A Fiala-műsorban Czeglédy Csaba miért vesztette el a fonalat?

Posted by

Zöldi László
>Ma reggel Fiala János a közismert szombathelyi ügyvéddel beszélgetett a 168 Óra
stúdiójában. Volt egy pillanat, amikor a veterán műsorvezető hosszadalmas okfejtésbe
bonyolódott, majd azt firtatta, vajon a DK-s politikus mit szól hozzá. A telefonvonal másik
végéről ez hangzott el: „Elvesztettem a fonalat.”

A Elvesztette a fonalat-kifejezés Erdélyi János 1851-es közmondás-gyűjteményéből
származik, de Goethe-ig, sőt az ógörög mondavilágba vezethető vissza. A legenda szerint egy
krétai barlangban tartották a félig ember, félig állat szörnyet, Minotauruszt, aki fiatal
lányokkal és fiúkkal táplálkozott. Ariadné, a király lánya úgy szabadította meg kedvesét a
szörnyű haláltól, hogy gombolyagot adott neki. Az áldozatnak szánt fogoly a fonalat
visszafelé tapogatva jutott ki a szövevényes barlangrendszerből. Ha tehát valaki elveszti a
fonalat, akkor bonyolult helyzetbe keveredik. Ez történt Czeglédy Csabával is. Vajon miért?

Fiala János öntörvényű műsorvezető. Tucatnyiszor mondott fel, vagy mondtak fel neki. Most
épp a 168 Óra szerkesztőségét jelképezi Kelfeljjancsi! című, változatlan tartalmú és
szellemiségű műsorával. Közéleti személyiségekkel beszélget, próbálja megérteni nagy
visszhangot keltő döntéseik indítékát. Engem is érdekelnek a válaszok. Kár, hogy sokat kell
várni rájuk. Nem is annyira a kérdésekkel van baj, mint inkább a kérdések hiányával. A
vendég percekig hallgatja a műsorvezető monológját. Fiala ugyanis hajlamos önmagáról
beszélni, a fejében kavargó gondolatokról, az érzéseiről, néha teljesen függetlenül a közös
témától. Majd’ mindig visszakeveredik a kiindulóponthoz, arra a kérdésre azonban, hogy a
beszélgetőpartner mit szól az okfejtéséhez, a másik néha bevallja, hogy ő bizony elvesztette a
fonalat. Ami ezt a mondatot kiváltja belőle, az korántsem elszigetelt jelenség az újságírók
társadalmában. A negyvenedik évünk táján kezdjük megunni a kérdezősködést. Ez az a
lélektani helyzet, amikor át kéne térni a publicisztikára, a saját vélemény megfogalmazására.
Csakhogy a közíráshoz az átlagosnál nagyobb műveltségre, áttekintő képességre, a
folyamatok átlátására van szükség. Ez nem minden riporternek adatik meg.

Sose vontam kétségbe, hogy a 65 éves Fiala János felkészült újságíró. Mégis az a
benyomásom, hogy unja már a saját kérdéseit is. Ilyenkor taglalja az érzéseit, és veszti el a
fonalat a gondolatai között bolyongó interjúalany.

Tíz mondat Fiala Jánostól

Az interjúban az egyik fél beszéltetni akar, a másik hallgatni. (Magyar Sajtó, 1995. május 22.)

A politikusok egyedül másként viselkednek, mint falkában. (Budapest Rádió, 2001. május
25.)

Vitray nem vette észre, hogy már alkalmatlan arra, amit csinál. (ATV, 2011. június 14.)

A nemzetnek van egy pszichiátere, Orbán Viktor. Az a kérdés, hogy én járhatok-e másik
pszichiáterhez. (Rádió Q, 2013. január 8.)

/Orbán Viktor évértékelőjéről/ Egyre inkább unottan beszél a főnök. (ATV, 2018. február 24.)

Igyekszem udvariasan fogalmazni, ezért nem mondok semmit. (ATV, 2018. május 5.)

A műsor legjobb részén túl vagyunk, csak azt nem vették föl. (ATV, 2018. szeptember 8.)

/Az üvegfal másik oldalán ülő szerkesztőről/ Új fülem van. (ATV, 2018. szeptember 29.)

/Tóth Csaba zuglói szocialista képviselőjelölthöz/ Elmegy a füle mellett, ami elhangzik
Hadházy Ákos tollából? (168.hu, 2021. február 17.)

Én sokat lelkizek. (168.hu, 2021. október 4.)

Médianapló, 2021. október 4.