Nem a miniszterelnöknek lesz kormánya

Posted by
Bodnár Zoltán
>Karácsony és Márki-Zay kezdenek igen veszélyes vizekre evezni. Egyre inkább elhomályosulni látszik szemük előtt a cél: az orbán-rezsim felszámolása.
Az utóbbi napok szövegeiben mind gyakrabban Dobrev a legyőzendő ellenség, mint a rendszerváltás legfőbb akadálya. MZP Gyurcsány-fóbiája nem új jelenség, ám a minap már Karácsony is odáig ment, hogy azt mondja, a DK-sokat a revansvágy vezérli, megkérdőjelezve ezzel Dobrev, Gyurcsány és az egész DK elvi elkötelezettségét az orbán-rezsim leváltására.
Ezek igen súlyosan dehonesztáló kijelentések. Nem pusztán Dobrevre, Gyurcsányra, de a legerősebb ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció egész tagságára és az őket támogató szavazókra nézve is.
Mintha elfelejtenék az urak, hogy a 22-es választást a hatpárti szövetség csak együtt tudhatja megnyerni, a Demokratikus Koalícióval együtt, azzal a Gyurcsánnyal együtt, aki talán a legtöbbet tette azért, hogy ez a választási pártszövetség egyáltalán létrejöjjön. Mégis hogyan várnak az urak támogatást a jövő évi választásokon, s remélhetőleg az azt követő kormányzás során a most éppen teljes gőzzel démonizált Dobervtől és Gyurcsánytól, a lesajnált DK-s aktivisták és szavazók közösségétől.
Azt mondja Karácsony, hogy Márki-Zay az ő jobb keze lesz a kormányban, újabban miniszterelnök-helyettesként. Hiba azonban elfelejteni, hogy 22-ben nem a közös miniszterelnök fog kormányt alakítani, nem a miniszterelnöknek lesz kormánya – ez éppenséggel ma van így, ma orbánnak van kormánya, ahol kedvére cserélgeti az embereket -, ha nyer az ellenzéki pártszövetség, akkor annak tagjai, az ellenzéki pártok vezetői fognak megállapodni a kormány összetételéről egymással, s az új kormányt ezeknek a pártoknak a parlamenti frakciói fogják megszavazni.
Vajon honnan veszi Karácsony a politikai felhatalmazást ahhoz, hogy miniszterelök-helyettesi széket ígérjen Márki-Zaynak? S honnan a kategórikus kijelentéshez, miszerint az “ő kormányuk” szakértői kormány lesz? (Mintha nem ismernék a “szakértői kormány” kifejezés jelentését.)
Nem, nem az lesz. A mai ellenzéki pártok 22-ben megalakítandó kormánya politikai kormány lesz, amelyben lesznek a tárcájuk szakterületéhez értő pártpolitikusok és bizonyára párton kívüliek is. Egy olyan koalíciós kormány lesz, amelyben a koalíciót alkotó minden párt képviseltetni fogja magát.
Olyan kormányzás lesz – koalíciós volta okán más nem is lehet – ahol a lényeges kérdéseket a pártok fogják eldönteni és nem a “szakértő” kormánytagok. Erre a kormányra nem technikai feladatok, hanem a legsúlyosabb, egy egész ótvar politikai rezsim lebontásának, a demokratikus államrend helyreállításának feladata vár. Ehhez pedig a parlamentbe bejutó politikai pártok akarata kell. Ők és parlamenti frakcióik jelenitik meg a választói akaratot.
Márki-Zay mögött nincs ilyen politikai erő. Ugyan megkísérelte politikai párttá alakítani a Mindenki Magyarországa Mozgalmat, ám kudarcot vallott, mert ennek éppen a mozgalom többi alapítója állt ellen, mert feladatukat nem ebben, hanem az orbánt leváltani akaró választói közösség mobilizálásában látták. Márki-Zay alapvető kiindulási pontja az volt, hogy a mai parlamenti ellenzéki pártok kollaboránsok, tehetetlenek, stb. – ettől nem is nagyon tért el azóta sem, s az első ATV-s miniszterelnök-jelölti vitában azt a kijelentést is megengedte magának, hogy az önkormányzatok, akár fideszes, akár ellenzéki irányításúak, mind korruptak, s ezzel még a Momentumot is hozzárendelte a többi ellenzéki párthoz -, így hát civilekkel, a MIndenki Magyarországa Mozgalom által kiválasztott civilekkel kell feltölteni az Országgyűlést. Ez “békeidőben” is, a mostani helyzetben pedig kiváltképp’ a bukás biztos receptje. 106 független civil országgyűlési képviselő egyenlő 106 zsarolási potenciál a kormánnyal szemben.
Márki-Zay mögött nincs politikai erő. Vannak szimpatizánsai, s az előválasztáson nagy számban szavazói, akik elhiszik az által régóta épített legendát arról, hogy ő az, aki meg tudja szólítani, s az orbán elleni szavazásra mozgósítani a fideszből kiábrándult egykori fidesz-szavazókat, mint amilyen ő maga is. Ám ez egy olyan mítosz, aminek valóságértéke semmilyen módon nem verifikált.
Azzal a feltételezéssel kellene élnünk, hogy ha ő a közös miniszterelnök-jelölt, az önmagában olyan választói tömeget vonz majd a mai hat ellenzéki párt közös listájához, amely tömeg amúgy elutasítja ezt a hat ellenzéki pártot.
Aligha hihető, hogy ez így lesz.
Ha pedig nem így van, akkor teljesen fölösleges, hiábavaló megadni neki azt a politikai súlyt, amivel önmagában nem rendelkezik, és Karácsony most éppen ezt teszi saját szövetségesei ellenében. Vagy valóban úgy gondolná, hogy a miniszterelnök-helyettesi poszt beígérése Márki-Zaynak alkalmas eszköz a kiábrándult egykori fidesz-hívők megnyerésére, közelebbről azon kiábrándult fidesz-szavazókéra, akik még nem elég kiábrándultak ahhoz, hogy mindenképpen az ellenzéki pártszövetségre szavazzanak 22-ben? Ők járulnának majd az urnákhoz Márki-Zay hívó szavára, hogy szavazzanak annak a pártszövetségnek a közös listájára, amelynek Márki-Zay – nem lévén pártja – nem is tagja, s amely listán ennélfogva Márki-Zay nem is szerepel, ott vannak viszont az MSzP, a DK, a Párbeszéd, a Momentum, a Jobbik és az LMP prominensei?
Tessék kérem felébredni!