Árkok

Posted by

Fábián András
>Világosan lehet látni, hogy Orbán Viktort és a Fideszt rémesen aggasztja az ellenzék egyre fokozódó mozgolódása és az ellenzéki szavazók sikeres mozgósítása az előválasztással. Kétségbeesetten igyekeznek valahogy valami új gittet bedobni a köztudatba, amin a közvélemény (értsd: a plebs) elkezd rágódni, és elfordul a kormányváltás igényének egyre karakteresebb megjelenési formáitól. Bevetik Földi Lászlót Merkelt pocskondiázni. Hollik már egymillió stoppolóról fantáziál, házhoz is menne a pofonért (jó lehet az anyag). Ki hálta el a nászt Mészáros esküvőjén?! Orbán a terepszínbe öltöztetett kormánnyal katonásdit játszik, egyébként látszólag nyugodt (vagy erős nyugtatók hatása alatt áll) és a sunyi Lázárral sült halat eszik. Mindez meg a kutyát sem érdekli.

A hatalmi elitnek akkor sem hiszem el, hogy nem valami rosszban töri éppen a fejét, amikor látszólag valami jót is tesz. Szerintem az csak vagy valami tévedés folytán történhet, vagy éppen megint valami disznóságot készít vele elő. Ékes példája ennek a napok óta teli szájjal hirdetett osztogatás, amely valójában a társadalom módszeres kifosztásának része. Üres magtárból nem lesz új kenyér. Amit eddig nem loptak el, azt most épp szétosztogatják, hogy tovább lophassanak, ha valami véletlen folytán mégsem buknák el a következő választásokat.

Nos, ilyen boldog jövő elé nézünk mostanság. Mármint az említett „véletlen Fidesz győzelem” irányába, ami nagyon is sorsszerűvé válhat egyik pillanatról a másikra. Nem mellesleg, pontosan tudom, tudjuk, hogy a Fidesz politikai titkosszolgálata aktívan igyekszik is ezt a véletlent erősíteni. Van, akit meg lehet venni, van, akit meg lehet zsarolni és vannak a naivak, akik készek ezt vagy azt ezért vagy azért követni. Mondjuk példaképet, vagy viselkedésmintát látnak bennük. Vagy jóképű, nagy dumás, lehengerlő, megnyerő az illető, akit követni érdemes. Nem kívánt rész törlendő.

Tételezzük fel azonban, hogy azok, akik eljutottak az előválasztások befutói közé, csupa tisztességes és becsületes ember. Nincs okunk feltételezni sem Karácsony Gergelyről sem Márki-Zay Péterről, hogy nem az, aminek mutatni igyekszik magát. Van, aki azt is határozottan állítja, hogy „a kampány az már csak ilyen”. Mondanak ezt, meg azt, de nem gondolják ám komolyan, ez csak harc a választókért, a szavazatokért. Az a buta, aki megsértődik.

Ugyanakkor a saját környezetemben is azt tapasztalom, hogy ez a fajta „kampánytechnika” egyre többeknél kiveri a biztosítékot. Főleg az úgynevezett „tudatos szavazók” azok, akik mérlegelnek, osztanak, szoroznak, és leginkább a központi kérdést tartják szem előtt: le kell győzni Orbánt és a Fidesz maffiát. Ők már régen csak az egységben, a szilárd és elkötelezett egységben látják ennek az útját. Nem véletlen ez, hiszen az elmúlt 12 évben megtapasztalhattuk, hogy mi történik, ha nem így lép fel az ellenzék. Emlékezzünk a 2014-es esetre, amikor a tömeg egységben üvöltötte, hogy összefogást, miközben Mesterházy Attila folyamatosan az MSZP várható diadaláról beszélt, amíg a tömeg skandálása belé nem fojtotta a szót. Aztán jött egy kényszeredett látszólagos beletörődés, majd összefogás helyett egy kapitális, kétharmados, nagy bukás. 2018-ban dettó.

A szálka a köröm alatt persze mindig Gyurcsány Ferenc volt. Ilyen karaktergyilkosság-folyamot még nem látott ez az ország. Az MSZP folyton egymás ellen acsarkodó vezetésében engesztelhetetlen gyűlölet élt volt miniszterelnökével szemben, mert korrupcióellenes elkötelezettségével és eltökélt megújítási szándékával szakításig vitte a dolgot. A Fideszben azért forrtak a gyilkos indulatok, mert látták, mit tett a főnökükkel. Orbán azóta sem heverte ki azt a vitát, ahol örök mementóként verték be cölöpnek a TV-stúdió padozatába. A két rivális párt összefogott ebben a harcban és közösen gyilkolják a DK- elnökét és pártját azóta is. Abszolút sikertelenül.

Egymást túlkiabálva igyekeznek meggyőzni választásról-választásra a szavazókat, hogy „Gyurcsánnyal nem lehet”. Ő meg csak megy előre, és nevet rajtuk. Erős szembeszélben is felépítette mára a legnagyobb ellenzéki pártot. Csak csendben jegyzem meg, hogy az MSZP közben elfogyott, Mesterházy már az egyéni képviselőjelöltek versenyében elbukott és egyre több húzónév hagyja el a pártot. Hogy mégis maradjon némi politikai súlya, az MSZP besegít a kispártoknak. A Párbeszédnek és az LMP-nek parlamenti helyeket biztosítanak. Frakcióalakításhoz adnak kölcsön embert. A régi dicsőség azonban már régen elindult a homályos jövő felé, de ők még mindig a hajdani nagy párt álomvilágában élnek. Szomorú ez azok miatt a rendkívül értékes emberek miatt, akik ilyen-olyan okokból, talán már csak megszokásból, kitartanak a szocik mellett.

Nem mellesleg a Fideszben is megindult az erózió. A Tiborcz-Orbán házaspár hirtelen és váratlan lelépése nem csak a közvéleményt lepte meg, hanem az Orbán híveket is sokkolta. Orbán Viktor veje, Tiborcz István, 2020-ban Magyarország 32. leggazdagabb és 15. legbefolyásosabb embere volt. Ráhelről nem is beszélve. Nehéz volt ezt a döntést másként értékelni, minthogy mentik a vagyont, menekülnek a süllyedő hajóról.

Ma tehát nincs és nem is lehetne fontosabb feladat, mint fenntartani, megőrizni és megerősíteni az egységes ellenzéki szavazótábort, a választási siker egyetlen zálogát.

Ehhez képest a teljesen beszelesedett Márki-Zay Péter alig 13 órával ezelőtt ilyeneket tudott mondani: „Rajtam nem fog száradni egy Dobrev Klára győzelem.” “Először az ellenzéket váltjuk le és csak utána a kormányt!” (A HVG szerint viszont az hangzott el, hogy „Az ellenzéki szavazók az ellenzéki korrupciót is elutasítják – ez is fontos tanulsága az előválasztásnak. Először az ellenzéket tisztítjuk meg és utána tudjuk leváltani a kormányt.”) Talán egyszer megtudjuk, melyik mondat volt az igazi. De ha a második variáns hangzott el, akkor sem lehet előbbrevaló akár az egyik, akár a másik.

MZP azzal kampányolt, hogy ott állnak mellette „megtért” DK-sok is, akik szerinte majd egyre többen lesznek. A fő kampánytéma az, hogy Dobrev Klárával és Gyurcsány Ferenccel nem lehet választást nyerni. Karácsony arról értekezik, hogy vannak, akik még mindig a 2010 előtti időket sírják vissza, de a jövő nem mögöttünk, hanem előttünk áll. És persze Gyurcsánnyal és Dobrevvel szerinte sem lehet győzni. Van egy érdekes információm Karácsony Gergely számára: akik a 2010 előtti időket „sírják vissza”, azok az alkotmányos köztársaságot, a demokráciát, a sajtószabadságot, a jogállamiságot hiányolják.

Az elmúlt pár napban folyamatossá vált az árokásás. Szerencsére sem Dobrev Klára, sem a DK, sem Gyurcsány Ferenc pártelnök nem szállt be ebbe a sárdobálós, melldöngetős szavazatszerző stafétába. Az viszont egészen biztos, hogy nagyszámú, a rendszerváltás iránt elkötelezett, jóérzésű magyar állampolgárban már megfogalmazódott a kétség. Ezekre kellene nekem szavaznom? Hiszen ezek egymással sem képesek szót érten! Ha nem ma, akkor holnap fogják elharapni egymás torkát. Sokan mondják, hogy most volt elég! Ők ugyan el nem mennek szavazni. Ezekre?!

Karácsony és Márki-Zay súlyos kétségeket ébreszt az emberekben. Hogyan fognak a vesztesek majd az előválasztás győztese, győztesei mögé egy emberként odaállni, ha ma elhordják egymást mindenféle aljas, szemét lúzernek?! Árkot ásni könnyű. Az ember rendszerint nem néz semerre a gödör aljában. Csak ás, ás és ás. Egy idő után már azt is elfelejti, hogy lövészárok, vagy sírgödör készül éppen. Dobálja a földet kifelé. Már ki sem lát. Azt sem látja, mi történik előtte, mögötte, körülötte. Betemetni viszont sokkal nehezebb lesz azt a gödröt és az árok nyomai sokáig meg fognak maradni. És akkor még nem is említettük a pesszimista közmondást, hogy aki másnak vermet ás…