Posted by Ara-Kovács Attila
>Ahogy közelítünk az ellenzéki előválasztás finiséhez, nyilvánvalóan mindenki idegesen latolgatja a lehetőségeket. Sokkal több aggodalommal, mint eddig bármikor. Ez érthető. Sokunknak kellemetlen sarkos mondatokat megfogalmaznunk, s véleményt mondanunk nem csak a képességekről, de a főszereplők jelleméről is. Viszont ez elkerülhetetlen. Ugyanis ha valaki nem akarja látni a személyes pozitívumok és közéleti negatívumok egyenlegét, az óhatatlanul felelőtlen döntést hoz majd, amikor az urnához járul leadni a voksát.
Márki-Zay Péter fellépése alaposan felkavarta az állóvizet. Ennek fényében mutatkozik meg
igazán, hogy jelenlegi fő ellenfele, Karácsony Gergely mennyire alkalmatlan a miniszterelnöki feladatokra. Nem csak szakmai, de azon túlmutató szempontokból is. Medgyessy Péter egykori tündöklése majd árulása mutatta meg mindannyiunknak, milyen szoros összefüggés van a közemberi gyengeség és a közszereplői felelőtlenség között.
MZP Karácsonyhoz intézett ultimátumának jogosságából semmit sem von le az, hogy annak
pontjait nem csak a DK, de a Jobbik is rég letette már mindannyiunk asztalára, de mindent elmond a helyzet tragikumáról, hogy az ultimátumban megfogalmazott célok Karácsonynak eszébe se jutottak. Annyi haszon a dologból mégis származik, hogy Karácsony első miniszterelnöki ténykedése talán – hangsúlyozom: talán – nem az lesz, hogy a megbékélés jegyében kitünteti Orbánt, Rogánt, Poltot, Kósát és a többi „miszter 100 százalékot”, de azért erre ne vegyen senki se mérget.
Az nagyon nincs rendben, ha valaki úgy jelentkezik miniszterelnöknek, hogy csak félszívvel akarja a pozíciót. Láthatóan MZP e tekintetben is jóval előtte jár Karácsonynak. Ám az, hogy az utolsó utáni percben képes lenne félrerántani a kormányt, nem azt mutatja, hogy a maga által is kitűzött, sőt Karácsonytól megkövetelt célok az elsők a számára, hanem csak a hatalom.
És MZP-vel kapcsolatban nem ez az egyetlen bajom, hanem az, hogy ő honosította meg az ellenzék körében a NER majdnem minden alantas módszerét, leginkább a gyűlöletkeltést. Sokféleképpen lehet versengeni a hatalomért, de MZP előtt egyedül a Fidesz volt az, amely legitim eszköznek tartotta – és hatékonyan alkalmazta – a gyűlöletet, a gyűlöletbeszédet s mindent, amit ez magával hoz. Ő volt az, aki a legelejétől azt hangoztatta, hogy “Dobrevvel nem lehet győzni”. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Az előválasztáson a maga harmadik helyével a többség őt tekintette a legalkalmatlanabbnak. Ezzel szemben önmagát a legalkalmasabbként állítja most be. Nincs itt valami aránytévesztés, önértékelési zavar?
Ő volt az, aki pártnélküli politikusként megkövetelte volna a legnagyobb ellenzéki párttól, hogy álljon a sor végére, a második legnagyobb pártot pedig, hogy álljon be mögé, és eközben olyan rágalmakat terjesztett, amelyeken az elmúlt tizenkét évben egyedül a Fidesz élősködött. A dolgok és különösen a politika logikája folytán MZP a szimpla gyurcsányozástól gyorsan eljuthat a sorosozásig, sőt azon is messze túlra, egészen Brüsszelig.
Egyébként a kormányt ugyan félre lehet rántani, de utána mi lesz? Szakadék…