott kiszökni a rezidenciáról, átmászva a kerítést, kijátszva a kormányőrök éberségét, és amire észbe kaptak, már rég a Katona nézőterén ült. Egyszer egy afrikai állam elnökét fogadta. Lassan, vontatottan indult a beszélgetésük. Az afrikai elnök láthatóan zavarban volt. Mire Árpi bácsi megszólalt, “Te mennyit ültél börtönben?”
Emberség, kamaszos lázadás és bölcsesség volt ő egyben.
Nem feledve, a médiaháború legveszekedettebb napjaiban munkatársaival, Kiss Daisyvel és Pick Róberttel hogyan őrködtek a sajtószabadság felett és azt sem feledve, a taxis blokád idején milyen eltökéltséget és határozottságot mutatott az éppen újszülött magyar demokrácia védelmében.
Nem rajta múlott, hogy mára semmivé lett az. Ő volt az, amivé lehetett volna.
A róla rögzült “Árpi bácsi” kép mutatta meg nem csak a plebejus, a népből a népért demokrata jellegét, hanem pártok felett állva a demokrácia védelmére tette le az esküt, és hű maradt ahhoz élete végéig.
Danó Anna
>Két személyes élményem is van Göncz Árpádról, az egyikben interjút készítettem vele, a felvett anyaggal a magnót a kocsimban hagytam a belvárosban, az autót feltörték, néhány tárgyat, köztük a magnót is elvitték. Kétségbeestem, az ember nem mindennap csinál az Elnökkel interjút és nem is veszíti el azt azonnal. Fölhívtam, ő erre azt mondta: semmi baj, megesik, mikor tudna visszajönni?
A másik történetnek vétlen tanúja voltam: a kilencvenes évek elején egy parlamenti fogadáson odalépett Göncz Árpádhoz Ferenczi György, a rákospalotai leányjavító akkori főigazgatója, és arról kezdett beszélni, jó lenne némi támogatás az intézetén belül épp akkoriban formálódó anyás-gyerek otthonnak, hogy a kimenőről terhesen visszaérkező anyáktól ne kelljen elszakítani a babákat. Göncz Árpád egy ideig szótlanul hallgatott, majd egyszer csak a zsebéhez nyúlt, elővett egy borítékot, és a főigazgató kezébe nyomva csak annyit mondott: nincs nagyon ráhatása a közpénzek elosztására, de éppen ma kapott egy díjat, s vele 50 ezer forintot, s ezt az összeget erre a célra szívesen odaadja.