Véget vetnének az Orbán–Gyurcsány párviadalnak

Posted by

Kabai Domokos Lajos

>Akár történelmivé is válhat az a 2021. október 1-jei hír, miszerint az ellenzéki térfélen lezajlott miniszterelnöki előválasztás első fordulójának harmadik helyezettje, Márki-Zay Péter bejelentette: a második helyen végzett Karácsony Gergellyel megállapodtak abban, hogy miniszterelnök és miniszterelnök-helyettes jelöltként, vagyis párban indulnak a második fordulóban, hogy legyőzzék az első helyen végzett Dobrev Klárát.

Egyelőre nem dőlt el, hogy melyikük melyik pozíció várományosa, de ennek nincs is jelentősége ebben a pillanatban. Jelentősége csupán annak van, hogy akik a háttérben kidolgozták ezt a forgatókönyvet, abból kiindulva cselekedtek: véget kell vetni az ország évtizedes kettészakítottságának. Magyarország érdeke ez, s egyúttal az európai közösségé – jelentsen bármit is az utóbbi.

Ha analógiát akarunk keresni, némileg az 1867-eshez hasonló a helyzet. Akkorra egyértelművé vált, hogy ha nem sikerül kiegyezni az 1848–1849 óta ellenséges magyarokkal, az a Habsburg Birodalom végleges aláásását vonja maga után. Az elit azt gondolta: ha sikerül betemetni az árkokat, akkor a Bécs központú közép-európai térség még felveheti a gazdasági versenyt a nyugatabbra lévő országokkal, illetve ennek révén a feudális elmaradottságba süllyedt Magyar Királyságban szintén megindulhat a pezsgés.

Mint tudjuk, a Kiegyezés fél évszázaddal hosszabbította meg a monarchia létét, s ez idő alatt Magyarország is gyarapodott, és némileg változott. Aztán persze, a nemzetközi fejlemények miatt is, a hanyatlás – a meg-meglóduló relatív fejlődés – évszázada következett, s tart mindmáig, de most nem ez a témánk. Mindössze arra irányítom a figyelmet, hogy minden jel szerint valakiknél betelt a pohár, s úgy döntöttek: a magyar vezető réteg értésére kell adni, hogy elég volt az országon belüli gyűlölködésből, mert ennek körülményei, hordalékai az Európai Unióval fémjelzett, egyébként is megtépázott térség viszonyait ássák alá.

Eszerint a recept egyszerű. Véget kell vetni a lényegében három évtizede tartó Orbán–Gyurcsány párviadalnak! A helyüket olyanoknak kell átvenniük, akik megfelelnek az eredetileg e két emberhez fűzött elvárásoknak: kiegyensúlyozott viszonyokat kell teremteni Magyarországon. Ne feledjük, kezdetben – gyakorlatilag a hivatásos politikusi pályájuk előestéjén – mind Orbán Viktor, mind Gyurcsány Ferenc nem kis támogatást kapott a tőkés köröktől! Ám a helyzetükkel visszaélve – amiben különösen Orbán jeleskedett – nem egységbe fogták, hanem saját hatalmi vágyaiktól űzve egymás ellen mozgósították az embereket.

Mostanra azonban felnőtt egy új politikusi réteg. Az ellenzéki előválasztás immár kétséget kizáróan megmutatta, hogy képesek hatni a magyar társadalom közéletében elkülöníthető két nagy csoportra – nevezzük őket konzervatívoknak, illetve progresszíveknek –, s akik az önpusztító hadviselés helyett  végre kompromisszumra képesek! Az egyébként felkészültségét, intellektusát, kiállását tekintve az ország vezetésére náluk bizonyára alkalmasabbDobrev azért nem igazi opció, mert az ő férje Gyurcsány Ferenc.Vagyis a végrehajtó hatalom csúcsára kerülve, szándékától függetlenül, rajta keresztül tovább folytatódna a két tábor ádáz küzdelme, miként azt a jelenlegi kormányzó párt propaganda hadjárata is példázza.

Hogy a Karácsony–Márki-Zay kettős helyzetbe hozása nem csupán egy kívülről a magyar társadalomra erőltetett elgondolás, azt a különféle átszavazások igazolják. Azt jelzik, hogy főként a városi középrétegek már bárkivel kiegyeznének, aki nyugalmat ígér a békés polgári élethez. Nem mindent uraló, harcos vezérre vágynak, nem a mindent maga képére formáló akarnokra, hanem visszafogott, a háttérben munkálkodó, szalonképes irányítóra. Az pedig, hogy a kampány egyik pillanatában két olyan tőkés mint Csányi Sándor, a legbefolyásosabb magyar bankár és Hernádi Zsolt, a legnagyobb magyar energetikai cég elnök-vezérigazgatója Karácsony Gergellyel együtt fotóztatta magát, számomra azt jelzi: a közép-európában is terjeszkedő, a nemzetközi pénzvilághoz ezer szállal kötődő magyar tőkés körök szintén a változás, a váltás pártján állnak.

Hogy aztán Márki-Zay Péter vagy Karácsony játssza-e a prímet egy lehetséges új kormányban, az nem lényeges. A már zajló közvélemény-kutatások döntik el, milyen lesz a kettejük közötti munkamegosztás az előválasztások második fordulójában, s még inkább a majdani parlamenti választásokon. Ám mielőtt még elgaloppíroznánk magunkat, azt azért ne feledjük, hogy ma még Orbán kezében összpontosul szinte minden hazai erőforrás. Őt ismerve, bizton állíthatjuk: kerül, amibe kerül, nem adja fel egykönnyen! De még ha igen is, azt se feledjük, maga a rendszer, vagyis a kapitalizmus, marad. Márpedig ez nem éppen kisember-barátságáról nevezetes…#

Bekiáltás. blog