Csillagosok

Posted by

>Politzer Tamás

Alvás helyett hallgatóztam, jobban mondva hallgattam a résnyire nyitva hagyott ajtón anyám és nagynéném beszélgetését. Ők sem aludtak, szokás szerint gomblyukat varrtak, endliztek, férceltek a konyha asztalnál, merthogy női szabó ügyekkel foglalkoztak a napi munka mellett, után.

Csillagos házakról beszéltek. Ez felkeltette érdeklődésemet, nocsak, valami jó könyvet ajánlgat Szera néni ? A hallottakból annyi derült ki számomra, hogy nagyanyám aztán sokat tudna a csillagos házról beszélni…Talán arról a vörös csillagos házról beszélnek, ahová anyu és Szera gyakran járnak az emendéesz gyűlésekre ? Akkor este nem tudtam meg, mert elaludtam. Másnap sem lettem okosabb, mert anyám a kérdésemre azt mondta, nem a pártházról van szó, jobb, ha nem tudod…A könyvtáros Erzsikét is kérdeztem, van-e valamilyen könyve csillagos házakról. Értetlenül rázta a fejét, nem tudja mit keresek. Nemsokára, ötvenhat őszén aztán a kényszerű otthon üléseken megnyíltak a családi emlékezések, a csillagos házas „élményekről” eleget hallhattam.

Ez az emlék jött elő, amikor guglizás közben előbukkant az egykori székesfővárosi főpolgármester őfőméltósága „hazafias” rendcsinálásának rendelete, amely a Fővárosi Közlöny 1944. 30-as számában jelent meg.

A „ Zsidók által lakható épületek kijelölése a székesfőváros I – XIV. közigazgatási kerületében” címet viselő rendelet kijelölte „…egyelőre” ( sic ) azokat az épületeket, amelyekben a fővárosi „ zsidók ( a fennálló rendelkezések értelmében a megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére kötelezettek ) lakhatnak:” Merthogy a nem zsidók részére kell juttatni lakhatást és a zsidók meg költözzenek csak össze…

A rendelet bevezetője – szaknyelven preambulum – hivatkozott arra, hogy a szabályozás kormányrendeletben és a m. kir. belügyminiszter leiratában foglalt „utasításokhoz képest született”. ( Ilyen fogalmazást olvasva mindig felmerül bennem, volt-e akkor m. kir. és tudott-e például az ilyen galádságról, vagy ha nem volt éppen király, akkor miért kellett reá hivatkozni, utalni. Netán azért, mert bocs, de nem mi, jogalkotók akartuk ezt, hanem mi csak végrehajtunk, parancsot követtünk …? )

Olvasom a címeket. Nocsak, nocsak, a mi utcánkból a harmadik szomszédos ház címe is szerepel a felsorolásban. Manapság szépen felújított, tetőteres villa. Lakik itt a közelben egy középkorú férfi, itt született, itt nőtt fel, bár 44-ben még nem élt, de megkérdezem, hátha a szüleitől hallott erről a csillagos házról, annak egykori lakóiról.

Igen, hallotta, hogy gazdag zsidó kereskedő építtette azt a házat a húszas években. Rövid ideig lakta a család az akkor még földszintes villát, állítólag jóval a háború előtt eladták a házat, kivándoroltak. Igen, azt is hallotta a szülőktől, hogy testvérek, két – beköltözésüket követő évben már sárgacsillagot viselő – férfi volt a következő tulajdonos.

Sőt, arról is meséltek a szülők, hogy ezeket a tulajdonosokat érintette a csillagosítás, ám ők rögvest felajánlották a házat a gestapósoknak vagy kiknek útlevél, kiutazási engedély fejében.

Beszélgető társam családja szerint a villából eltűnt testvérpárt soha nem látták többé. A fővárosi csillagos házak következő listáján már nem szerepelt ez a ház, s ennek címe.

( A listából kikerült tehát a ház, tulajdonosai is kikerültek – mondhatjuk így is – a szomszédok látóköréből… )

A megüresedett villába valami kegyelmes úr és családja költözött. A kerítésen akkor vágtak egy nagykaput, mert jött-ment a hivatali autó a ház lakóival. Ez a család is eltűnt innen 45-ben..

45 őszén aztán ismét egy család költözött ide. Értük is nagy, fekete autó járt, és egy másik autóban hallgatag, komor, öltönyös férfiak kísérték a főnök autóját. A kísérők egy része le-fel sétálgatott az utcában még éjszaka is, a váltás pedig a villa alagsorában őrködött. A ház lakói nem szomszédoltak, nem barátkoztak az utcabeliekkel. 56 őszén megüresedett ismét a ház.

Ötvenhétben újabb család költözött a villába. Őket is szolgálta fekete autó, kísérők nélkül. A nyolcvanas évek közepén a miniszteriális állású családfőt nyugdíjazták. A szomszédság megkönnyebbült, mert a hivatali járandóság négykerekűje már nem pöfögött itt reggel, délben, este, hétköznap és hét végén is, várva a főhivatalnokot vagy valamelyik családtagját.

Beszélgető társam említi, hogy ők is hallották azt a vicces megjegyzést, miszerint a hivatali autók motorját talán azért járatták feszt várakozás közben, mert féltek az utasok, hogy netán nem indul a járgány és nem tudnak elmenekülni, ha netán erre lenne szükség…

A kilencvenes években az egykori főhivatalnok az IKV-tól megvett bérleményt megvette, majd eladta. Az új tulaj is fekete autós. Manapság is jár a mi utcánkba fekete hivatali autó, a mostani nagy emberért és népes családjáért. Járó motorral ácsorog télen is, nyáron is, néha pár percig, gyakran órákig…

Úgy tűnik, hogy a hatalmassággal járó ( rossz ) szokások öröklődnek egyik rendszerből a másikba…

Ha a falak beszélni tudnának, az én mesém is tovább tartana…Bár ennyi is elég, nem ?