Az ellenzéki pártok és a kisebbségi magyarok

Posted by

Parászka Boróka

>Egy posztom az ellenzéki pártok kisebbségben élő magyarokat érintő politikájáról indulatot váltott ki. Számítottam rá, nem szeretném ezeket semmisnek tekinteni, mert ha nem kezeljük, az épp a magyar ellenzék számára káros, kontraproduktív, veszélyes.

A nekem feltett kérdésekre nagyon röviden itt szeretnék válaszolni, hogy legyen áttekinthető.
Kell-e az ellenzéki pártoknak bármit is mondania, ajánlania a kisebbségben élő magyarok számára?
Függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e vagy sem a kettős állampolgárság intézményével járó szavazati jogot, a szavazás kiterjesztését: kell. Kulturálisan is, gazdaságilag is olyan kapcsolatban állnak ezek a közösségek, olyan tétje van a diplomáciai kapcsolatoknak, a térségi politikának, hogy ilyen programcsomagnak lennie kell. Ha nincs ajánlat, vagy elutasítás van: az a kormánypárt számára hoz szavazatokat, és a FIDESZ kormányon maradását segíti. Minden elutasítás, minden megbélyegzés azt segíti.
2. Mi van akkor, ha nem fogadjuk el a kettős állampolgárság intézményével járó szavazati jogot?
A pozícióm tisztázása érdekében rögzítem: nem vagyok kettős állampolgár (csak román állampolgárságom van), nem szavazok. De Romániából nézve a folyamatokat, ha az ellenzéki pártok nem dolgoznak azért, hogy a szavazás folyamata átláthatóbb, ellenőrizhetőbb legyen jövőre, akkor ez a rendszer súlyosan kijátszható. Megint csak az ellenzékiek érdeke, hogy nagyon jelen legyenek ezen a terepen, ebben az ügyben. Akkor is, ha most a szavazati jogot nem tartják méltányosnak.
3. Meggyőzhetőek-e a kisebbségi magyarok az ellenzéki pártok által?
A kisebbségi magyar közösségek éppoly heterogének, mint amilyen heterogén a magyar társadalom. Ha egyenlő tárgyalópartnerként kezelik őket, ha kapcsolatot tartanak ezekkel a közösségekkel akkor pont úgy meggyőzhetőek, mint a magyarországi szavazók. Minden általánosítás, stigma káros. Kisebbségi magyarnak lenni – a közkeletű legendákkal ellentétben – nem “érzelmi” kérdés, semmi sem eldöntött, készen kapott. Az viszont igaz, hogy ezeket a közösségeket a saját érdekképviseletük is, a magyarországi pártok is magukra hagyták, vagy épp kihasználták. Csak Erdélyben 1 200 000 ember él, egy ekkora közösség ennél többet érdemel.
3. Mit kezdjünk azokkal a szavazókkal – kérdezte egy hozzászóló – akik előítéletesek a határokon túl élő magyarokkal vagy a magyarországi romákkal szemben, “mondjunk le róluk”?
Nem a szavazókról kell lemondani, az előítéleteket kell megváltoztatni. Nem könnyű munka, de nem is megspórolható. Minden kokettálás a szélsőjobbal, a Jobbikkal és Jakabbal ezt hátráltatja. Ezt hátráltatja az is, amikor Márki-Zay, reflektáltan vagy sem, átveszi, fenntartja a Jobbik retorikáját. A szélsőjobb, a rasszizmus, etnikai csoportok megbélyegzése (így az erdélyi magyaroké is) torzulás, szélsőséges esetben szociopátia. Ami terápiás segítséget igényel. Igen, az újnácikat jobb helyeken terápiás központok várják. A terápia nem politikai szövetségkötést, nem “összefogást” jelent, nem engedményeket, hanem tudatos társadalmi munkát. Semmiképpen sem versenyt a szavazatokért.
Az a magyar kormány, amelyik ukránozással, erdélyizéssel vagy épp cigányozással jut hatalomra nem magyar és nem kormány.